2022. február 18., péntek

A Orosz-Ukrán válság margójára...

  

Nem vagyok politológus, szociológus még csak elemző szakértő sem! Kívülállóként sem szeretnék megmondó emberként tetszelegni vagy vészmadárkodni, mégis azt gondolom az előttünk (mellettünk) zajló eseményekkel kapcsolatban, hogy velem együtt felnőtt egy 50-60 éves európai (katonaviselt) generáció, akik közül számosan vannak olyan felelősségteljes katonai, politikai (vagy egyéb) vezető beosztásban akik nem tapasztalták meg saját bőrükön a kegyetlen háború borzalmait. Mindehhez gondoljuk hozzá azokat a 18 év feletti emberkéket, akik a számítógépeken virtuális háborúkban vagy ne adj Isten civil "military játékokon" edződtek, nőttek fel.... valamint - feltéve, ha nem tör ki atomháború - nem is szólva a háború okozta pusztítás világszintű gazdasági válságáról (no meg utána a gazdaságélénkítő hatásáról); és azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy Ny-Európában már jelenleg is energiaválság van.

Mindez, amit az előzőekben leírtam, megroggyant agyakkal vagy pszichopata elmékkel karöltve beláthatatlan, katasztrofális következményekkel járhat. Mint ahogy XX. századbeli európai történelmünk során már kétszer is megtörtént; helyesebben háromszor is.

Hááát nem tudom ezekből az aspektusokból nézve milyen esélye van a háborúnak?

Ez csupán az én borúlátó privát véleményem, amibe még belegondolni is iszonytató! 😢 

Milyen jó is volna, ha a háború szó kimerülne a számháború max. kéz vagy lábtörésekkel járó borzalmában!

Üdv! BenMar/Bazsó

Fotó forrása:Internet


2022. február 17., csütörtök

Ars poetica

Őszintén szólva valamiféle késztetést érzek (meglehet, a Jóisten noszogat) az írásra, legyen szó amatőr versről, vagy próza próbálkozásról. Valahogy úgy vagyok vele, mint a jóféle whisky-vel: hosszabb vagy rövidebb időre elvonja a figyelmemet a gondoktól, a betegség okozta nehézségektől és mindemellett még - az olvasással együtt - szórakoztat is. Ráadásul az írásnak - érzékszerveinknek köszönhetően - ugyanúgy, akár egy szép italnak, lehet színe, illata, íze és lecsengése is. Valójában arra törekszem, hogy egy-egy történetet tényszerűen, elfogulatlanul próbáljak meg leírni.

Ez persze sohasem sikerül, mert - a fene tudja miért 😉 -, mindig ott bujkál a sorok mögött a véleményem is. Van, amikor sikerül illetéktelen szemek elöl  megfelelően elrejtenem ezeket a „hátsó gondolatokat”  máskor meg éppen az a célom, hogy az „aki bújt, aki nem!” felkiáltás után segítsek mást is rávezetni arra, amit az igazságkeresés, vagyis önmagam megismerésére szánt utamon a sorok mögé rejtettem. Persze ez az igazság nem számít mások számára is követendő, megdönthetetlen, megmásíthatatlan etalonnak feltéve, ha elfogadjuk azt a Popper Péter által felállított definíciót (nem szöveghűen idézve), mely szerint abszolút igazság az, amit megfelelő bizonyítékokkal meg lehet dönteni.

 

Üdv! BenMar/Bazsó