BenMar: Megcsalt a nyár
Állsz ott az úton a semmire várván,
elment szép kedvesed, elmúlt a nyár;
Nem érted mért’ vagy oly egyedül, árván,
szíved egy mélabús dalt kalapál.
Szállnak a vágyak az álmoknak szárnyán,
rőt színű könnyeket sírnak a fák;
Nem ragad el már az ősz színű látvány
s félszegen néz még a Nap is le rád.
Tegnap még itt volt és ölelt és csókolt,
tegnap még azt mondta, téged szeret;
Tegnap még minden oly gyönyörű szép volt,
elmondani azt már nem is lehet.
Elhagyott végleg a szerelem téged,
tengerkék szeme már nem reád néz;
Átkozott napfény felizzik s eléget,
nem hagyja feledni őt, amíg élsz.
Sétálsz csak csendesen utadat járván,
potyog a fákról a sárga magány;
Ősz megy csak melletted, amott a járdán,
szorítja kezed és új nyárra vár.
(2010)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése