2013. június 24., hétfő

Tihanyi osztálykirándulás után esküvő Pannonhalmán.... (2013 - Télből Nyár)

Egy kis lazító kitérés gyanánt:


A június 5.-i Füredi nap, valamint a 2013. tavaszának időjárási paraméteri szemben a június 22.-i közel 40 fokos forrósággal azt gondolom, bőven kimerítik a "No comment!" kategóriát!!!!!!




Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapok kissé megviseltek a maguk szélsőséges időjárási viszonyaival – mint ahogy minden rendes Parkinsonos embert szokás -, azért megpróbálok némi pozitív életérzést is becsempészni a blogbejegyzéseim lejárt szavatosságú, polcokon porosodó, ám onnan néha depressziós csörömpöléssel a fejemre hulló görcsei, és OFF-lefagyásos állapotai közé…


Ki tudja, már mikor jártam ennyi felé kicsi országomban..... talán még megboldogult gyermekkorom osztálykirándulásain.... :) a hónap elején a kisebb fiam Marci Szabó általános iskolai osztályával Veszprémen átvergődve a Tihanyi Apátságban volt szerencsém I. András sírjánál könnyeket hullajtva, IV. Károly és Zita királyné társaságában egy pillantást vetni a magyar tengerre és Balatonfüredre...
                             






Tegnap pedig Istenem vagyis jómagam akaratából a Pannonhalmi Apátság a Szent Márton Bazilika tárta ki előttem 2012-ben elkészült látogatói kapuját és mutatta meg magát nap-fényes gyönyörűségében....
A látványban - a családomon kívül - osztozott velem a nagy Nikonom kis tesója a Nikon Coolpix S3300 is amely Marci fiam kezében érezte magát a legjobban.
 




Háááát nem tudom, hogy az az "ÚJ zőőd tábla" nem természetidegen-e a bencés szerzetesek között.... a belső lift még csak csak, de a tábla! :( :) valamiért az aktuális politika és az „aktuális” egyház „Urainak” nem biztos, hogy egészséges kézfogását látom benne kirajzolódni…


A kosárlabda palánkról eszembe jutott egy gimnazista koromból származó kedves történet, amikor a Zrínyi DSK diákjaként Szombathelyen játszottunk DSK országos döntőt egy budapesti gimnázium DSK álnéven futó, ám valójában az akkori "MAFC" "hivatásos" ifi csapata és a pannonhalmi bencés gimnázium csapatával... Annyit megsúgnék, hogy akkoriban még kötelező jelleggel, "minden áron" fővárosi csapatnak kellett megnyerni minden egyes országos kupát....
Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy ki lett a bajnok!
Mi az edzőnk Szikszai tanár úr vezetésével az akkori kosárlabda  tudásunkkal kifejezetten az arany éremért mentünk a, de szó szerint sírás lett a vége a részünkről.... Nekünk a második hely nem kellett ezért az ezüst meccset átjátszottuk a "papoknak"....
Az eredmény hirdetés napján a pannonhalmi gárda ünnepélyesen, azzal a mondattal, hogy az bennünket illet, vissza adta nekünk az ezüst érmet.. azt a felemelő pillanatot soha sem tudom kitörölni a múltamból, és még ma is könnyeket csal a szemembe.. igen.. a bánat a becsület, a kicsorbult és a helyre igazított igazságérzet könnyeit... :( :)


Anno a nyolcvanas évek végén Hódmezővásárhelyen együtt voltam katona egy hónapot a "pannonhalmi papokkal".. :) Folyamatosan a "Kilenc és fél hetet" nézték.. :D Amúgy náluk intelligensebb, segítőkészebb, okosabb (bla... bla... bla...) katonákkal addig még nem találkoztam........


:)  A nagy ijedtségre való tekintettel: gasztroblog, lazaccal és Rajnai Rizlinggel......


Már önmagában is gyönyörű hely a Pannonhalmi Apátság, hát még egy ilyen nem mindennapi exkluzív étteremben a szeretteim (-1:) Szabó Bence ) társaságában elfogyasztani egy a fotókon is megörökített ünnepi, minden ízében egymással harmonizáló, fennséges italokkal kiegészített menüsort.... Valóságos fejedelmi érzés....... és a borok!!!!

Egyszerre volt tartalmas kulináris és kulturális élvezetben részünk, amit ezúton is megköszönök Andinak és Szilárdnak! :D Csak ajánlani tudom mindenkinek Pannonhalmát, a Bencés Apátságot és a Viator Apátsági Éttermet....






