Könyvajánló: Ocsenás
Péter – Kerek erdő közepében / Egy tápos Lentiben
„A
laktanyát 12 évvel a leszerelésünk után bezárták. Lenti-Zajda már nem volt
rettegett szókapcsolat többé. Közben országok születtek vagy szűntek meg,
háborúk a szomszédban, szerte a világban. Akkori ésszel felfoghatatlan,
elképzelhetetlen változások. De van, ami nem változik. A kisszerűség,
ostobaság, durvaság, a napi megaláztatások megmaradnak, csak már nem a
laktanyákra koncentrálódnak. Szétterjednek térben és időben. Bárhol, bármikor
szembe jöhet egy darabka Lenti. Mi, akik ott voltunk felismerjük bármikor,
bárhol.” (Részlet a könyvből - Ocsenás Péter)
„Ocsenás
Péter személyes története egész nemzedékek közös élménye: a Magyar Néphadsereg
(és az egész politikai rendszer) bornírtságát kifejező alkotás, ezért ajánlom
mindenkinek. Aki hasonló helyzetben élte át ezeket az éveket, az felidézheti
saját keserédes emlékeit. Akik nem – és a kötelező sorkatonai szolgálat
eltörlésével egyre nagyobb lesz ezek száma –, azok talán megértik, ha egy
korosztály tagjai találkozásaikkor miért terelik a szót szinte azonnal
katonaélményeik vég nélküli taglalására.” (Markó György)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy
kicsit később, 1989-ben, kis „hátszéllel”, de nem „táposként”(előfelvételis) és
nem is 12, hanem még utolsóként 18 hónapra vonultam be Lentibe; ezen tények ellenére
nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni a korábbi, 1984/85-ös viszonyokhoz
képest, mind a katonatársak, valamint a könyvben nevükön nevezett hivatásos
állomány, mind pedig a politikai környezet és az elhelyezési körülmények
viszonylatában. Azt gondolom, hogy a néhol talán kissé (érthető okok miatt)
eltúlzottan sarkított, degradáló nézőpont mellett nem hiányzik az igényesen
megfogalmazott, valóságos alapokra helyezett, kerek egészet alkotó történetből
az irónia/önirónia, a humor és az önkritika sem.
Üdv!
BenMar
 |
| Fotó forrása: internet |
