Mi jár a fejembe

Azt gondolom, hogy néhány ember (főleg a médiában és a kortárs irodalomban) gyakran művészieskedésből, vagy vélt jópofaságból összekeveri, összemossa a szókimondást illetve a szólásszabadságot a trágársággal, mocskos, alpári szavak használatával!!!!!

Persze van olyan színész is, aki a káromkodást olyan művészi szinten űzi, ami már nem zavaró, sőt humoros, vagy éppen adódhat egy történetben olyan helyzet, hogy a megváltozott értékrendű (szándékosan nem használtam az "egyszerű" szót), valós körülmények, pl. lelkiállapot vagy a limerick, megkívánják az illetlen szóhasználatot. De akad olyan is, akinek nem áll jól a szájából ömlő sok mocsok.

Számomra az igazi művészet mégis az - tartsatok bár álszemérmes földhöz ragadt maradi embernek -, ha valaki a kényes 18+-os helyzeteket el tudja mesélni közönséges, vulgáris szavak nélkül is, ugyanis minden obszcén szónak létezik szalonképes szinonímiája a magyar nyelvben.

Tudom, a magyar már ősidők óta káromkodó nemzet!

(Senkit sem szeretnék megbántani, ezért nem írok konkrét neveket!)

Üdv! BenMar/Bazsó

Bűnös világ

BenMar: Bűnös világ

Elveszítettem a világot,
vagy lehet, ő hagyott el engem?
Rák-sejt, mi agyakban csírázott,
- már régóta - ezen töprengem.

Köröttünk rút háborúk dúlnak,
gyilkosokká lesznek emberek;
Aztán a zombik elindulnak,
zsebeikben atomfegyverek.

Sötétség mocsarába lépve
eszeveszett módon süllyedünk;
Nincs szükség valós ellenségre,
politika csinál majd nekünk.

Vajh` miért nem lép Isten közbe?
Hiszen az Ő keze messze ér.
Lökné bele pokol-gödörbe
azt, ki az élettel visszaél.

Látni vélek egy földkupacot,
miről ellopták a keresztet;
S az Úr a tolvajra mutatott:
"- Ember gyereke, ezt te tetted!"

Elveszítettem a világot,
vagy lehet, ő hagyott el engem?
Vad-sejt, mi agyakban csírázott,
- már régóta - ezen töprengem.

 

„Mi a kapcsolat az alvás és az agybetegség között?”

 Mike Birbiglia komikus elmeséli az MJFF animációs videóban: „Mi a kapcsolat az alvás és az agybetegség között?”

Kép forrása: Michael J. Fox Fundation for Parkinson's Research

 

Általában amikor álmodunk, agyunk megakadályozza az izmaink mozgását. Egyes embereknél ezek az agyi jelek nem működnek megfelelően, és alvás közben mozognak vagy eljátsszák álmaikat. Rúghatnak, kiabálhatnak, üthetnek vagy kieshetnek az ágyból. Ez az úgynevezett REM alvási viselkedészavar vagy RBD.

Tehát hogyan kapcsolódik az RBD a Parkinson-kórhoz (PD)? Néhány ember számára ez a betegség egyik legkorábbi jele, amely évekkel a diagnózis előtt jelentkezik. Más esetekben ez évekkel a PD-vel együtt történik. Nem mindenki, aki RBD-ben szenved, Parkinson-kórban szenved.

A Michael J. Fox Foundation új animációs videót indít Mike Birbiglia narrátorával, hogy rávilágítson az RBD és a Parkinson-kór kapcsolatára. Birbigliát ismerheti a Netflix különleges vígjátékaiból, a „Working it Out” podcastjából vagy a „Sleepwalk with Me” című filmjéből, de ma komikus, színész és a New York Times bestseller-írója a „Know” című videó sztárnarrátora. A Parkinson-kór kockázata: mi a kapcsolat az alvás és az agybetegség között?