 éééééééééééééés a desszert:

Ha mégegyszer tehetném, Pannonhalmán kérném meg a Hetti kezét.... vagy Füreden, de az is lehet, hogy Tihanyban... ám az sincs kizárva, hogy..... a Gellénházi Strandon.... :D 
Áááááááámennnnnnn! 




2013. június 10., hétfő

A Parkinson-kór ultrahanggal is 'látszik'

A Parkinson-kór ultrahanggal is 'látszik'!?


Egy 2009-es, szerintem több, mint érdekesség a Parkinson kór diagnosztizálásáról, ami ki tudja miért, talán azért, mert nálam nem végeztek ilyet, de eddig elkerülte a figyelmemet!

A LINK: 

Nem is értem miért került a süllyesztőbe ez a koponya ultrahangos vizsgálati módszer, hiszen, ha a gyógyuláshoz nem is, de a korai pontos diagnózishoz talán hozzásegítene. Vagy tévednék….?

Köszönet!
(Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Annamária Pipoly-Kovács nélkül!)

2013. június 1., szombat

In memoriam Szabó Sándor


Pécsen kaptam a szomorú hírt Erikától: Fiatalon váratlanul elhunyt Szabó Sándor, Sanya Barátom…


 
 
Kedves Sanya!
 
A sors kegyetlen fricskája: Nem oly régen, arra kértél, hogy írjak egy búcsú verset egyik fiatalon elhunyt közös fotós barátunk emlékére…..:

Távozott lelked immár a Földről,
de fotóid megőrzik az életed,
Csendesen kattintgatszl tán oda föntről...
Kedves Barátunk! Jó fényeket!

 ... a szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy most Te…. Te, akit a mentoromnak, a jó tevőmnek, a legjobb barátomnak tekintettem, tekintek…
 
Vajon miért hagytál itt bennünket olyan váratlanul? Még, ha velem történt volna….
 
Sanya! Barátom! Tudod, Te azon ritka kevesek közé tartoztál az életemben, akiket a fotózás révén ismertem meg és annak ellenére, hogy ismeretségünk 9 esztendeje alatt személyesen szinte alig, talán 4x ha találkoztunk - ám telefonon annál többször -, mégis a legjobb barátaim között tartottalak és tartalak mind a mai napig számon; hiszen tudom, hogy itt vagy, és a hangodat folyamatosan itt hallom a fülemben, a szívemben…
 
Még várom a hívásodat… Ha megcsörren a telefonom, izgatottan nyúlok a zsebembe, de aztán folyton rá kell jöjjek, hogy a sors most sem viccel. Kegyetlenül kiragadott közülünk téged az élők sorából Barátom…. De a határtalanul kedves, együtt érző, intelligens lelkedet itt érzem egyfolytában körülöttem lebegni….
 
Mind a mellett, hogy mindig, minden körülmények között lehetett a barátságodra, a jóindulatú segítő szándékodra, a bíztatásodra, a derűt sugárzó szavaidra számítani, a családod minden tagját is tisztelem, és osztozom a hiányod okozta mélységes fájdalmukban….
 
Egyszóval sokat köszönhetek neked… és elmentél mielőtt lett volna időm meghálálni neked azt a sok bíztatást és konkrét segítséget…
 
Nehéz torok szorító könnyek nélkül írni neked, ezért, ha most megbocsátasz, többet most nem is nyomkodom a klaviatúrát.
 
Elbúcsúzom:              Isten Veled Sanya Barátom!


Utolsó 2013. március 15.-i facebookos chatünkből ".":
 
köszi
neked hiszek :
a mentoraimnak igen !
  • Ajánlom is barátom
  • Mit alko0tnánk mi együtt
    2 db villanjkörte?
  • Aham, de messze vagyunk sajnos......
  •  
     


    In memoriam Szabó Sándor

     Csitt! Csak egy expo…
    s géped zárja zárva;
    úgy ért véget életed,
    mint elvillant fényes lámpa.
     
     Fotód… itt maradt:
    s három szempár árva.
    Hallom felhívsz, s azt mondod:
    - Kérlek, néha nézz majd hátra!
     
     Hangom elcsuklik
    s nem jön szó a számra;
    azt érzem, hogy Lelkem is
    csupán néma csendre vágyna…..
      
    Próbálok mégis
    fohászkodni, hátha…
    A jó Istenhez szólok:
    Uram! Vigyázz a Sanyára!
     
     (Fotós barátom emlékére)