2015. december 22., kedd

Oldal ajánló:

2015 Karácsony várás

"Sirák fia könyve" - részlet

„Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. Mutass be tömjén és lisztláng áldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. Van, amikor az ő kezében van az egészség”  - (Sirák 38:1); (Sirák 38:12)

"Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe."  - (Sirák 38:15)
 
/Bibliai apokrif: Sirák fia könyve

2015. december 11., péntek

A tejtermékek és a Parkinson kór

Még egy kis érdekesség! 

A tejtermékek fogyasztása (növényvédő szer tartalmuk kapcsán!) és a Parkinson kór kialakulása közötti összefüggés lehetősége...:

Forrás: FoxFeed Blog
(LINK): 


 

2015. december 10., csütörtök

Parkinson kór tünet: hirtelen vérnyomásesés (ortosztatikus hipotónia)

Kevésbé ismert, ám gyakori tünete a Parkinson kórnak a hirtelen vérnyomásesés (ortosztatikus hipotónia), amely változó pozíciókban következhet be: mozgás közben, ülve, állva. Ez az állapot okozhat szédülést, amely szédülés eredményezhet ájulást, fáradtságot és hányingert. Mindez hozzájárulhat a járási bizonytalansághoz és az elesésekhez.

(Személyes megtapasztalásommal is megerősítve!)

Forrás (LINK):



Üdv! BenMar

2015. december 7., hétfő

Karácsonyi kívánságlista:


De jó volna újra anya kötötte, bolyhos, norvég mintás pulóverben szaladgálni és megfürödni a decemberi hóesésben!
De jó volna újra felszabadultan, gondok nélkül hógolyózni, szánkózni a haverokkal!
De jó volna újra kisiskolásként iskolapadból figyelni a hatalmas hópelyheket, miközben izgatottan várni a téli szünet örömteli szabadságát!
De jó volna újra színes kis bérletet szorongatva a szünidei matiné mozi filmjeit élvezni a kényelmetlen fa-padokon!
De jó volna újra „kör-magyarozni” a kultúrház előterében!
De jó volna újra kíváncsiságtól hajtva, titokban kutatni a lakásban gondosan elrejtett ajándékok után!
De jó volna újra szeretetben és nyugalomban együtt ülni apával, anyával és a tesómmal Szent este az ünnepi asztalnál!
De jó volna újra a téli szünet egy részét a nagyszülőknél tölteni!
De jó volna újra tiszta lélekkel, vágyakozva várni a Jézuskát és érezni a fűtött kisszobában a fenyő jellegzetesen gyantás, imádni való illatát!
De jó volna újra a sötét gyerekszoba ablakából lesni a házunk előtt álló magányos lámpa fényénél ezüst ékszer módjára megcsillanó első, varázslatos hópihéket!
De jó volna újra…
De jó volna újra …
De jó volna újra kisgyermeknek lenni!

De hol van már a tavalyi hó???  

2015. november 1., vasárnap

2015. November 1.



Akár a folyamatosan - egymással és önmagukkal is harcban álló - rekordokat döntögető, az emberi teljesítőképesség határait már rég maga mögé utasító rövidtávú sprinterek, akképpen rohannak el mellettem a „tékozló” évek. Ebben az őrültnek tűnő iszonyatos tempóban csak ritkán, avagy egyáltalán nincsen ideje az embernek arra – bármennyire is szeretné -, hogy néhány pillanatra megállítsa a napokat, ha nem többre, pusztán egy baráti szó, egy kedves mosoly erejéig. 

Az élet diktálta hajszában csupán azt veszem észre, hogy a családomban a barátaim és ismerőseim körében is sajnos egyre több és több földi élet ér célba, s az évek múlásával - mintegy „jutalmul” - egyre több és több halottak napi mécses talál gazdára a temetők hideg, végleges csendjében.

Nekünk élőknek az emlékeinken kívül nem marad más, mint a ráeszmélő döbbenet: minden kimondatlan „szerető szó”, amit a másiknak szántunk a temetőben már csak hiábavaló, pusztába kiáltott jajveszékelésnek tűnik… ilyenkor még a könnyek közé rejtett, imákba foglalt gyönyörűbbnél gyönyörűbb, égbekiáltó szavak is a semmibe foszlanak, hiszen (ha igaz!?) csak Isten örök, az emberi élet véges… 

Mondhatná valaki: Ez az élet rendje… (Vagy magyarul: „C’est la vie”)

Igen! Valamilyen mélységig – leszámítva az értelmetlen halált - egyet is kell, értsek ezzel a közhellyel, hiszen ahogy Márai is írja a "Bibliámban" a Füveskönyvében:

„ A halál nem a legrosszabb, ami halandóval történhet, nem, a halál egyáltalán nem „rossz”: a halál semmilyen. Haljunk meg, ha kell, emberi módon, tehát méltósággal és kapkodás, sivalkodás nélkül. De éljünk is, amíg lehet, emberi módon,..” 