Birbiglia, aki bemutatta saját RBD-útját a színpadon és azon kívül is, bemutatja, hogy az emberek milyen fontos szerepet játszhatnak abban, hogy segítsenek a tudósoknak az agybetegségek jobb diagnosztizálásában, kezelésében és potenciális megelőzésében. Ahogy Birbiglia megosztja a videóban:

„Lehet, hogy ez az utolsó dolog a radaron, de az önkéntes kutatás nagyon fontos. Az RBD-vel rendelkező emberek segíthetnek feltörni az RBD és a Parkinson-kór kapcsolatának kódját. Te és gyönyörű, összetett agyad segíthet a kutatóknak megérteni, hogyan és miért kezdődik a Parkinson-kór."

Tekintse meg a teljes animációs videót, hogy meghallgathassa Mike Birbiglia RBD-útját (beleértve legvadabb álmait is!), és többet megtudjon arról, hogy az MJFF mérföldkőnek számító tanulmánya, a Parkinson-kóros Progression Markers Initiative (PPMI) hogyan vizsgálja az álmok eljátszása és a PD közötti kapcsolatot. Kövesd csatornáinkat, és hamarosan további animációs videókat is találsz a Parkinson-kór kockázati tényezőiről.

Ha alvás közben rúg, üt vagy kiabál, és nincs Parkinson-kórja, kritikus szerepet játszhat a gyógyulási kutatásban. Ha többet szeretne megtudni, hívja a 877-525-PPMI telefonszámot vagy e-mailt a joinppmi@michaeljfox.org címen, hogy beszéljen a PPMI tanulmányi csoport egyik tagjával. Tudjon meg többet honlapunkon.

(Fordítás angolról: Google fordítóval)

A videót itt találjátok:  VIDEO

Forrás:  Comedian Mike Birbiglia Narrates MJFF Animation Video: “What’s the Connection Between Sleep and Brain Disease?”

Michael J. Fox Fundation for Parkinson's Research 

 

Zalaegerszeg, nosztalgia

Hányszor, de hányszor nézegettem sóvárogva a Kossuth utcai játékbolt kirakatában a villanyvasutat; hányszor és hányszor álmodtam róla vagy képzeltem el, hogy a kirakatban lévő mozdony a vagonjaival az én szobámban rója fáradhatatlanul a köröket.... Mígnem egyik karácsonyra a Jézuska meghozta a vágyott játékot. Utána persze lehetett gyűjteni a kiegészítőkre.

Jó érzésű nosztalgia kerít hatalmába visszagondolva azokra az időkre.
 

Üdv! BemMar/Bazsó

          Játékbolt kirakata a Kossuth utcán 1983. október 20.

                                  Zalai Hírlap archívumából

 

Itt van az ősz, de még meddig

 BenMar: Itt van az ősz, de még meddig
(Petőfi után félig szabadon)

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Így rendelte el az Isten,
Évszakokból négy legyen.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a szarvasbikák
Nászra hívó énekét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Nem röhögne, hogyha tudná,
Elszállt földiek agya.

És valóban ősszel a Föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Súlyos terhet cipel hátán,
S néha bele is remeg

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Mezítelen forog tovább,
S szégyenlős lett szerfelett.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj addíg, ameddig tudsz,
Amíg kincsed elverik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Közben halkan, hogy ne hallják,
Megszakad érted szívem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg ember a természettel
együtt élni megtanul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Legyen kedves Föld anyácska
a holnapod sokkal szebb.

(2022)

 

Anno 2010

 BenMar: Megcsalt a nyár

Állsz ott az úton a semmire várván,
elment szép kedvesed, elmúlt a nyár;
Nem érted mért’ vagy oly egyedül, árván,
szíved egy mélabús dalt kalapál.

Szállnak a vágyak az álmoknak szárnyán,
rőt színű könnyeket sírnak a fák;
Nem ragad el már az ősz színű látvány
s félszegen néz még a Nap is le rád.

