"Láthatatlan" betegségek és a tolerancia

Amikor egy fogyatékosság nem azonnal, szembetűnően nyilvánvaló mások számára - munkahelyi, iskolai vagy akár otthoni környezetről is legyen szó -, néhányan megkérdőjelezik a betegséget és azzal vádolják a „láthatatlan” betegségben szenvedőket, hogy egyszerűen csak jogtalanul vadásznak az őket amúgy megillető,  ​​különleges bánásmódra….

(Személyes tapasztalatom: pl. mozgássérült parkoló kártya jogos használatakor hangos nemtetszés nyilvánítás)

Ebbe az úgynevezett részben „láthatatlan” betegségek kategóriájába tartozik többek között a Parkinson kór is (Crohn-betegség, Fibromyalgia, stb.), hiszen vannak olyan hosszabb, rövidebb időszakok napi szinten az ON-OFF állapotok véletlenszerű váltakozásaiban, amikor a beteg látszólag (LÁTSZÓLAG!!!) tünetmentes.

Az alábbi Michael J. Fox alapítvány oldalán közzétett blogbejegyzés is ezt a sokakat érintő kényes témát boncolgatja:

People with “Invisible" Diseases Struggle for Resources, Understanding 

Parkinson kór és az apátia

Az apátia (közöny, érdektelenség) is a Parkinson kór egyik tünete, amit néha tévesen lustaságnak, kezdeményező készség hiányának vagy depressziónak értelmeznek.

Bővebben: 

Ask the MD: Apathy and Parkinson’s Disease 

Üzenet....

A Rolling Stones dobosát arról kérdezte a riporter 2013-as koncertjük ( Sweet Summer Sun - Hyde Park Live ) kapcsán, hogy ennyi idő után nem unja-e még a fellépéseket.
 

Charlie Watts a következőt (nem szó szerint)válaszolta:
Ez idáig még nem volt olyan koncertünk, ahol minden egyes hang és ütem kivétel nélkül a helyén lett volna. Ezért arra törekszem minden egyes újabb fellépéskor, hogy a koncertünk maximálisan tökéletes legyen. Ezért tudunk minden egyes újabb és újabb alkalommal teljes szívvel és lélekkel újra és újra kiállni a közönségünk elé.

Üdv! BenMar