Az 1956 forradalom és
szabadságharc Gellénházán
(Részlet
a "Gellyének háza" helytörténeti könyvemből:)
Az
1956-os forradalom és szabadságharc eseményei viszonylag békésen zajlottak
Gellénházán. Feltehetően ez az oka annak, hogy – egy-két kivétellel – többnyire
csak kéziratos formában, fiókok mélyén maradt emlékezésekből vagy az
eseményeket átélt, személyekkel folytatott beszélgetésekből, azaz igazi, tiszta
forrásból merítve nyílt lehetőség a történések megismerésére.
Horváth
Róbert – Srágli Lajos – Tóth János: „Az 1956-os forradalom az olajiparban”
című, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára 2016-ban kiadott
könyvben a következő olvasható a Gellénházi eseményekről: „Nagylengyel,
1956. október 27. – A Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat Munkástanácsának
jegyzőkönyve. Készült 1956. október 27-én a Nagylengyeli Kőolajtermelő
Vállalatnál, a Munkástanács megválasztása, s első gyűlése alkalmából. A
vállalat dolgozói üzemrészenként megválasztották a Munkástanács tagokat. Itt
hiba a Nagylengyel, mint helyszín megjelölés. A szerző – helytelenül – a cég
nevéből következtetett. A tény, hogy a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat
székhelye Gellénházán volt, így a forradalmi események is ott zajlottak.”
–
Ugyancsak a fentebb említett, „Az 1956-os forradalom az olajiparban” című
könyvben Farkas László (az FGSZ Földgázszállító Zrt. nyugalmazott üzemvezetője)
így emlékszik vissza a Gellénházi ’56-os eseményekre: „Én
hétéves gyerek voltam akkor. Emlékszem a faluban a felvonulásra. Valaki vitte a
tömeg előtt a feszületet és kiabáltak is valamit. A felvonulás előtt,
augusztusban adták át a gellénházi új iskolát is. Szabó János volt az igazgató
és őt az ’56-os eseményekben való részvétele miatt leváltották, és elhelyezték Gellénházáról…
Én annyit hallottam, hogy amikor a menet a temető mellé ért, akkor megálltak és
a Szabó úr kezdeményezésére elénekelték a »Boldogasszony anyánk« éneket. Ez
volt a legfőbb bűne, amiért leváltották, és novemberben már Farkas Béla bácsi
lett az igazgató.”
–
Ugyanebben a 60. évfordulóra kiadott könyvben Farkas Aladár (a MOL nyugalmazott
gázfogadó-állomás kezelője) a következőket meséli: „Gazdálkodtam.
Jöttem haza a mezőről lovaskocsival a faluba és kiabálták, hogy gyilkos szovjet
tankoknak olajat nem adunk. Ez szombaton volt. Vasárnap a Melles Laci, aki
akkor személyzetis volt a cégnél, hozta az imakönyvet, jött a misére, mert a
kommunisták addig nem engedték. Felvonulni mentek Zalaegerszegre. Vállalati
kocsik szedték össze a népet, én is mentem velük. A temetőnél szálltunk le,
együtt mentünk a főtérre, a templom elé. Ott tartottak egy beszédet, többek
között szegény Török Flóri is. A menetben is az volt a szlogen, hogy a gyilkos
szovjet tankoknak olajat nem adunk. Részemről ennyi volt az ’56.”
Zala
megye kronológiájából (2004) a forradalom két napjának Gellénházát is érintő
eseményéről, és három személy tevékenységéről, majd tetteinek következményeiről
szerezhettünk ismereteket a következőkben:
Október
26. „Török Flórián földműves és Szabó János iskolaigazgató felvonulást
szerveztek. A felvonulók a templom elé mentek, közben vallásos énekeket
énekeltek. Bán Miklós Vilmos fúrási motor- és szivattyúkezelő részt vett a
zalaegerszegi tüntető felvonuláson. A gellénházi Fúrási Üzemnél megszervezték a
nemzetőrséget. Az őrség ellátásához szükséges kellékeket — karszalag, fegyver,
telefon — is kaptak. Bán Miklós Vilmos az orosz bevonulás után, november 19-én
elhagyta az országot, attól tartva, hogy a Szovjetunióba hurcolják.”
