2021. január 27., szerda

Találkozás a gellénházi Bartók Béla Művelődési Otthon vendégkönyvével

Különös, egyben magával ragadó érzés kerít hatalmába, amikor a Bartók Béla Művelődési Otthon patináig sárgult lapjait rejtő vendégkönyvét a kezemben tartva megidézem a letűnt korok ('60-as, '70-es évek) nagyjainak szellemét. 

Az egykor közismert, neves színészek, zenészek,, írók, költők, újságírók, sportolók és humoristák kézírásos bejegyzéseit látván szinte újra megelevenednek előttem a NAGYOK úgy, mint: Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Kovács Kati, Csákányi László, Básti Lajos, Kern András, Korda György, Berek Kati, Béres Ilona, Csoóri Sándor, Papp Laci, Csákányi László, Cseh Tamás, Latinovits Zoltán, Rátonyi Róbert, Rodolfo Mensáros László, Öveges József, Chrudinák Alajos, hogy csak néhányat említsek a rengeteg ismert név közül..

Az egykori olajipari vállalat "– ezzel is támogatván a kulturális életet – az idelátogató művészeknek külön lakást tartott fenn (teljes ellátással) a gellénházi "olajos" lakótelep egyik tömbházában."

Mindezek megvalósításához "kellett egy Tóth Ferenc vállalat igazgató, aki nagy barátja volt a magyar művészetnek, kellett Völgyesi Jenő kultúrház igazgató, aki mindezt nagy lelkesedéssel szervezte. Soha el nem múló tisztelet és hála nekik!"

Részlet Farkas László barátom 2019-es „Gellénháza fejlődése egykori gellénházi szemével” címmel tartott prezentációjából:
„Én akire emlékszem, az Latinovits Zoltán és Latabár Kálmán. Latabár Kálmánnal a kultúrház emeletén álltunk és néztük a színpadot. Fölteszi a cvikkert (csíptetős szemüveglencse) és azt mondja nekem: – Ecsém! Mondd meg, egy ilyen szép kulthurházat meg egy színpádot hogy lehet így elcsehszni? – Latabár azért mondta ezt, mert a színpad oldalfalait – a megszokottal ellentétben – nem kifelé nyílóan, hogy oldalról is lehessen látni az előadást, hanem egymással párhuzamosan alakították ki. Ezt tudomásom szerint egy szovjet építésznő tervezte, akinek ez volt az első és egyben utolsó munkája itt Magyarországon. Latinovits Zoltán előadását pedig mindenki tátott szájjal bámulta.”

 






Üdv! BenMar

2021. január 18., hétfő

Isten veled Tibor!

Forrás: Facebook

Rosszul kezdődött ez az év….

Távozott ismét egy EMBER (apa, nagypapa, fiúgyermek, férj, testvér, rokon, barát, ismerős...) a Földről, ami alapesetben (az élet szokásos rendje szerint) nem számítana rendkívüli eseménynek, ám jelen esetben egy kivételes, rendkívül szerény, határtalan jóindulattal megáldott, ugyanakkor bizonyos körülmények között határozott, tekintélyt parancsoló, örökifjú, jó kötésű, mindig jó-kedélyű, higgadt emberkéről, Gellénháza igazi ikonikus alakjának elvesztéséről van szó…

Szeretnék nyugodt maradni és az írásra koncentrálni, de nehezen megy. Tudom, szavak nélkül, csupán hallgatva is lehetne gyászolni, ám a lelkem ezt nem hagyja. Úgy érzem, ennyivel tartozom! Így, ha a könnyeimmel küszködve is, de megpróbálok méltó módon elbúcsúzni tőled…

Kedves Tibi!

Már kora-ifjúságom (ezzel tudom, nem vagyok egyedül) meghatározó, példaképül szolgáló alakja voltál. A haverokkal nyaranta, tátott szájjal hallgattuk a strandon - az azóta kivágott fűzfa alatt -, vagy útközben a „kék Roburban” a vidám történeteidet és bámultuk azt a tudást és szakértelmet, amely nagyban hozzásegített az audio-hifi-technika, a hangosítás, a rock zene és az órák világának a megismeréséhez, megkedveléséhez. Nem is szólva arról az önzetlen szeretetről és odafigyelésről, amellyel oktattad az úszást megtanulni vágyó gyerekeket, és amely szeretet visszaköszönt a mosolygós tekintetedből, a tetteidből, egyszóval a humorral teli mindennapjaidból is. (Emlékszem, mindig olyan szakadt kopott, farmer mellényt, tetkót és muszlikat szerettem volna, mint a tiéd…).

Nem nagyon hiszem, hogy akadna ember e Földön, akihez ne barátsággal, jóindulatú bizalommal közeledtél volna. Te voltál mindannyiunk úszást oktató, szeretett Tibi bácsija, mindenki által tisztelt strandmestere, abszolút hallású Hifi-Tibije, igazi Télapója, a motorozást imádó, farmer ruhás rockere  tb., stb.... És nem utolsó sorban sokat köszönhet neked Gellénháza kulturális élete is, hiszen (többek között) számtalan rendezvény profi hangosítása is a te személyedhez fűződik…

Igazságtalan az élet....  Döbbenet! Egyik nap még velünk vagy, beszélsz hozzánk, a következő pillanatban pedig már csak a tegnap emléke marad belőled. Ezt az emléket próbáljuk a szívünkbe zárni és megőrizni, mindörökké… A szívem szakad meg! Borzasztó érzés, hogy eztán már nem láthatlak az unokáddal sétálni… Isten veled Tibor! Köszönöm az életnek, hogy ismerhettelek! Nyugodj békében!

Soha el nem múló szeretettel, fájó szívvel gondolok rád! Őszinte együttérzésem a családnak!

BenMar/Bazsó

 

Forrás: Facebook