Tegnap még itt volt és ölelt és csókolt,
tegnap még azt mondta, téged szeret;
Tegnap még minden oly gyönyörű szép volt,
elmondani azt már nem is lehet.

Elhagyott végleg a szerelem téged,
tengerkék szeme már nem reád néz;
Átkozott napfény felizzik s eléget,
nem hagyja feledni őt, amíg élsz.

Sétálsz csak csendesen utadat járván,
potyog a fákról a sárga magány;
Ősz megy csak melletted, amott a járdán,
szorítja kezed és új nyárra vár.

(2010)

 

 

Az élet (fel)forgató könyve

 Az élet (fel)forgató könyve

"Az ember életének három fő korszaka van: Az első, amikor azt hiszi, hogy a szerelem a legfontosabb; a második, amikor azt hiszi, a pénz a legfontosabb; a harmadik, amikor rájön, hogy mégis a szerelem a döntő!" (Csodacsatár)

Átlagos esetben, amikor világra jössz, születéseddel egy időben kapsz keresztneved mellé egy sor(s)számot - személyi szám formájában. Amely számsor egyben menetjegyként szolgál az univerzum sors-expresszére, ahol a masiniszta maga a Jóisten. (Vagy ha szeretném vonatos közhely nélkül írni, nevezhetném ember számára, ismeretlen kóddal, Isten által írt számsornak is.)

Kinek rövidebb, kinek hosszabb vonat-út; kinek panorámás, kinek pedig lesötétített kabin jut osztályrészül. Persze az sem mindegy, hol és mikor vagy milyen útitársak szállnak fel veled, a „végtelenbe és tovább” rohanó szerelvényre. Csak az a bibi mindezzel, hogy retúrjegyet nem kaphatsz - még akkor sem, ha olyan helyre pottyantott a gólya, ahol még a kerítés is PICKszalámiból van. A születése után jódarabig pusztán egy központban lévő, mégis perifériás, önálló életre képtelen, szülő-vezérelt eszközként működik az embergyereke. Ez utóbbi, kissé furának tűnő hasonlat, főként a csecsemőkorúakra jellemző.

Átlagos esetben közben az idő nem áll meg. (Idő? Tulajdonképpen nem is létezik, pusztán csak a láthatatlan, visszafordíthatatlan folytonosságot illetjük ezzel a szóval.) Kisgyermekként még az Istentől frissen kapott operációs rendszered kezdetleges formáit próbálod ízlelgetni - a felnőttek segítő útmutatása mellett. Ilyenkor még szinte maga a valóság is, feletted lévő bárányfelhők formájában álomvilággá változik benned. Ebben az időben még csak nem is sejted, hogy mekkora hatással lesz majd későbbi életedre (főként képlékeny lelkivilágod alakulására) ezeknek a Jancsikkal és Juliskákkal, Piroskákkal, bárányokkal, farkasokkal, nyulakkal, medvékkel és egyéb mesefigurákkal teli álomvilágod.

Aztán belépve a kamaszkorba, elkezded tesztelni, próbára tenni szüleid tűrőképességét; felfedezni és megérteni tested furcsaságait, a nemiség eltérő formáit; és ízlelgetni a még mindig változásra képes lelked mélyebb zugait is. A változás, vagy legalábbis a lehetősége végig kíséri az egész Földön töltött idődet. Ilyenkor még néhány, születésedkor beléd programozott applikáció béta verziós, így van rá mód, hogy a meglévő régieket bebiztosítsd, illetve újabb és újabb appokat szerezz be. Ám ritkább esetben öröklött, külső és belső tulajdonságodon – bármennyire is szeretnéd - sajnos változtatni már nem tudsz vagy csupán nagy küzdelem árán.

Átlagos esetben tinédzser korodban op-rendszered megfertőződik az első valódi, testi-lelki diák-szerelem vírusával; hiába minden tűzfal, vagy vírusirtó alkalmazás. Igaz, hogy eddig is ismerhettél – már az óvodában vagy az általános iskolában - valami szerelemhez hasonló bizsergést és lehet, hogy az első feledhetetlen csók is megvolt már, ám ennek ellenére a tini szerelem semmihez sem fogható, nagyfokú szeretetben kiteljesedő, különlegesen bódító, leírhatatlan érzés.

