2014. december 30., kedd

2014 - 2015 forduló pontján...

Szabó Balázs: Szilveszter

Van egy Csillag fenn az égen,
úgy hívják, hogy Szilveszter;
Egész évben alszik szépen,...
ám a végén útra kel.
 

Neve napját ünnepli ő
mindenütt a világban;
Kezében egy habzó pezsgő,
nem pedig szép virág van.

Letűnt óév vérét issza,
amíg múltja meg nem hal;
Erős amaz, jönne vissza
hatalmas nagy robajjal.

Fogadkozom én is néki,
akár egy nagy kisgyerek;
Hazug szöveg még a régi:  
Holnaptól már jó leszek!

Meghallva az éjfél hangját,
naggyá lesz a kis csillag;
Mosolyogva üvölt: „Visz’ lát!”
s másnaposan elballag…

.....

Vidámság és jókedv nélkül
Szilveszter el ne múljék;
Mi jöhetne hát legvégül,
barátaim, hogy BÚÉK!


EGÉSZSÉGBEN, SZERETETBEN ÉS SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN BETEGTÁRSAMNAK ÉS MINDEN KEDVES EMBERNEK!

"2014. december 30., kedd..."?... Nálunk már 31. van!!!! (Nyelvkitolós szmájli!)
Ééééééééés: Ennyi!... Innyi! Jóberúgynyi! Azt hömbölögnyi!

BenMar

2014. október 19., vasárnap

2014-es helyzetértékelés egy képzeletbeli grafikonon


Immár 3 esztendeje élek bedrótozott aggyal és ezzel a DBS kütyüvel szimbiózisban itt a szívem fölött. Helyesebben az elmúlt hónapban, egészen pontosan szeptember 8.-án ünnepeltem újjászületésem 3. évfordulóját. 

Ha értékelni szeretném az elmúlt 3 évet, két részre kellene választanom a történéseket. Másképpen szólva - stílszerű szeretnék lenni a két elektródához, ami a szívemtől nyúlik az agyam mélyen található pontjaihoz – ha két görbével ábrázolnám a 2011. szeptember 8.óta eltelt időszakot, akkor egyik vonal az egészségi állapotomat, a másik pedig a közvetlen környezetem hozzám való viszonyát mutatná az eltelt idő függvényében.

Míg az előbbi, egészségi állapotomat ábrázoló folytonos vonal kisebb emelkedés után gyengén, de biztosan lefelé ível, addig az utóbbi görbe, a másikkal ellentétben szakadatlan fölfelé ívelő tendenciát mutatna; amelyeket summázva, az eredmény némiképpen mégis pozitív irányt venne föl. 

Röviden ennyi…. a többit meg már tudjátok... 

Üdv! BenMar


Fél lábbal itt, fél lábbal odaát

Hirtelen nagy sötét lett
eltűntek a fények
görcsös testem mélyéből
elillant a lélek

köröttem a semmiben
szomorú, halk hangok
megkondultak tán értem
szerető harangok

megmutatta az élet
amit ásott: vermet
ledobott a válláról
mint egy nehéz terhet

nem jutottam messzire
a fekete lyukban
szólított a doktorom:
"Gyere haza nyomban!"

Napként sütött rám a fény
szürke ködből zöld lett
a műtőhöz ez a szín
mindjárt jobban illett

nem pihentem sokáig
az árnyékvilágon
visszajöttem életem
amaz meg csak várjon!

bedrótozott agyamba
bevillannak képek
így én már a haláltól
többé sosem félek!

2014. szeptember 13., szombat

Az "Okos Óra"...

A “személyre szabott” otthoni Parkinsonos terápiára/terápiához IS) jó kezdeményezés szerintem az USA-ban bevezetésre kerülő hordozható kütyü, karóra vagy (okos)telefon-alkalmazás, amelybe folyamatosan be tudod írni – napló szerűen – az éppen aktuális állapotodat, és amelyet a kezelőorvosod szintén el tud érni; és ha változást észlelsz az állapotodban, akkor közösen be tudjátok állítani a várt eredményhez szükséges gyógyszer összetételét és/vagy alkalmazandó mennyiségét…
 
Persze nálunk - több összetevő miatt sem - nem tudom mikor kerül majd ez a módszer bevezetésre?

Forrás a link alatt:  Michael J. Fox Alapítvány 


2014. augusztus 16., szombat

Robin Williams kezdődő Parkinson-kórtól is szenvedett

"... a világszerte közkedvelt színész tragikus távozása nyomán mások - bármilyen küzdelmet is vívnak - erőt találnak ahhoz, hogy megkeressék a szükséges törődést és támogatást".

Robin Williams (1951–2014)
Robin Williams öngyilkossága idején józan volt, de a szorongáson és depresszión kívül a korai stádiumban lévő Parkinson-kórtól is szenvedett - közölte a színész felesége, Susan Schneder.
Az özvegy csütörtöki közleménye szerint a világsztár "még nem állt készen arra, hogy a nyilvánossággal is megossza küzdelmét a Parkinson-kórral". A hétfőn elhunyt 63 éves filmcsillag korábban többször is nyíltan beszélt alkohol- és drogproblémáiról, de a degeneratív idegrendszeri betegségéről soha nem tett említést.

A közleményben az özvegy reményét fejezi ki, hogy a világszerte közkedvelt színész "tragikus távozása nyomán mások - bármilyen küzdelmet is vívnak - erőt találnak ahhoz, hogy megkeressék a szükséges törődést és támogatást". A közlemény szerint Robin Williams szerettei "vigaszt találnak a szeretetnek és csodálatnak abban az áradatában, amely az által megérintette milliók részéről nyilvánul meg".
 

Az Oscar-díjas színészt hétfőn találták holtan otthonában


Múltba veszett jelen

Elfogy az út a lábam alatt.
Átléptem újra a nagy határ-falat,
mit agg múltam tán’ ferdén húzott
fel magasra… s a rendbe rakott, ám nyúzott...
téglák most haragtól hörögve
zuhannak utánam a mélybe …. mindörökre….

/ Szabó Balázs - Benmar /
 

2014. június 2., hétfő

3. éves kontroll vizsgálat Pécsen - pozitív

Tisztelt Bíróság! Nagytiszteletű Esküdtszék! 

Örömmel, némi rossz közérzettel és kissé túlmozogva' bár, de bejelenthetem, hogy - igaz időben a 2014 szeptemberéhez képest némileg korábban -, az elmúlt hónapban sikeresen, a szokásos módon (videó felvétel, állapotfelmérő és pszichológiai tesztek tömkelege) lezajlott a 2011-es DBS műtétem III. azaz harmadik éves kötelező kontrollvizsgálata.

Az újabb pszichológiai teszten az "m" betűs szavak keresésekor olyannyira eltévelyedtem az agytekervényeim labirintusában, hogy csak néztem, mint Jenő a moziban! Mentségemre szolgáljon, hogy a házi videós felvételen viszont - megvillantva színészi tehetetlenségemet - jól szerepeltem! :D

Annak ellenére nem ment az a fránya "M", hogy egy alliterációra épülő versem is van, amely, (na ki gondolná?) épen az "M"-re épül... :D

Tudom, hogy senkit sem érdekel, ezért megmutatnám. Íme:



Margóra

Múltam marta mondatok... mit’
megmutattam másnak, 
most mának méreg-medrében 
maszatosan másznak,

meztelenül mélyre mentek,
minden mese, s múló
múmiaként mocsarakban
mocskosan megfúló...

Kérem tisztelettel a T. Házat, hogy az imént felsorolt indokaimat enyhítő körülményként tessenek szívesek figyelembe venni az ellenem felhozott vádak  mérlegelésénél, valamint végső soron a büntetés kiszabásánál!

MaradokTisztelettel:

 :D "Katona Péter. Tavasz utca 42. Gyöngyös. Heves megye" :D

UI!: Jól esett személyesen is néhány szót váltani hozzám hasonló korú "szintén zenész" DBS műtött beteg és sorstársammal!

