2016. december 12., hétfő

Fáj-dalom


Fáj…

Néha napján
bele sírnék a kegyetlen világba;
úgy, ahogy azt
az újszülött csecsemő is csinálja.

Szeretetért,
nem hasfájással vagy éh-szomjjal küzdve
- idegennek
e „Jaj!” talán fel sem igazán tűnne –.

Bár a gyermek
hangjától az erős fal is  megremeg;
a világot
hangos zokogása mégsem menti meg!

Ha a kozmosz
netán mégis néma csendre intene;
az nem lehet
más, csak a mindenség igaz Istene!

(2016. december)

Üdv! BenMar

2016. október 31., hétfő

2016. november 1.



Mint annyi jóérzésű ember teszi ezt ilyenkor, mi is kimentünk a temető(k)be, hogy mécsest gyújtsunk elhunyt szeretteink emlékére. A sírhalmoknál elidőzve - a gyász okozta hiányérzet mellett - annyi minden más kavargott a fejemben:

Hogy csak néhányat említsek a sok közül. A szilvágyi temetőből – ahol, több egykori ismerős falubeli mellett, nagyszüleim, dédszüleim és fiatalon elhunyt Gyula nagybátyám is örök nyugovóra lelt - napfényes kilátás nyílt a szomszédos dombokra, erdőkre, utakra. A Homoki hegy alatt szaladó kis fürge földutat és az előbbit hosszasan szegélyező szederbokrok alkotta „csepőtés gyepűt”, valamint az egykor szintén ezen utat beárnyékoló, de már sajnos a régen meghalt szelídgesztenye erdő helyét; vagy ellenkező oldalon a temető mellett már oly régóta bandukoló, hajdan volt TSZ tehénistállóktól induló, több leágazású, Nagy hegy végállomású „szekérutat” elnézve ismét eszembe jutottak letűnt gyermekkorom felhőtlen, gondtalan, „paradicsomi” nyarai! 

Útban Zalabaksa, Jancsi bátyám felé, Pórszombaton pedig az Ady utcában autózva (ha arra járok, mindig ezen az úton megyek keresztül), az apai nagyszülők egykori házát elnézve a szívem könnyeket facsart a szemembe. De talán a hiány, az emlékezés könnye ilyenkor, halottak napja táján még egy férfi szeméből is megengedett….

(Akaratlanul is belém nyilal egy kérdés. Vajon azokban az emberekben milyen emlékrögök maradnak meg, akik fiatalon a számítógép mellett nőnek fel?)

Úgy érzem, szerencsés vagyok! Hosszasan sorolhatnám azokat az emlékeket, melyeket rám hagyott szűkebb hazám: az otthonomnak is nevezett, ezerarcú zalai táj, valamint örökül hagytak az általam is tisztelt, nagyrabecsült, eltávozott ismerősök, és szeretett családtagok.

Az „ünnepi alkalom” eszembe juttatja egyik barátom Varga Tamás által mondottak:
„Legtanulságosabb az volt, mikor jó pár éve finoman számon kértem egy jó barátomat, felesége temetésén, mert a ceremónia igencsak egyszerűre sikeredett. Mosolyogva csak annyit mondott. Tamás, amíg élt, mindent megadtam neki, minden pillanatban, maximálisan és ez a legfontosabb.”
 
Tehát ne szerettünk temetési szertartása, sírhelye legyen pompában fürdő, csilli-villi virágos, hanem amíg él, addig adjunk meg neki minden tőlünk telhetőt, mert csak ez utóbbi, ami igazán számít!

Azt gondolom, ide kívánkozik az alábbi vers egyik általam kedvelt (szintén elhunyt) evangélikus pap-költő,  tollából:

Kutas Kálmán: HALÁL

Nem akkor halsz meg, ha végsőt lehel
ajkad s elszárnyal lelked hangtalan;
ha, kit szerettél, sírva zengi el
búját s magába roskad társtalan;

nem akkor halsz, ha gyászkar énekel,
kihűlt szívedre omlik már a hant,
s nem száll többé eszméd az égre fel
és fényes elméd porrá lett alant…

Sírodhoz ha többé nem lépeget,
ki gyászolt s hozzá többé nem talál
késő utód – és hantod szétesett –

fölötte nyáj füvet legelve jár –
nem őrzi senkisem emlékedet –
s neved nem él már: ez, ez a halál!