Október
28. „Török Flórián és Szabó János részt vett Zalaegerszegen a forradalmi tanács
ülésén. Fegyvereket kértek, de nem tudtak szerezni. Szabó Jánost a forradalom
leverése után elbocsátották állásából. Török Flórián földműves volt, eljárás
nem indult ellene.” (Zala megye kronológiája és személyi adattára II. /2004/
Zalaegerszegi járás, 137. o.)
–
Kiss Jenő tanár, nyugalmazott polgármester kéziratában így emlékszik vissza az
’56-os eseményekre: „1956-os
forradalom és szabadságharc idején békés tüntető felvonuláson fejezték ki az
emberek véleményüket és érzelmeiket. Éppen ennek köszönhetően az események után
Gellénházáról csak két családnak és néhány fiatalnak sugározta a magyar rádió
az »Oly távol, messze van hazám« című dalt.”
–
Bálintné Vida Éva egykori gellénházi lakos ’56-tal kapcsolatos emlékei: „Ötvenhat
őszén iskolakezdésre adták át az új iskolát, melyet az olajipar építtetett a
dolgozók gyermekei részére. A megnövekedett tanulói létszám olyan nagy lett,
hogy továbbra is a régi iskolába járt két osztály. A forradalom idején nagy
volt a zűrzavar, orosz helyett németet kezdtek tanítani, majd rövid időre
szünetet rendeltek el. A nagy káosz miatt a következő évben fejeztük be az
előző évi orosz tananyagot.”
–
Lóránt Kristófné ekképpen emlékszik az 1956-os forradalom gellénházi
történéseire: „Ez
pont az az időszak volt, amikor – 12-14 évesen gyerekfejjel – nem érdekelt
bennünket az aktuális politika. Úgy emlékszem, hogy az orvosi rendelővel
szembeni oldalon – ahol most a társasházak (»kifli-házak« és »ikerházak«)
állnak –, egy U-alakú, téglából épített ideiglenes felvonulási épületben volt a
színpad. Ezen a színpadon, népes közönség előtt, a helybéli Csepregi Erzsébet
elszavalta a Nemzeti dalt és valószínű, hogy valamilyen beszéd is volt.”
–
Kuczogi Antal az 1956-os eseményekről a következőket mondja: „Amikor
kitört a forradalom, azt hiszem keddi napon, persze idő kellett mire ideért a
hír, éppen ezért, ha jól emlékszem, a pénteki, vagy csütörtöki napon, amikor
éppen iskolában voltunk, megérkezett Egerszegre a gimibe (Zrínyi Miklós
Gimnázium) a hír, hogy forradalom van Pesten. Akkor mindenki kabátba és sapkába
bújt, mert akkor odakint szemerkélt az eső, és elindultunk felvonulni. Ahogy
mentünk a templom felé, a járdán egy szembejövő rendőr sapkáján megláttuk, hogy
fent van még a vörös csillag. Ekkor odaugrott a rendőr elé egy nálunk
fiatalabb, általánosiskolás-korú gyerek és azt mondta neki: Rendőr bácsi, adja ide
a sapkáját! A rendőr odaadta a sapkáját, a gyerek meg lekapta róla a vörös
csillagot és azon nyomban földhöz is vágta a jelvényt, megtaposta; majd
visszaadta tulajdonosának a jelképtől megfosztott sapkát.”
BenMar:
Érzés…
Kezdetben
álmodod is talán;
túllépnél
érte mindenen:
Családon,
Istenen és Hazán.
Hamisan
szólongat a távol:
„Ma
az itt és a most nem kell!
Jobb
volna máshogy, mással s máshol!”
Szabadságot
ígér ő, rögtön!
Végül
nem terem más neked
csak
láncok, szenvedés, és börtön.
Vágysz
rá, mint záporra a hajtás;
ám
télre nem marad semmi:
se
virág, se levél, se sorstárs!
Viharként,
ömlik a nyakadba.
Sötét
felhőt sem látsz, de már
kínozna,
zuhogna s szakadna!
Nem
kímél, bőven ad a rosszból;
parányi
résen is befér,
feláztat,
megőrjít és rombol.
Mért’
él az ember? Örök talány!
Elfogy
a tér-időnk, ránk fagy
az
élet, a föld-hideg magány…
(Gellénháza,
2018)
Üdv!
BenMar/Bazsó