A közvetlen családi környezetemben meghaltak a pórszombati és a Szilvágyon élő nagyszüleim… Végleg elment Gyula, Endre, Jóska és két Jani nagybátyám, valamint Mariska néném is… De folytathatnám a – a messzemenőkig nem teljes – sort apósommal, feleségem örökre megpihent Csaba édesapjával vagy a számomra szinte saját nagymamámként számon tartott "dédivel" Rózsi mamával is…

Nem is beszélve a volt munkatársaim, Terka és Ági tragédiájáról, de megemlíthetném Anikót is, aki sajnos még a 40. születésnapját sem érhette meg... A legkedvesebb barátaim közül a fiatalon elhunyt Sanyáról szeretnék még megemlékezni, akinek a halála a mai napig feldolgozhatatlan veszteség a számomra… 

Ezt a posztot lélekben nekik, a szeretett elhunyt közeli és távoli hozzátartozóimnak, és mindazon kedves barátatomnak, munkatársamnak, ismerősömnek (a kimondatlan szavaimért cserébe egyfajta közös (örök)mécses gyújtásaként) ajánlom, akik ma már sajnos nem olvashatják e sorokat és akikhez nem tudtam kimenni a temetőbe! 

 BenMar

2015. október 21., szerda

Egy kiállítás margójára

A mai napon a RÍM-KERETBEN kiállítás megnyitóján még egy fantasztikus meglepetés ért János Jáni bátyám - aki egyben szerző is - jóindulatából, amit ez úton is hálásan megköszönök! Egy újabb dedikált "ékszerrel" gazdagodott a házi könyvtáram.

Egyúttal gratulálok a szerzőknek a színvonalas kiadvány megjelenéséhez!

Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy többek mellett a véleményem is bekerülhetett a Sántha Károly születésének 175. évfordulójára kiadott kötetbe!









2015. június 2., kedd

DBS előtti dilemma dystoniával...

Ma nálam járt egyik - DBS műtét előtt álló - nem régiben megismert hölgy sorstársam a kedves férjével, és tartalmas beszélgetés közepette (ISMÉT) döbbenetes hasonlóságok tömkelege került napvilágra sanyarúra sikeredett, betegséggel átitattatott pokoli, magánéleti múltunkból.

Az ez idáig betegtársaktól összegyűjtött tapasztalataim alapján, lassan már simán meg lehetne írni egy esetbeszámolókra építkező vaskos könyvet is akár, "Parkinson kór és dystónia pszichés előzményei és várható következményei a XXI. század eleji Magyarországon beavatott-laikus szemmel - avagy, ami kimaradt az orvosi szakirodalomból" címmel, ahol a "Magyarországon" külön erőteljes hangsúlyt kapna...

Ezúton is köszönöm nekik, és egyben minden kedves sorstársamnak, akik megosztottak velem bármit is saját betegségükkel kapcsolatban, hogy a bizalmukba fogadtak!

Üdv! BenMar



2015. április 15., szerda

2015. április 11., szombat

"Szív"

Ennél nagyobb ajándékkal nem lephetett meg volna a Magyar Költészet Napja, mint ezzel a "Szív" szerelmes vers író pályázaton elért 2. helyezéssel! Hálásan Köszönöm!


http://zaol.hu/galeria/kolteszet_napi_rendezveny_zalaegerszegen/2238383/1

http://zaol.hu/galeria/kolteszet_napi_rendezveny_zalaegerszegen/2238383/1

http://zaol.hu/galeria/kolteszet_napi_rendezveny_zalaegerszegen/2238383/1

http://zaol.hu/galeria/kolteszet_napi_rendezveny_zalaegerszegen/2238383/1

A költészet-napi "SZÍV" versíró verseny margójára


Ahhoz, hogy túléljük az ÉLETtel - néha egyenlőtlen feltételek mellett - vívott háborúnkat, néha szükségünk van - muníció gyanánt - a csatákban részleges győzelmekre, amelyek kitörölhetetlen nyomokat hagynak saját életünkben, és talán jó példákkal is szolgálhatnak SORStársaink, végső soron a legfontosabbak: a gyermekeink számára is.... Mert ugye a háború vége mindannyiunk számára ismert...

Mert ugye ESÉLYEGYENLŐSÉG csupán a mesék világában, ebből következőleg csak az irodalomban létezik....