Végül, hogy Márai Sándor se maradjon ki:

„ A halál nem a legrosszabb, ami halandóval történhet, nem, a halál egyáltalán nem „rossz”: a halál semmilyen. Haljunk meg, ha kell, emberi módon, tehát méltósággal és kapkodás, sivalkodás nélkül. De éljünk is, amíg lehet, emberi módon,..” 

Ezzel a bejegyzéssel (a korhoz idomulva virtuális emlékmécsessel) - tiszteletem és szeretetem jeléül – kívánok megemlékezni azokról az elhunyt családtagjaimról, rokonaimról, barátaimról, és ismerőseimről, akiknek a sírhalmánál sajnos nem tudtam gyertyát gyújtani…. Isten adja, hogy békében és nyugalomban aludhassák örök álmukat!



2016. július 13., szerda

Dr. Kovács Norbert - Mély agyi stimuláció: múlt, jelen és jövő

PDF formátumban itt!

Dr. Kovács Norbert: Mély agyi stimuláció: múlt, jelen, jövő
Elektronikus könyv
A könyv tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
Kiadja: Neurology Kft, Kozármisleny, 2014
Felelős személy: A Neurology Kft ügyvezetője
SBN 978-963-08-9051-9 (pdf formátum) 

2016. július 12., kedd

"DBS reset" Pécs

Örömmel írom le, hogy Dr. Balás István tanár úr által májusban sikeresen elvégzett bizgentyűm, vagyis az IG(Impulzus Generátor)-om cseréje után a "DBS reset" (azaz újraprogramozás, beállítás, valamint, gyógyszermódosítás) Pécsen, Dr. Kovács Norbert tanár úr jóvoltából szintén pozitív eredménnyel zárult...

Közel egy hete tudok ismét "normálisan" menni és azóta nem estem el egyetlen egy alkalommal sem!

2016. május 25., szerda

JÓSZERENCSÉT! :)

JÓSZERENCSÉT!

Jó volt hallani az 1893-tól minden bányász számára „szent” szóként használt – ma már egyre kevesebbek ajkát elhagyó – bányászköszöntést, s azokat az emlékeket is, amelyek a hajdani „olajváros”, Gellénháza múltjából, Szabó Balázs ÚTRA FEL … című verseskötetén keresztül elénk tárultak csütörtökön délután. A költészet napján már Gellénházán megismert kötet bemutatását ezúttal Zalaegerszegen, a Magyar Olaj –és Gázipari Múzeum Papp Simon Népfőiskolai Tagozata vette programjába. A családias hangulatú esemény Kovács Gábor fotókiállításának megnyitójával zárult.
/Dr. Jáni János

(A fotókat Farkas László, a Földgázszállító ZRT. nyugalmazott üzemvezetője készítette).

Leírhatatlan köszönettel tartozom Tóth János igazgató úrnak, Laszlo Farkas- barátomnak, János Jáni bátyámnak, akit szintén barátomként tisztelhetek, és kedves alkotótársamnak, Irén Horváthné Bencze -nek, valamint minden kedves érdeklődőnek, akik megtiszteltek jelenlétükkel! Sokat jelentett, jó érzéssel töltött el, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum-ban lehettem együtt - szinte "olajos családi légkörben" - Kovács Gábor barátommal, akinek a színvonalas fotókiállítását ("Gyimesbükk, az ezeréves határ" címmel) minden kedves érdeklődő figyelmébe ajánlom; megtekintését vétek volna kihagyni, ugyanis Gábor fotóinak igen magas a "Hmm!" tényezője!

Üdv! BenMar 









 

2016. május 20., péntek

Könyvajánló: Fehér György - Utazás Parkinzóniába / elolvasva

/I. rész: Könyvajánló: Fehér György - Utazás Parkinzóniába/

A minap a Libri zalaegerszegi üzletében sikerült beszereznem egy példányt Fehér György: Utazás Parkinzóniába című könyvéből.

„A Parkinson-kór nem egyszemélyes betegség! Nem megfázás, vagy gyomorrontás. Ebbe előbb-utóbb belerokkan a család. De vajon meddig lehet ezt tűrni? Hol van az a pont, ahol a bebörtönzött és saját magánélettel sem rendelkező családtagok felmentést kapnak a napi robot alól? Mikor kaphatják vissza a szabadságukat? Sok ilyen kérdés merül fel a betegség kapcsán. Vajon ki tudja rá a választ?”
/Részlet a könyv Epilógusából

12 éve diagnosztizált, az íróhoz hasonlóan szintén fiatalkori (35) Parkinzonos betegként azt gondolom, felettébb tanulságos, ez a kellő öniróniával, humorral és nem utolsó sorban művészi igényességgel megírt, olvasmányos, valamint szívszorító, napló szerű történet.

Fehér György tragikus sorsának egészét saját életemre és betegségemre kivetítve, döbbenetes néhol a hasonlóság és párhuzam, mind az író ismertetett életútját, mind pedig a betegség lefolyását illetőleg.

Példaértékű, becsülendő az a szeretet és erő valamint az életbe vetett hit, ami a könyv soraiból árad; természetesen nem feledkezve meg a támogató, önfeláldozó családi segítség tiszteletéről sem.

Ugyanakkor tetszett még a - számomra meglepő – ritka őszinte, nyílt és szókimondó stílus is, amely – nagy valószínűséggel az író szakmai múltjának köszönhetően - irodalmi jellegű, értékes köntöst is kapott.

Örülök, hogy olvashattam e valóban nem mindennapi kiadványt! 

Ez úton is – ismeretlen sorstársként – gratulálok a könyvhöz, és további kitartást kívánok a betegséggel folytatott harchoz Fehér Györgynek és kedves családjának!

A Parkinzóniai utazást ajánlom minden kedves érdeklődő számára.


 

2016. május 16., hétfő

Számomra ismeretlen szerzőtől, vagy az is lehet, hogy egy valódi Angyal klaviatúrájából?

"Az Angyalok nem járnak a földön, …de időnként mégis kiválasztanak valakit… Az Angyalt nem láthatod… Egyszer csak észrevétlenül melléd lép és kincset lop a szívedbe: jóságot, békét, szeretetet. Ezt persze nem tudod, csak észreveszed, ha ragyog a nap, hogy a madarak énekelnek, s a természet elbűvöl szépségével, vagy épp megszólít egy vers, egy leírt sor, rabul ejt egy kép, vagy felötlik egy kedves emlék… Aztán visszatérsz a fájdalmas jelenbe, „a förtelmesen iszonyatos, keserű jelen” hétköznapjaiba. Talán úgy érzed, értelmét vesztette a lét, az „élhetetlen, romokkal, kiégett maradványokkal teli, pusztulásra ítélt csatatér”… És mégis, vannak körülötted emberek, bizony, sokan vannak ott,………akikkel naponta találkozol, akiknek odaköszönsz, akiknek segítesz, akikkel jót teszel, akikkel egykor együtt nevettél, akiket szerettél, vagy … akik olvassák verseid, vagy megcsodálják képeid… Ők nem fognak elengedni… És mily sokan vannak ők, ………akik meglátják rajtad, akik már tudják………a szemedbe néznek és egyből látják, ……………hogy Te már találkoztál az Angyallal… " 

További részletek a link alatt: Angyal2013

2016. május 15., vasárnap

Könyvajánló: Fehér György - Utazás Parkinzóniába

Nem megszokott módon ebben a blogban, és ugyancsak kivételesen még elolvasása előtt, egy tv-s riport és egy weboldal alapján ajánlom egyik sorstársam, Fehér György újságíró-író, 2015-ben megjelent "Utazás Parkinzóniába" című könyvét....