A felnőtté válás előszobájába, az ifjú korba lépve aztán, mint egy hatalmas „reset” vagy újratervezés, hirtelen kikerülsz az addig hőn vágyott való világba; miközben ráeszmélsz, hogy ez az RL(RealLife) sokkal több buktatót és rossz irányt tartogat a számodra, mint azt előtte gondoltad. Sok mindenben magadra vagy utalva, számos döntést kell meghoznod, el kell döntsd, merre vezet legjobb út a jövő felé. Azt mondják a hozzáértők, egy B-terv mindig jó ha van a zsebedben. És te fáradhatatlanul mész és csinálod. Sokszor eltévedsz, de valahogy mindig visszatalálsz (vissza kell, hogy találj) a helyes útra. De közben, azt is mondják, ne felejts el – feltéve, ha tudsz – élni; hiszen ez az időszak a bulik és a szárnypróbálgatások, valamint felnőttkori önmagad megtalálásának a periódusa kell, hogy legyen.

Átlagos esetben, ha megfelelsz a „rendszer követelményeknek” (mind testileg, mind lelkileg és nem utolsó sorban törvényileg), előbb vagy utóbb beléphetsz a felnőtt kor nappalijába, ahova gyermekkorodban már sokat kacsingattál. Végzed a munkád ezerrel és hajtod a pénzt. Azt hiszed veled semmi rossz nem történhet, ezért, nem törődve az intő jelekkel gyakran túlvállalod magad. Közben megtalálod az igazi, feltételek nélküli, gondoskodó szeretettel teljes szerelmet. Fantasztikusan hatalmas boldogság a gyermekeid születése is. Te átéled, mindezt a gyönyört, amit megértetni olyan emberrel, aki nem volt szerelmes vagy akinek nincs gyereke nem lehet.

Aztán, ha semmi nem zavarja meg a folyamatot elérkezel a 40-es 50-es éveidhez, amikor is az ember megkomolyodik (Márai Sándor szerint ez 40 éves korban jön el férfiak esetén – kövezettek meg, de érzek csekély hímsovinizmust Márai írásaiban), amikor megpróbálod számadás vagy leltár szerűen összegezni addigi életed válaszokat keresve az élet értelmére. Közben azon töprengsz, milyen maradandó értékeket raktál le az asztalra. Ki és mi az, milyen cél, milyen hit az amiért/akiért megérte eljutni eddig a pontig? Közben rájössz milyen jelentéktelen, szinte láthatatlan kis pontok vagyunk a világegyetem végtelenségében.

De ezek a jelentéktelen kis porszemek mindenre kiható, visszafordíthatatlan változásokat tudnak okozni a világegyetemünkben, hatalmas, értelmetlen háborúkat vívnak egymással, képesek fölrobbantani a bolygóinkat, vagy akár fegyverek nélkül, csupán idióta viselkedéssel is el tudják pusztítani a Földet.

Ez van átlagos esetben… De felvetődik a költői kérdés: Mi a forgatókönyv nem szokványos életfolyamatnál? Hogy változik meg a sorsod, ha teszem föl beüt a krach egy alattomos betegség formájában?

 

„A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!”.

 

Üdv! BenMar@Bazsó

BenMar: Elszaladt az idő, Barátaim!

 BenMar: Elszaladt az idő, Barátaim!

Már nem ugyanaz
a nap süt rám,
s holdam sem a régi;
fenn az égen
a sok csillag
éji sztorijaid meséli.

Már nem ugyanaz
az aszfalt,
ahova lépek;
s nem ugyanazzal
a tempóval
megyek felétek.

Már nem ugyanaz
a korsó,
amiből iszom;
s messze vagytok
tőlem:
túl száz galaxison.

