Itt van az ősz, de még meddig

 BenMar: Itt van az ősz, de még meddig
(Petőfi után félig szabadon)

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Így rendelte el az Isten,
Évszakokból négy legyen.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a szarvasbikák
Nászra hívó énekét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Nem röhögne, hogyha tudná,
Elszállt földiek agya.

És valóban ősszel a Föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Súlyos terhet cipel hátán,
S néha bele is remeg

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Mezítelen forog tovább,
S szégyenlős lett szerfelett.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj addíg, ameddig tudsz,
Amíg kincsed elverik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Közben halkan, hogy ne hallják,
Megszakad érted szívem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg ember a természettel
együtt élni megtanul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Legyen kedves Föld anyácska
a holnapod sokkal szebb.

(2022)