ÜDV!

2014. április 18., péntek

Húsvéti ökörség helyett:


Húsvéti Nyúlság’ 

Hurrá Éljen Húsvét van!
Csóró nyuszi hozta.
A közeli Teszkóban’
Lopta, vagy úgy tojta!

Olcsón adták a gagyit:
tojást és a kölnit;
 
Így legalább pár napig
enni inni van mit!

Ezen a szép Ünnepen
azt kívánom néked:
Gondod, bajod ne legyen,
… se piától véged!

Munkától és Politikától mentes, Áldott, Békés Húsvéti Ünnepeket! 

/BenMar

2014. április 11., péntek

Gondolatok a Magyar Költészet és a Parkinson Betegek Világnapjának alkalmából


2014. április 11.  


Gondolatok a Magyar Költészet és a Parkinson Betegek Világnapjának alkalmából  

Márai Sándor: „A művészet nem művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy  a művészet élmény, amely felveri az életörömet."  

1. Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik a magyar költészet napját. 

2. 1900. április 11-én született az általam „Bibliaként” emlegetett Füveskönyv írója Márai Sándor is. 

3. 1997 óta évente április 11-én, James Parkinson születésnapján tartják meg a Parkinson Betegek Világnapját. 

A hármas aktualitás diktálta illendőség megkívántatja velem, hogy a mai számomra piros, részben pedig fekete betűs tavaszi napon ne menjek el szó nélkül a magamfajta átlag polgári, egyszerű vonalat képviselő embereknek szánt magyar költészet, irodalom és az ezektől szinte elválaszthatatlan zene mellett. Az egyszerű szó használatánál elsősorban közérthetőségre gondolok. Olyasvalamire, amiről Steven Hawking is ír "Az idő rövid története” című könyvének bevezető részében, amikor a bonyolult egyenletek használatáról tesz megjegyzést: „minden leírt egyenlet megfelezi az eladható példányszámot”. 

A költészetnek, az irodalomnak, mint, ahogy a zenének is bármilyen információs csatornán keresztül való élvezte nem kell, hogy felérjen a magas szintű tudományokat művelő emberek tudásával, műértésével, műelemzésével végső soron a mű élvezetével.

Az alkotások okozta örömet, a érzékszerveink által szerzett élményeket, tehát a katarzist kötelezővé tenni, vagy erőltetni eleve bukásra ítélt vállalkozás. Mint ahogy minden ember maga is egy-egy külön egyéniség, más szóval individuum, ebből következőleg két teljesen egyforma átélt katarzis sem létezhet.

Azt gondolom, hogy a magyar művészet, ezen belül a vers a zene is, mint ahogy minden más humán vagy reál tudományág is korra, nemre, felekezeti, politikai hovatartozásra, avagy iskolai végzettségre való tekintet nélkül mindenkié kell, hogy legyen, mindenkihez egyaránt kell, hogy szóljon.

Az emberek nagy része még csak nem is sejti - addig amíg mindenféle külső kényszer nélkül önmaga észre nem veszi -, hogy különösebb keresgélés, vagy anyagi ráfordítás nélkül is a művészetek segítségével, vagy csupán a pillanat szépségének rácsodálkozásával milyen iszonyatosan értékes kincsekhez, sírig tartó csodálatos élményekhez lehet hozzájutni szinte a nap bármelyik percében.

A saját betegségemmel kapcsolatos megtapasztalásom pedig tovább megy; és bátran kimondatja velem, hogy a vers, az irodalom, a zene és az ezeknek köszönhető átélt katarzisok, tágabb értelemben a művészetek szeretete, végső soron az alkotás öröme egyben gyógyírként is szolgál a Parkinsonnal folytatott harcban.

Azt gondolom, nem csupán a könyvekre, hanem minden művészeti alkotásra igazak Márai Sándor szavai:

„A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik.”

Sajnálom, hogy Márai Sándor anno a nyolcvanas években (végakaratának megfelelően) kimaradt a középiskolás tanulmányaimból... csak egy leheletnyit csúsztam le róla.... Azt gondolom, Márai Sándor az a sokoldalúan művelt, világot járt, kivételesen bölcs, tisztán látó, magyar ember, aki egy személyben maga az irodalom, a történelem, valamint a filozófia is, és akinek írásain keresztül kibontakozik előttünk a nagybetűs erkölcsös EMBER és egyben a nagyvilág is a maga csupasz valójában. Mindezt csak tetézi az az ékes, hibátlan magyar nyelvezet, a szinte verssoroknak is beillő mondatszerkesztés, amely még az emigrációban is jellemezte szinte az összes írását! Mindemellett versei is gyöngyszemei a magyar irodalomnak.


Vers?

Ne mondja azt nekem senki,
hogy nehéz a versírás,
tollat s papírt kell csak venni…
könnyű ez, mint annyi más:

a megmaradt vagyonodból
végy egy nagy lélegzetet
lassan engedd ki magadból
s gondolj nagyon szépeket

fuss neki a szókincsednek
rajzolj tarka sorokat,
ha úgy látod színesebbnek,
igyad meg a borodat

itt egy nyolcas, hetes amott
figyelj a szótagszámra,
s máris kötött formát kapott
így jön a vers világra

kell még egy kis költői kép
rímek, … s kész a recepted
és a próza máris átlép….
nem téged… ne ijedj meg!

ne keseredj akkor sem el
ha nem találsz szavakat,
én sem vagyok költő hidd el
nem csapom be magamat….

 Szabó Balázs

 

2014. február 17., hétfő

Hogy ne csak mindig a „fenékig tejföl” :D



- Hú apukám ezek a folytonos frontváltozások!!! Meleg-hideg-meleg-….. nagyon megviselnek…. Csak vegetálok… :'(

2014. február 12., szerda

Újabb Medtronicos DBS kütyü fejlesztés


Az elkövetkezendő 5 évben várható, kutatók által megerősített DBS fejlesztés: 

Az agykéreg valós idejű aktivitása által szabályozott, személyre szabott DBS – a lényeg hevenyészett, tömörített fordításban, ha jól értettem:

Az agykéreg bizonyos területein  - képi diagnosztikai és kísérleti eszközökkel igazoltan -  folyamatosan és pontosan nyomon követhető az agy mélyebb részein található, Parkinson kór tüneteiért felelős agysejtek (bazális glangionok) pillanatnyi aktivitása, rendellenes (túl)működése is. Az elképzelés szerint az agykéreg egyéb külső beavatkozás nélkül tartaná folyamatos kontroll alatt  a DBS impulzus generátort, szabályozná működését.  

Továbbá ez a módszer lehetővé tenné a pontosabb DBS paramétereinek beállításait a műtét ideje alatt, és az azt követő időszakban.; valamint tovább csökkenhetne a DBS terápia alatt szükséges plusz gyógyszerek mennyisége is.

Mindezek ellenére a DBS műtét - az erre alkalmas páciensek esetében - továbbra sem számít gyógymódnak, csupán a Parkinson kór tüneteit nagyban befolyásoló terápia!


Forrás:
https://www.michaeljfox.org/foundation/news-detail.php?recording-brain-activity-could-lead-to-personalized-deep-brain-stimulation&utm_source=social&utm_medium=facebook&utm_content=researchnews&utm_campaign=DBS&s_src=DBS&s_subsrc=facebook 

2014. február 1., szombat

Facebook: "Itt a véle fuss el vége..."


a vége…

egy utolsó dal... egy szó, egy utolsó rímes mondat
ezt még a papírra vésem
aztán eldobom rég kicsorbult késem
leteszem végleg a tollat

búcsúzni sohasem jó, de érzem... ma kell, nem holnap
hisz most a végére értem
az útnak, amitől féltem... tovább nem
megyek, akkor sem ha tolnak...

voltam tó... sebes folyó, rajzoltam Napot és Holdat
néha a jó Istent kértem
hogy segítsen, és őszintén reméltem
az ördög közbe nem szólhat

jött egy vihar... borzasztó... ő élvezte, hogy tarolhat
megcsapolta magyar vérem,
és megcsalt hazug reményem keményen
mélyre szántotta arcomat

homlokomon a fájó, élet rajzolta lenyomat...
ezt még a papírra vésem
aztán eldobom rég kicsorbult késem
leteszem végleg a tollat...



