"Kógyári mama"

Kép forrása: https://www.facebook.com/361837597316072/photos/a.365414260291739/1095761357257022/?type=3&theater

Megboldogult kisgyermekkoromban, Szilvágyon töltött nyári szünidők közben, alkalomadtán ellátogattam néhány napra Szentgyörgyvölgyre, azon belül Kógyárra is, az unokatestvéreim (Rita Bogárné Könye, Könye Anita és Könye Bea) apai nagymamájához, a "kógyári mamához".

Kellemes, könnycsordulós érzés kerít hatalmába, ha azokra a nyarakra gondolok. Bár kicsi voltam, mégis beégett emlékeim hatalmas halmazába a zsúpfedeles, döngölt-föld és deszka padlós, búbos-kemencés falusi "tömés,- vagy vályogházikó" a maga hatalmas fapajtás, istállós, ólas, szépen gondozott portájával…. és nem utolsó sorban a régi falusi élet nyugodt, a városi léthez képest lelassult, hajnalban kakas szóra kelős, dolgos, tehenek húzta szekerek világával....

Mondja még valaki, itt a járványhelyzet karantén világának kellős közepén, hogy ne vágyódjak vissza gyermekkorom mesebeli világába!

Ülök a szobámban,

sárga fotók szanaszét.

Szinte érzem számban

a frissen fejt tej ízét,

mit bádogpohárból

kortyolgatok s álmodom.

Nyár esti zene szól:

hegedül a nyugalom!

(Emlékképek - részlet)

ÜDV! BenMar