2014. április 11.
Gondolatok a
Magyar Költészet és a Parkinson Betegek Világnapjának alkalmából
Márai Sándor: „A művészet nem
művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy a művészet élmény, amely felveri az
életörömet."
1. Magyarországon 1964
óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik a magyar költészet
napját.
2. 1900. április 11-én született az általam „Bibliaként” emlegetett Füveskönyv
írója Márai Sándor is.
3. 1997 óta évente április 11-én, James Parkinson születésnapján tartják meg a
Parkinson Betegek Világnapját.
A hármas aktualitás diktálta
illendőség megkívántatja velem, hogy a mai számomra piros, részben pedig fekete
betűs tavaszi napon ne menjek el szó nélkül a magamfajta átlag polgári, egyszerű
vonalat képviselő embereknek szánt magyar költészet, irodalom és az ezektől
szinte elválaszthatatlan zene mellett. Az egyszerű szó használatánál elsősorban
közérthetőségre gondolok. Olyasvalamire, amiről Steven Hawking is ír "Az
idő rövid története” című könyvének bevezető részében, amikor a bonyolult
egyenletek használatáról tesz megjegyzést: „minden
leírt egyenlet megfelezi az eladható példányszámot”.
A költészetnek, az irodalomnak,
mint, ahogy a zenének is bármilyen információs csatornán keresztül való élvezte
nem kell, hogy felérjen a magas szintű tudományokat művelő emberek tudásával,
műértésével, műelemzésével végső soron a mű élvezetével.
Az alkotások okozta örömet, a
érzékszerveink által szerzett élményeket, tehát a katarzist kötelezővé tenni,
vagy erőltetni eleve bukásra ítélt vállalkozás. Mint ahogy minden ember maga is
egy-egy külön egyéniség, más szóval individuum, ebből következőleg két teljesen
egyforma átélt katarzis sem létezhet.
Azt gondolom, hogy a magyar művészet,
ezen belül a vers a zene is, mint ahogy minden más humán vagy reál tudományág
is korra, nemre, felekezeti, politikai hovatartozásra, avagy iskolai
végzettségre való tekintet nélkül mindenkié kell, hogy legyen, mindenkihez
egyaránt kell, hogy szóljon.
Az emberek nagy része még csak nem
is sejti - addig amíg mindenféle külső kényszer nélkül önmaga észre nem veszi -,
hogy különösebb keresgélés, vagy anyagi ráfordítás nélkül is a művészetek
segítségével, vagy csupán a pillanat szépségének rácsodálkozásával milyen
iszonyatosan értékes kincsekhez, sírig tartó csodálatos élményekhez lehet
hozzájutni szinte a nap bármelyik percében.
A saját betegségemmel kapcsolatos
megtapasztalásom pedig tovább megy; és bátran kimondatja velem, hogy a vers, az
irodalom, a zene és az ezeknek köszönhető átélt katarzisok, tágabb értelemben a
művészetek szeretete, végső soron az alkotás öröme egyben gyógyírként is
szolgál a Parkinsonnal folytatott harcban.
Azt gondolom, nem csupán a
könyvekre, hanem minden művészeti alkotásra igazak Márai Sándor szavai:
„A könyvek, mint az emberek, csak
akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik.”
Sajnálom, hogy Márai Sándor anno a
nyolcvanas években (végakaratának megfelelően) kimaradt a középiskolás
tanulmányaimból... csak egy leheletnyit csúsztam le róla.... Azt gondolom,
Márai Sándor az a sokoldalúan művelt, világot járt, kivételesen bölcs, tisztán látó, magyar ember, aki egy személyben maga az irodalom, a történelem,
valamint a filozófia is, és akinek írásain keresztül kibontakozik előttünk a
nagybetűs erkölcsös EMBER és egyben a nagyvilág is a maga csupasz valójában.
Mindezt csak tetézi az az ékes, hibátlan magyar nyelvezet, a szinte verssoroknak
is beillő mondatszerkesztés, amely még az emigrációban is jellemezte szinte az
összes írását! Mindemellett versei is gyöngyszemei a magyar irodalomnak.
Ne mondja azt nekem senki,
hogy nehéz a versírás,
tollat s papírt kell csak venni…
könnyű ez, mint annyi más:
a megmaradt vagyonodból
végy egy nagy lélegzetet
lassan engedd ki magadból
s gondolj nagyon szépeket
fuss neki a szókincsednek
rajzolj tarka sorokat,
ha úgy látod színesebbnek,
igyad meg a borodat
itt egy nyolcas, hetes amott
figyelj a szótagszámra,
s máris kötött formát kapott
így jön a vers világra
kell még egy kis költői kép
rímek, … s kész a recepted
és a próza máris átlép….
nem téged… ne ijedj meg!
ne keseredj akkor sem el
ha nem találsz szavakat,
én sem vagyok költő hidd el