Már nem ugyanaz
a zene sem,
eltűntek a régi „bálok”,
s a kihalt utcákon
egyedül,
csodára várva járok.

Megfáradt mosoly,
mit rajtatok
oly gyakran látok;
Csupán emlékeimben
éltek cimborák,
kedves régi barátok!

(2022)

Isten veled Törő! Nyugodj békében Törőcsik András!

 Isten veled Törő! Nyugodj békében!

Bizonyára sokan vannak olyan, volt általános iskolai osztálytársaim, évfolyamtársaim (itt a fiúkra gondolok elsősorban), akik velem együtt jól emlékeznek még a ’70-es, ’80-as évek foci-futballsztár kultuszára. Kisiskolás gyermekként, ahol éppen adódott egy csöppnyi lehetőségünk térben és időben (az energiát mi magunk képviseltük), rögtön megtaláltuk a módját egy jó kis futball-derbinek. Néha még igazi labda sem kellett hozzá. 

Jeles ünnepekkor általában minden alkalommal, focihoz kapcsolódó ajándékokat kértünk szüleinktől (születésnapra, a Mikulástól, KisJézustól vagy a Nyuszikától). Ily módon tettem szert jómagam is az első valódi bőrlabdára és a legelső (igaz; gumi és nem fém „stuplikkal”) focicsukára, valamint az első lila-fehér gyerek méretű melegítőmre („mackómra”), mezemre - hozzáteszem, akkoriban nagy választék nem volt a sport ruházat terén. 

Másik hóbortunk volt, hozzám hasonlóan (többnyire) minden srác az osztályban, a kedvenc "sztár"-focistájának és csapatának nyitott egy nagy spirálfüzetet; mindamellett, az imádott (talán nem túlzás a jelző) csapat és játékos posztere ott díszelgett (szentély gyanánt) mindnyájunk szobafalán. Amely füzetbe (természetesen a kedvenc klubunk hatalmas logójával a borítólapján) aztán beragasztottunk minden aktuálisan kivágott újságcikkeket vagy a (színes, fekete-fehér) újságok (Népsport, KépesSport) található posztereket.

Már kitalálhattátok, hogy az egykori példaképem, többek mellett Törőcsik András (Kese) fotóival kibélelt „írkámban” a lila fehér volt az a szín, amely a fekete-fehér újságcikkeket is bearanyozta ugyanúgy, mint a futballal töltött szabadidőm nagy részét. Persze az igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy jómagam akkoriban (illetve későbbi elképzelt, nem létező „focista karrierem” során) az osztályban az átlagot képviseltem focitudás terén és éppenséggel fanatikus drukker sem voltam/vagyok és az Újpest sem maradt a szívem csücske. Akármilyen távolinak tűnt is a futballisták világa vagy akármilyen is volt a ’70-es évek rendszere, nagyokat, az elérhetetlenről álmodni abban az időben sem volt tilos, helyesebben nem tilthatta meg nekünk senki.

Aztán jóval később, egyéb okok miatt Babati Feri sógorom kiemelkedő karrierjének köszönhetően jutottam el az oroszlán barlangjába, a Megyeri úti UTE stadionba.

Zárásképpen pedig – őszinte tiszteletem és részvétem jelélül – szeretném ezzel a poszttal megköszönni azt a rengeteg felejthetetlen pillanatot és érzést, amelyet Törőcsik Andris (IS) szerzett, amikor a TV előtt ülve egykoron akár Újpesti Dózsa, akár magyar válogatott meccset néztem vagy éppen az azóta sajnos elveszett spirálfüzetet töltöttem meg lila-fehér tartalommal. Úgy érzem nem mehetek el szótlanul a szerintem mára kissé méltatlanul mellőzött, világsztár, Törő halálhíre mellett hiszen - igaz, soha sem láttam élőben - valamelyest ő is része volt a gyermekkoromnak.

 

Fotó forrása: Internet

Üdv! BenMar/Bazsó