2015. január 19., hétfő

Bejegyzés.... 2015

Az elmúlt heteket - annak ellenére, hogy influenza elleni védőoltást kaptam - szinte végig betegeskedtem influenza jellegű tünetekkel. Előfordult, hogy annyira "OFF" állapotba kerültem, nem bírtam bemenni az újdonsült munkahelyemre sem...

Nem rég olvastam valahol egy nagy igazságot, ami szerintem nagyon is megállja a helyét erre a mai, jelenlegi  "ESÉLY EGYENLŐSDI" társadalomra: A sérült embereknek kétszer annyit kell felmutatniuk, mint úgymond egészséges társaiknak, ahhoz, hogy "normális" társként befogadja őket a környezetük (Nem szöveg hűen idéztem). Ehhez még szorosan hozzátartozik az is, hogy ebben az átkozott szinte érzelmek nélküli pénz centrikus elvadult, elvakult verseny-világban még egy fokkal az úgymond "normális" embereknek is sokkal nehezebb a beilleszkedés.
 
Negatívumként tartom számon azt a megmagyarázhatatlan változást, hogy már egy jó ideje az álmaim sem sorolhatók az „álom” kategóriába, ugyanis amíg korábban az éjszakai valótlan világomban kivétel nélkül minden egyes Parkinsonos agyam szőtte történetben „egészséges” (fő)szereplőként voltam jelen, tehát tudtam rendesen mozogni (többek mellett ezért is imádtam álmodni); míg ezzel szemben sajnos kb. egy fél éve az álmaimban is már a realitás talaján mozgok, helyesebben a Parkinson miatt csak nehezen mozgok...

Minden este úgy fekszem le, ez volt az utolsó napom, nem bírom tovább a küzdelmet, elfáradtam, hiszen már az álmaim sem támogatnak. És mit ad Isten minden  reggel mégis felkelek és folytatom ezt a hosszútávon számomra esélytelen háborút... a fiaim és a feleségem szemébe nézve, ha "hadirokkantként" is, de mindig kapok tőlük elég muníciót a folytatáshoz...

Próbálom olvasásba, könyvekbe és nem könnyekbe fojtani és/vagy  kiírni magamból minden feladást sugalló gondolatomat….

BenMar