Az alább linkelt tv riport kicsit sarkít, és számomra kissé fura mód kiemeli - mintegy diszkriminálja a többi Parkinsonost -, tudatosan előtérbe helyezi a riportalanyként megszólaltatott "fiatal értelmiségi" beteget. Ezzel szemben saját megtapasztalásból tudva levő, hogy a Parkinson kór ugyanolyan borzasztó fiatalon, mint idősebb korban, és utóbbi esetén sem természetes, megszokható velejárója a kornak, valamint eme szörnyű kór még csak nem is tesz különbséget a betegek IQ-ja alapján... 

Mindezek ellenére biztosan "érdekes" lehet majd "hiteles beavatottként" olvasni, mára egyik lassan 20 éve Parkinson beteg sorstársunk "naplóját", amely előre láthatólag ördögi módon hasonlít a saját meg nem írt "naplóm"-ra (IS).

(Megjegyezném, 2011-ben, a DBS műtétem után/előtt kapott "Mély agyi stimuláció - Betegtájékoztató" című könyv bevezetőjében, Dr. Kovács Norbert, Dr. Balás István és Dr. Nagy Ferenc neve mellett felbukkan a szóban forgó könyv (Utazás Parkinzóniába) szerzőjének, Fehér Györgynek a neve is...)


lásd még:
 
Fehér György: Utazás Parkinzóniába  

Ez úton is – ismeretlen sorstársként – gratulálok a könyvhöz, és további kitartást kívánok a betegséggel folytatott harchoz Fehér Györgynek és kedves családjának! 

A Parkinzóniai utazást ajánlom minden kedves érdeklődő számára.

Üdv! BenMar

2016. május 11., szerda

DBS szervíz: IPG csere

Az elmúlt pénteken (216.05.05-én) 5 év hibátlan működést követően újabb 9 évre szereztem "műszaki alkalmassági vizsgát", ugyanis Dr. Balás István tanár úr és kedves csapata sikeres IPG, azaz impulzus generátor cserét kísérelt meg a 69-es évjáratú, recsegő, ropogó "humán-oldsmobile"-omon, amiért ez úton is hálás vagyok nekik és a pécsi PTE ÁOK Idegsebészeti Klinika valamennyi kedves dolgozójának, aneszteziológusának, ápolójának, asszisztensének, takarítójának! Valamint külön köszönet illeti a részemről Takács Katalint és Dr. Kovács Norbert tanár urat!

Ez az új Medtronic által gyártott implantátum "csupán" annyiban különbözik korábbi társától, hogy rendelkezik egy úgynevezett vezeték nélküli, hálózati töltőre köthető antennás újratöltővel, amivel megoldható az IPG elektromos utántöltése, fizikai kapcsolat nélkül, egyszerűen a bőrfelületen keresztül.

Nem tudom, pontosan minek köszönhetem, de úgy érzem... ááá nem szeretném elkiabálni...! Az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok, évek? Azok még - mint bárki másnál - kérdésesek...

Megemlíteném, akárcsak korábban, a kórteremben mellettem helyet kapott, tisztelt fiatal urak (Csaba, Zsolt, Péter) társasága minden szempontból pazar volt! :) 

Üdv! BenMar


BenMar:  Kórházban

Bámulom a vitorlázó fecskéket...
Milyen fukar az Isteni természet!
Hisz' a kis madár kapott hús-vér szárnyat
S ha gondolja, sebtiben haza szállhat.

Idővel ég és föld közé ragadtam:
Fecskék fölöttem s pokol van alattam!
Csupán álmaim sodornak magasba;
Jó volna, néhányuk fönn is maradna!

"Fülesemben" dübörög a "Road to Hell"
- Jobb híján - a zene angyalszárnya kell,
Hogy a fecskékkel szökjek messzi Délre,
Mielőtt rút gondolat utolérne.

2016.05.07