Az átkozott sors kegyetlen fintora, hogy azon a gyönyörűnek ígérkező, ám borzalmas tragédiával végződő április 11.-i SZERELMET ünneplő, éltető napon valahol a város másik felében brutális gyilkosság áldozata lett... egyben meg is halt az éppen csak megszületett szerelem... 
Az ilyen gyilkosságra még Isten előtt sem létezhet mentség!!!!!!!


Szabó Balázs: A vágyott kór

Szívedben lobban,
olvaszt ha kell,
ahogy jött, gyorsan,
nem tűnik el.

Elkap s fejedbe
drogot pumpál,
futni előle
úgysem tudnál.

Rózsával kérlel,
tövissel szúr,
játszik egérrel,
mint a kandúr.

Eszedbe jut tán
az intelem:
kiégett csók-fán
csak könny terem.

Lelkedbe tapos,
megbabonáz
az alattomos
kór és a láz.

Elhagyhat téged
hangtalanul,
megbánja, téved,
mégsem tanul

Megmondom én is
akárhogy fáj:
Szeretni mégis
érzem muszáj!

2015. április 11.


A Magyar Költészet Napja! + Parkinson-betegegek Világnapja + Márai Sándor Születésnapja


Tegnap este mintegy ellentételezve a hűvös termet "családias légkörben", vers-maratonnal ünnepeltük Gellénházán a Művelődési Házban a számomra (a három születésnap kapcsán triplán is) különösen fontos április 11.-i költészet napját.

A "családon" természetesen a saját családom ünnepségen megjelent tagjain kívül a kedves gellénháziakat, a munkahelyem képviseletében: a helyi általános iskola tanárait, tanulóit, a magyar embereket (gyermekeket, felnőtteket, hölgyeket, urakat), valamint a sorstársaimat, végül, de nem utolsó sorban az életünket nagyban befolyásoló VERSEKET és a ZENÉT is egyaránt értem! 

Nem feledkezve meg azon nem régiben elhunyt gellénházi, kedves hölgyről ( Kulcsárné Kovács Anikó) sem, akinek most - az elmúlt évekkel ellentétben  - nem hallhattuk sajnos a tisztán csengő vidám énekhangát! 

Egyúttal köszönöm Hangya Bélának és nagyszerű zenésztársainak - a Fehér Holló együttesnek - , hogy egyik versemet (Szívem dala) zenei gúnyába bújtatták! Rendkívül megtisztelő egyben örömteli érzés volt a számomra hallgatni a színvonalas játékukat!

Köszönöm mindenkinek, akik megtisztelték és egyben verseléssel, zenés előadással (a Fehér holló mellett Ádám József Takács​ ) vagy egyszerűen jelenlétükkel hozzájárultak az ünnepi est fényének emeléséhez!

Egy - azt gondolom, aktuális - versemmel szeretném a mai piros betűs ünnepnapra ráirányítani a figyelmet!

BenMar: Három a Magyar Igazság 

Három a Magyar Igazság és
egy…!  Tudod? a Ráadás!
Életre halál?... Születés!
Vajon van Feltámadás?

Három a Magyar Igazság és
egy…! Tudod? a Ráadás!
Hogy egyedül vagy? Tévedés!
Itt vagyok, mint bárki más!

Három a Magyar Igazság és
egy…  Tudod? a Ráadás!
Jó volna már az ébredés!
Bűn a tétlen álmodás!

Három a Magyar Igazság és
egy…  Tudod? a Ráadás!
Három? Még a négy is kevés!
Kell az Összetartozás!



Üdv!

2015. április 4., szombat

Húsvéti gondolatok

Azt gondolom, az egészséges (mentális egészségre értendő) élet - akár magán avagy munkahelyi viszonylatban sem - nem feltétlen arról kell, szóljon, hogy mindenkit szeressünk és bennünket is mindenki feltétel nélkül egyformán kedveljen...

Akik közel állnak hozzám, akiket feltételek, illetve elvárások nélkül imádok, szeretek, és érdek nélkül tisztelek, azok amúgy is, kimondott szavak nélkül is értik és tudják... A család szent fogalom a számomra...

Amúgy különösebb összeütközés, életre szóló konfliktus nélkül is, csupán a távolság (időben és térben egyaránt) miatt (IS) néhány igazi barátot és sok ismerőst vagy rokoni kapcsolatot elveszítettem az idők folyamán, amelyeket nagyon sajnálok, de egy bizonyos távolságból már nem látszik a másik, ezért - bármennyire is szeretném ismét a közelemben tudni az eltűntet - azt sem igazán tudnám, merre induljak el feléjük...

