2020/04/21

"Kógyári mama"


Kép forrása: https://www.facebook.com/361837597316072/photos/a.365414260291739/1095761357257022/?type=3&theater


Megboldogult kisgyermekkoromban, Szilvágyon töltött nyári szünidők közben, alkalomadtán ellátogattam néhány napra Szentgyörgyvölgyre, azon belül Kógyárra is, az unokatestvéreim (Rita Bogárné Könye, Könye Anita és Könye Bea) apai nagymamájához, a "kógyári mamához".

Kellemes, könnycsordulós érzés kerít hatalmába, ha azokra a nyarakra gondolok. Bár kicsi voltam, mégis beégett emlékeim hatalmas halmazába a zsúpfedeles, döngölt-föld és deszka padlós, búbos-kemencés falusi "tömés,- vagy vályogházikó" a maga hatalmas fapajtás, istállós, ólas, szépen gondozott portájával…. és nem utolsó sorban a régi falusi élet nyugodt, a városi léthez képest lelassult, hajnalban kakas szóra kelős, dolgos, tehenek húzta szekerek világával....

Mondja még valaki, itt a járványhelyzet karantén világának kellős közepén, hogy ne vágyódjak vissza gyermekkorom mesebeli világába!

Ülök a szobámban,
sárga fotók szanaszét.
Szinte érzem számban
a frissen fejt tej ízét,

mit bádogpohárból
kortyolgatok s álmodom.
Nyár esti zene szól:
hegedül a nyugalom!

(Emlékképek - részlet)

ÜDV! BenMar

2020/04/12

"Gellyének háza" - Gellénháza helytörténete (virtuális könyvajánló)


„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” /Babits Mihály



Kedves gellénháziak és elszármazott vagy bármilyen más módon Gellénházához kötődő emberek!

A 2020. április 11-i nap több szempontból is jelentős nap lehetett volna a számomra, ugyanis mindazon mellett, hogy április 11. a magyar költészet - József Attila, Márai Sándor születésének a napja - egyben a Parkinson kór világnapja; és nem utolsó sorban a holnapi napon lett volna a "Gellyének háza" című helytörténeti könyvem bemutatója is.

A könyv már nyomdába (Földesi Zoltán nyomdájába) került, de a COVID-19 vírus sajnos közbeszólt. Ez úton is szeretném megköszönni mindazon támogatók segítségét, akik a könyvem megjelenéséhez támogatásukról biztosítottak:
- a Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum (MOGIM),
- Gellénháza Község Önkormányzata
- a Dr. Papp Simon Általános Iskola Tanulóiért Alapítvány!

Ezen felül köszönettel tartozom mindazon - a könyvben nevesített, illetve nevét nyilvánosan nem vállaló - embereknek, akik bármilyen módon (írásaikkal, információikkal, kézirataikkal, riportjaikkal, fotóikkal stb.) közreműködtek a könyv szerkesztésében, megírásában! Külön is szeretném hálámat kifejezni Dr. Jáni János bátyámnak a fáradságot nem ismerő segítő munkájáért, a lektorálásért, valamint Farkas László barátomnak az önzetlen segítségéért!

Végül és nem utolsó sorban a köszönetnyilvánításból, úgy gondolom, a családomat (Henrietta Szabóné Bakó, Marci Szabó és Szabó Bence) sem hagyhatom ki, hiszen sokszor el kellett, hogy viseljék az írással járó nyűgjeimet!

Még egyszer hálásan megköszönöm és jó egészséget kívánok mindenkinek! Remélem összefogással megbirkózunk a koronavírus okozta nehézségekkel is!

Ízelítőül álljon itt Dr. János Jáni barátom "Ajánlója", amely a könyvem legelején olvasható:
"A könyv Zala megye dimbes-dombos, völgyekkel tagolt, festőien szép vidékére, Göcsejbe, majd annak egyik településére, Gellénházára viszi el az Olvasót.
Szabó Balázs, a kötet szerkesztője időt, fáradságot nem kímélve, betegséggel is küzdve a legkülönbözőbb forrásokat kereste meg ahhoz, hogy segítségükkel a múlt mélységes mély kútjából merítve alkothasson. A régmúltról tanulmányokat, a közelebbi időkről riportalanyoktól szerzett szavakba vagy írásba foglalt visszaemlékezéseket és közel fél évszázados élettapasztalatait használta fel hozzá.
Munkája nyomán megelevenedik a múlt: emberek, események, tárgyak jelennek meg előttünk, majd az a kincs, az olaj, amely a huszadik század ötvenes éveiben megváltoztatta Gellénháza és környékének életét. Alig tíz év alatt az addig ismeretlen, elzárt göcseji falucska irigylésre méltó „olajvárossá”, művelődési központtá vált. De itt nem állt meg, tovább vezette a sors fonalát napjainkig.
Mindezek bemutatásához úgy szólította meg az embereket, hogy közléseik – szóban vagy írásban – minden kétséget kizárva a leg-belsőbb érzéseket tükrözzék. Ezt a mércét állította fel magával szemben is, mert az események legtöbbjéhez saját verseiből – többnyire a 2016-ban „Útra fel…”címmel kiadott kötetéből – és egyéb, azóta megjelent költeményeiből idézett.
A kötetet nem minden emberi mivoltot mellőző szakirodalmi műnek szánta, hanem egy olyan gyűjteménynek „… amely gondolatokat ébreszt ahhoz, hogy olvasói kiegészítsék, módosítsák, vagy helyre igazítsák a könyvben foglaltakat” – írja A szerkesztő utószava c. fejezetben.
Reménységem szerint a szép köntösbe öltöztetett könyv majd nem polci díszként szolgál, hanem olyan forrásul, amely arra készteti tulajdonosát, hogy időnként bele-belelapozva, újra és újra részese lehessen annak a csodának, amelyet Gellénháza mostoha földje a mélyében őrzött kincsével édesanyaként feléje nyújtott.
Ezért ajánlom mindazoknak, akiknek szülőföldje e táj, itt élnek, innen elszármaztak, itt dolgoztak, tanultak, vagy eleiken keresztül még ma is őriznek emlékeket a ”fekete aranyával” hírnevet szerzett Gellénházáról."

(A posztomban látható fotó (Szabó Bence munkája) csupán illusztráció és nem a véglegesített borítóterv!)

/Szeretem ezt a falut, igazi szerelemmel.. és ezt a múltamnak, az abban helyet foglaló embereknek - akik valamilyen módon részesei voltak az életemnek - köszönhetem, mert a jelenem az utóbbi 16 évben sajnos a betegség miatt egy nagy határ sz@r! Éppen ezért öröm - egyfajta időutazás - volt számomra minden egyes perc (2017 óta) amit a könyv megírásával, vagy az interjú alanyokkal tölthettem..... Hát ez lett belőle! Ha olvasás közben sikerül néhány ember szívét körbe fonnom a felidézett emlékek mézeskalács-kerítésével, akkor azt gondolom, már nem volt hiábavaló az a ráfordított idő és befektetett energia, amit a gyűjtőmunkára, majd a szerkesztésére szántam./

Üdv! BenMar