Disznóvágás
avagy disznóölés
(kinek, kinek vérmérséklete szerint, ahogy
jobban tetszik)
"A disznótor igazi magyaros
hagyomány, ahol az együtt töltött idő, a finom ételek, jó italok és a remek
hangulat a mérvadó."
Sok régi, nagy-családdal együtt eltöltött,
kitörölhetetlen szép emléket csalogatott elő a fentebb idézett mondat...
...de jó is volt, amikor még a (apai és
anyai) nagyszülőknél összejött a rokonság apraja s nagyja (unokatestvérek,
testvérek, közeli rokonok, barátok) ilyenkor télvíz idején, letűnt falusi
disznóölések alkalmával. Már a kora hajnali órákban elkezdődött a részemről
mindig izgalommal várt hangos ceremónia. Gyakran bíztak ránk, gyerekekre a
felnőttek jelentőségteljes munkát: segítettünk megfogni a disznó farkát. Persze
a pálinkaosztásból akkortájt még kihagytak. Aztán segédkeztem a
pörzsölésnél, a bürke tisztításánál, ahogy őseim hívták a
"presszbors" (préshurka vagy disznósajt) és véres-májas hurka
valamint a húsos-kolbász töltésénél; végül (kicsit idősebb fejjel már) a
töpörtyű kondéros sütéséből, és az alkohol fogyasztásából is kivettem a
részem...
.
.. és azok a jól eső rokoni beszélgetések
közben elköltött fenséges reggelik és friss húsból készült disznótoros
vacsorák. Az ízek, illatok, kedves arcok és nevetések még most itt vannak
velem... Mondja még ezek után valaki, hogy soha ne nézzünk hátra, felejtsük el
a múltat!
Ebben a szájbatekert közhelyesen rohanó
világban azért még néha akad disznóölés, ám ma már sajnos se nagyszülők, se
nagy családi összejövetelek nincsenek.
 |
| Forrás: Internet |
 |
| Ennek a '90-es években készült disznóöléses fotónak akár az is lehetne a címe: Irsai Olivér Horváth-országból avagy az Irsapusztai nanu-nanu |
Üdv! BenMar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése