2020. január 28., kedd

Világszínvonalú Parkinson-műtétet hajtottak végre Szegeden




A legújabb híradásokban is szereplő új DBS műtéteknél használatos pacemaker („Percept PC neuropeacemaker”) és a fejlett technikával felszerelt „hibrid műtő” előrelépést (kíméletesebb, gyorsabb műtéti beavatkozás) jelent a betegség kezelésében, de még meg kell várni az új eszköz által gyűjtött, hosszabb távú információk kiértékelését, ami nem megy egyik napról a másikra. Az új eszköz által szolgáltatott valós  idejű információk megkönnyítik majd a kezelőorvos által használt gyógyszeres és egyéb terápiák beteghez való igazítását. Az újdonsült betegek – DBS műtétek alkalmával -  már ilyen új eszközt kapnak, de a régebbi eszközöket nem fogják újabbra cserélni, csak abban az esetben, ha akkumulátor lemerülés, elhasználódás miatt  aktuálissá válik a cseréjük (vagy maximum frissíthetik az arra alkalmas régebbi pacemakerek szoftverét). Ez az új eszköz azzal, hogy kisebb élettartamú, nem tölthető akkumulátorral rendelkezik, egyrészt vissza lépést jelent a jelenleg használatos, tölthető akkumulátoros impulzus generátorokhoz képest, másrészt viszont azzal, hogy valós idejű információkat gyűjt az agyi tevékenységekről egyben előrelépés is. Távlati terv az, hogy a DBS eszközzel, emberi beavatkozás nélkül is – csupán az agy elektromos tevékenységéről gyűjtött, valós idejű információk alapján – tudják majd szabályozni az impulzus generátor működését.

Ennyi jött át nekem! Üdv! BenMar

2020. január 13., hétfő

„Imre atya példakép mindannyiunk számára, a hűség példaképe”


Emlékezzünk Varga Imre atyára!

„Imre atya példakép mindannyiunk számára, a hűség példaképe”

Ma van pontosan négy esztendeje, hogy elhunyt a sokunk által ismert és tisztelt zalatárnoki katolikus plébános Varga Imre atya (1920-2016)...
Nekem volt szerencsém egyik nagybátyám (Szabó Antal), a Don-kanyarban elesett magyar katonák tiszteletére szervezett zarándokút képes dokumentációjából nyílt fotókiállításának megnyitóján személyesen Imre atya lenyűgöző előadásában meghallgatni életútjának fontosabb állomásait és a háborús emlékeit.

"Varga Imre 1941. november 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra . 1942-ben önként jelentkezett a frontra, a gyászos emlékű urivi arcvonalra került, ahonnan nagy megpróbáltatások során tért haza. 1944-45-ben tizedesi rendfokozattal a magyarországi harcokban vett részt, majd a háború utolsó időszakában hadifogságba esett.

Az 1920. november 21-én Zalatárnokon született fiatal tüzér a II. világháború poklában fogadta meg, ha a Don-kanyarból szerencsésen hazatér, életét a papi hivatásának szenteli. Ehhez tartotta is magát, miután 1945. szeptember 3-án szabadult a hadifogságból, beiratkozott a szemináriumba. Felszentelésére 1954. június 20-án került sor, majd Kőszegen kezdte meg lelkipásztori hivatását. 1955-től Kisunyomban volt kisegítő lelkész, innen 1957-ben Bagodvitenyédre, 1958-ban Novára, 1959-ben a zalaegerszegi Jézus Szíve plébániára került. Közben az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően börtönbe is került az Istenbe vetett hite és meggyőződése miatt.

1962-től Csesztregen plébánoshelyettes, majd 1979-től 2000-ig ugyanott plébános. 1979-ben címzetes esperesi, 2000-ben tiszteletbeli kanonoki címet kap. Két templom építését, a zalabaksaiét és a pórszombatiét vezényelte le. Nyugállományba vonulását követően is sokáig aktív maradt, 2006 nyarán zarándokutat szervezett a doni hadszíntér helyére, hogy az ottani pravoszláv pópákkal közösen tartsanak ökumenikus istentiszteletet a keleti fronton elesett katonák lelki üdvéért."

Forrás: Internet - zaol.hu


2020. január 8., szerda

Disznóvágás avagy disznóölés


Disznóvágás avagy disznóölés
(kinek, kinek vérmérséklete szerint, ahogy jobban tetszik)

"A disznótor igazi magyaros hagyomány, ahol az együtt töltött idő, a finom ételek, jó italok és a remek hangulat a mérvadó."

Sok régi, nagy-családdal együtt eltöltött, kitörölhetetlen szép emléket csalogatott elő a fentebb idézett mondat...

...de jó is volt, amikor még a (apai és anyai) nagyszülőknél összejött a rokonság apraja s nagyja (unokatestvérek, testvérek, közeli rokonok, barátok) ilyenkor télvíz idején, letűnt falusi disznóölések alkalmával. Már a kora hajnali órákban elkezdődött a részemről mindig izgalommal várt hangos ceremónia. Gyakran bíztak ránk, gyerekekre a felnőttek jelentőségteljes munkát: segítettünk megfogni a disznó farkát. Persze a pálinkaosztásból akkortájt még kihagytak. Aztán segédkeztem a pörzsölésnél, a bürke tisztításánál, ahogy őseim hívták a "presszbors" (préshurka vagy disznósajt) és véres-májas hurka valamint a húsos-kolbász töltésénél; végül (kicsit idősebb fejjel már) a töpörtyű kondéros sütéséből, és az alkohol fogyasztásából is kivettem a részem...
.
.. és azok a jól eső rokoni beszélgetések közben elköltött fenséges reggelik és friss húsból készült disznótoros vacsorák. Az ízek, illatok, kedves arcok és nevetések még most itt vannak velem... Mondja még ezek után valaki, hogy soha ne nézzünk hátra, felejtsük el a múltat!

Ebben a szájbatekert közhelyesen rohanó világban azért még néha akad disznóölés, ám ma már sajnos se nagyszülők, se nagy családi összejövetelek nincsenek.

Forrás: Internet
 
Ennek a '90-es években készült disznóöléses fotónak akár az is lehetne a címe: Irsai Olivér Horváth-országból avagy az Irsapusztai nanu-nanu

Üdv! BenMar