Egy kis lazító kitérés gyanánt:
A június 5.-i Füredi nap, valamint a 2013. tavaszának időjárási paraméteri szemben a június 22.-i közel 40 fokos forrósággal azt gondolom, bőven kimerítik a "No comment!" kategóriát!!!!!!
Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapok kissé megviseltek a maguk szélsőséges időjárási viszonyaival – mint ahogy minden rendes Parkinsonos embert szokás -, azért megpróbálok némi pozitív életérzést is becsempészni a blogbejegyzéseim lejárt szavatosságú, polcokon porosodó, ám onnan néha depressziós csörömpöléssel a fejemre hulló görcsei, és OFF-lefagyásos állapotai közé…
Ki tudja, már mikor jártam ennyi felé kicsi országomban..... talán még megboldogult gyermekkorom osztálykirándulásain.... :) a hónap elején a kisebb fiam Marci Szabó általános iskolai osztályával Veszprémen átvergődve a Tihanyi Apátságban volt szerencsém I. András sírjánál könnyeket hullajtva, IV. Károly és Zita királyné társaságában egy pillantást vetni a magyar tengerre és Balatonfüredre...
Tegnap pedig Istenem vagyis jómagam akaratából a Pannonhalmi Apátság a Szent Márton Bazilika tárta ki előttem 2012-ben elkészült látogatói kapuját és mutatta meg magát nap-fényes gyönyörűségében....
A látványban - a családomon kívül - osztozott velem a nagy Nikonom kis tesója a Nikon Coolpix S3300 is amely Marci fiam kezében érezte magát a legjobban.
Háááát nem tudom, hogy az az "ÚJ zőőd tábla" nem természetidegen-e a bencés szerzetesek között.... a belső lift még csak csak, de a tábla! :( :) valamiért az aktuális politika és az „aktuális” egyház „Urainak” nem biztos, hogy egészséges kézfogását látom benne kirajzolódni…
Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy ki lett a bajnok!
Mi az edzőnk Szikszai tanár úr vezetésével az akkori kosárlabda tudásunkkal kifejezetten az arany éremért mentünk a, de szó szerint sírás lett a vége a részünkről.... Nekünk a második hely nem kellett ezért az ezüst meccset átjátszottuk a "papoknak"....
Az eredmény hirdetés napján a pannonhalmi gárda ünnepélyesen, azzal a mondattal, hogy az bennünket illet, vissza adta nekünk az ezüst érmet.. azt a felemelő pillanatot soha sem tudom kitörölni a múltamból, és még ma is könnyeket csal a szemembe.. igen.. a bánat a becsület, a kicsorbult és a helyre igazított igazságérzet könnyeit... :( :)
Anno a nyolcvanas évek végén Hódmezővásárhelyen együtt voltam katona egy hónapot a "pannonhalmi papokkal".. :) Folyamatosan a "Kilenc és fél hetet" nézték.. :D Amúgy náluk intelligensebb, segítőkészebb, okosabb (bla... bla... bla...) katonákkal addig még nem találkoztam........
:) A nagy ijedtségre való tekintettel: gasztroblog, lazaccal és Rajnai Rizlinggel......
Már önmagában is gyönyörű hely a Pannonhalmi Apátság, hát még egy ilyen nem mindennapi exkluzív étteremben a szeretteim (-1:) Szabó Bence ) társaságában elfogyasztani egy a fotókon is megörökített ünnepi, minden ízében egymással harmonizáló, fennséges italokkal kiegészített menüsort.... Valóságos fejedelmi érzés....... és a borok!!!!
Egyszerre volt tartalmas kulináris és kulturális élvezetben részünk, amit ezúton is megköszönök Andinak és Szilárdnak! :D Csak ajánlani tudom mindenkinek Pannonhalmát, a Bencés Apátságot és a Viator Apátsági Éttermet....
éééééééééééééés a desszert:
Ha mégegyszer tehetném, Pannonhalmán kérném meg a Hetti kezét.... vagy Füreden, de az is lehet, hogy Tihanyban... ám az sincs kizárva, hogy..... a Gellénházi Strandon.... :D