Kedves Barátaim!

Az utóbbi pár esztendőben a körülöttem lévő vegyes érzelmekkel teli világgal kapcsolatban annyi minden, legfőképpen rossz érzés felgyülemlett, kavargott bennem, hogy ebben az ambivalens kavalkádban nem is tudom, hol kezdjem. Illetve tudom, hiszen most nem a kezdetekről, hanem a befejezésről van szó. 

Az elköszönésről, a búcsúról, kinek-kinek, ahogy jobban tetszik, de semmiképpen sem a sumák, álarcban rám vadászó hiénák és keselyűk elöli megfutamodásról. Egyszerűen belefáradtam az értelmetlen harcba, a gyakori „szájkaratéba”. Nem véletlenül írtam harcot, ugyanis harcot lehet ellenem nyerni, de üzenem az ellenségeimnek, a háború vége még kétesélyes! Helyesebben három, mert a képzeletbeli sakkjátszma magában hordozza a döntetlen, a megbékélés lehetőségét is. Amire egyébként azt kell mondjam, körülnézve a világban nem sok esélyt látok.

Az is megeshet, hogy az ellenség felemlítése okán most valaki összeesküvés elméletszövögetéssel vádol. Ha így jobban érzi magát, hát legyen! Amúgy is populistának, anti(politikai)elitistának tartom magam a szó számomra egészséges értelmében.

Azt gondolom, az élet nem más, mint a születésünk pillanatában a magunk Istenével megkötetett üzlet, amely nyereségessé tételéhez, mint olyan, nem feltétlenül szükségeltetik az, hogy mindenki szeressen.

Úgy érzem 2011. szeptember 8. óta egy korszak ismét lezárult az életemben, amely időszak ismét nagyon sok mindenre megtanított; és ami mellett – jó vagy rossz szokásomhoz híven - nem tudok most sem elmenni pár írott szó nélkül.

Hogy kinek szólnak e szavak? Természetesen mindenkinek, aki elolvassa; és ha valaki netán a sorok között magára ismerne? Tudjátok, mint ahogy az más írásaimnál szokás, csak a szerencsétlen véletlen műve!

A 2011-es dátum azért meghatározó az életemben, mert a DBS műtéttel akkor kaptam az élettől egy második esélyt, valamint akkoriban kezdtem felfedezni a számomra addig ismeretlen a facebookos, blogírásos világ lehetőségeit is, amelyekről egészen a mai napig azt gondoltam, hogy némely formában hasznos időtöltés. Helyesebben az utóbbit a célirányos blogírást az úgynevezett „internetes fórum” jellege miatt sokkal többre tartom, mint a „chat szobára” emlékeztető facebookot, ahol boldog és boldogtalan, ismerős és ismeretlen, kulturált és kulturtoprongy, nevesített és anonim – hosszan folytathatnám a sort - emberke ontja a betűket a nap 25’ órájában.

Belátom, igaza volt az egyik fotós barátomnak, aki nem régiben azt mondta, a facebook alapjában véve másra nem alkalmas, mint, hogy a személyes világunkat, adatainkat az illetéktelen nagyközönség elé is tárjuk. És annak az emberkének is igaza volt, aki felhívta a figyelmet arra, hogy bármilyen meglepő is, de az internet már csak ilyen: írunk valamit, és erre ha tetszik, ha nem mások így vagy úgy, de reagálnak. Ehhez csupán annyit fűznék hozzá: a facebook, valamint minden más hasonlóan működő közösségi oldal „civil” felhasználói döntő többségben aranybányának számítanak többek mellett a pszichológusok, pszichiáterek számára is.

Mert ugye én naiv láma, hittem abban, hogy az anonim, vagy álnéven regisztrált facebookos felhasználók, ismeretlen, arc nélküli, erkölcstelen pocskondiázók, konfliktust keltő, rosszindulatú háttérfigurák, „Trollok” a „Big Brother”-ök kora idővel lejár, és az értelmesnek tűnő, egymást segítő dolgok kerülnek majd helyettük előtérbe. Azonban a számos negatív tapasztalat után a napokban végleg rádöbbentem arra, hogy minden rossz, ami a facebookhoz vagy az internethez kapcsolható még mindig az aranykorát éli. 

Most sorolhatnám a vélt vagy valós sérelmeket oda-vissza, amelyek folyton lelökdösik az embert a felfokozott érzelmektől és személyeskedéstől mentes értelmes párbeszédnek, vitának nevezett szűk, ám mégis biztonságosan járható hídról, amely a konfliktust köti össze a megbékélés partjával. Hosszasan lehetne elmélkedni arról is, hogy az emberek nagy részét miért az érzelmeik és miért nem az értelmük (feltéve ha van ilyen) vezérlik ellentétes nézőpontjaik ütköztetésénél. Folyton azon töprengek, vajon mi lehet az oka annak, hogy egyes emberekben, felületes ismeretségünk ellenére ellenszenvet váltok ki? A hiba az én készülékemben leledzik? Van valami irritáló bennem, vagy csupán szimpla rosszindulat és irigység váltja ki az emberekből a felém tanúsított negatív előjelű reakciókat?

Tudom, akárhogy is igyekszem, messze nem vagyok etalon az élet egyetlen területén sem, és talán jogos támadási felület is akad szép számmal rajtam, de azt az egyet biztosan tudom, manapság az emberi, barátinak nevezett kapcsolatok zömét személyes érdekeken alapuló erős „rabláncok” tartják össze, és ha nem vigyázunk kellőképpen, akkor könnyen a rossz ösvényre rángathatnak bennünket. Ráadásul mindezt egy hatalmas közönynek nevezett légüres tér is tetézi.

Azt gondolom 2011-óta megpróbáltam minden megnyilvánulásom során mindenkinek – ismerősnek és ismeretlennek egyaránt - megadni a neki kijáró tiszteletet. Ám anno a sport megtanított többek között arra az alapszabályra is, hogy a siker érdekében mindig az ellenfél stílusához kell alakítani a játékunkat, de nem lehet minden más egyebet felülíró célunk a minden áron való sportszerűtlen győzelem sem!

Tisztában vagyok azzal is, hogy a számítógépbe, az internetre írt betűk, feltöltött képek a „Delete” ellenére is kitörölhetetlenül beégnek a winchesterekbe, akár az emlékeink az agysejtjeinkbe. Függetlenül attól emlékszünk-e rájuk, vagy sem…

Egyúttal elnézést szeretnék kérni mindazoktól az általam is nagyra becsült emberektől, akiket a jó szándékot szem előtt tartva valamivel mégis megbántottam! / Elszámolással meg amúgy is kizárólag csakis a lelkiismeretemnek tartozom!

„Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: ,,Vétkeztél." Vagy: ,,Jól van." A többi köd, füst, semmiség.” /Márai Sándor/

Visszakanyarodva az írás elejéhez, akarom írni a végéhez, annyit szeretnék leírni az utolsó szó jogán: Tisztelt Bíróság a sok-sok negatív megtapasztalásomra, valamint az amúgy elkerülhető inzultusokra és a facebook teremtette plusz támadási felületre hivatkozva, ezennel ünnepélyesen, visszavonhatatlanul és végérvényesen lezárom a "facebookos életemet"; és az így felszabadult óráimat pedig fenntartom  egy hozzám közelebb álló kisebb közösség a családom számára.

„Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.” /Márai Sándor/

Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi! Hömbölögnyi!