Számomra az egyszerű békesség (nem a "világ békére" gondolok), a megértő nyugalom, a mindenkit (kivéve a gyevi bírót smile hangulatjel ) megillető alap tisztelet és a tolerancia sokkal fontosabb érzések egyes esetekben, mint a szeretet ("élni és élni hagyni")

Megtanítottak arra is, hogy fontos döntéseket hozni pedig csak is kizárólag higgadtan, nyugodt körülmények között lehet!

Lehet hogy öregszem...!? wink hangulatjel 

ÜDV! BenMar

Hókusz Pók



Hókusz Pók

Eszembe jutott egy cimborámtól H. Pistitől hallott korábbi, valóságos történéseken alapuló – azt gondolom tanulságos - eset, amelyet most megosztanék:

Történetem főhőse anno jól ismert, a maga korában és szakterületén népszerű, kedves arcú, szakállas természetgyógyász. Ez az alacsony, zömök testalkatú, középkorú (no name), magát – minden alapot nélkülözve - nagy tudású távgyógyító szakembernek beállító, valamint átlagon felüli, látványosan – írhatnám, kirívóan - nagy lábon élő úri ember éppen egy kollektív gyógyító-energia-átadási, akkoriban divatos, élő (nem telefonos, de fizetős) szeánszot tartott egy hatalmas, gyógyulni vágyó emberekkel (áldozatokkal) dugig megtelt színházteremben, amikor a nézőtéren ismeretlen okból kisebb fajta riadalom támadt. Ugyanis az egyik, életkorát tekintve fiatalnak mondható úri ember a stroke (agyvérzés) jellegzetes, a nagy közönség körében is jól ismert tüneteit produkálta.

/Megjegyzem, ma is gusztustalannak tartom a gyógyíthatatlan, vagy komolyabb betegségben szenvedő, avagy egyszerűen csak reményüket vesztett emberek (akik úgy érzik, nekik már minden mindegy, ezért próbálnak az utolsó hajszálakba is belekapaszkodni, ezért mindent megadnának saját vagy szeretett hozzátartozójuk gyógyulásukért) lehúzására, átvágására alakult, gyógyítónak álcázott csalók, kuruzslók tevékenységét, illetve ide sorolom az emelt díjas telefonszámokra hajazó csaló jósok, szemfényvesztő boszorkányok, és egyéb megtévesztő mágusok Asztrológia mögé bújtatott áldatlan, kiskapukat kihasználó törvénytelen „közszereplését” is. /

A hirtelen támadt ijedelem az emberek arcán pillanatokon belül reményteljes, szinte nyugodt, várakozó tekintetté alakult, hiszen a publikummal szemben, a jobb időket megért színpadon adva volt a kézenfekvő gyors megoldás, ami nem volt más, mint maga a nagyhírű távgyógyító természetgyógyász Hókusz Pók ( akiről ráadásul, mint utóbb kiderült, rengeteg fehér folt volt még az „emberi anatómia atlaszának” képzeletbeli lapjain).

Szinte az összes jelenlévő ember a színpad felé mutogatott olyan diszkréten sürgető, kíváncsi és őszinte reménnyel telt várakozással, ahogy a csodákra képes Messiásra nézhettek egykor a hívő keresztények. A szóban forgó távgyógyító "sámánunk" hatalmas, hamis önbizalmat sugallva oda is sietett a szerencsétlenül járt agyvérzéses beteghez, ránézett, majd miután egy kósza, szégyenlős gyermeki ám magabiztosnak tűnő, a valóságban ijedt pillantást vetett a körülötte álló csoportra; és ahelyett, hogy azt mondta volna: "Kelj fel és járj!"; odaszólt a rémült asszisztensének: "Hívjon kérem mentőt!" 

Ugye mondanom sem kell, hogy a barátom ezen ominózus „puding próbája” eset után orvoshoz (IS) fordult a migrénjével.
Hókusz Pók - többféle sikertelen próbálkozást követően - derékbetört pályája egészen a zalai jurta életig süllyedt.

Persze a félreértések elkerülése végett, azt is tudni kell, hogy egyébként nem vagyok a hagyományos, különböző ősi természetgyógyászati kezelések és gyógymódok, valamint ezeket becsülettel, lelkiismeretesen alkalmazó, valódi szakemberek megrögzött ellensége. Ám a közel 4 esztendős egészségügyi területen végzett munkám, illetve a (sajnos) Parkinsonos betegségem 11 éve alatt, többek között megtapasztaltam (szándékosan nem használom a "megtanultam" szót), hogy hol vannak a csupán anyagi érdekű kuruzslás; a természetgyógyászat; a speciális szaktudást (doktori végzettséget) igénylő, mesterségesen előállított gyógykészítményeket és műtéti terápiákat is hatékonyan alkalmazó orvoslás; és a nagyon kis %-ban előforduló megmagyarázhatatlan csodák összemoshatatlan határvonalai!

BenMar