Ha jók az
ismereteim e téren – ha nem akkor valaki majd helyreigazít -, Parkinson kór
esetén, a műtéti eljárások (DBS és Duopumpa) mellett számos gyógyszeres terápia
található a palettán. Nem szakavatott szakemberként (habár nem kimondottan „outsiderként”
azt gondolom, hogy alapjában véve, a teljesség igénye nélkül, nagyvonalakban -
a hatásukat és összetételüket tekintve - 3 féle gyógyszer létezik, amelyeket
általában a beteg aktuális állapotához és a betegség lefolyásának szakaszaihoz
igazítva, egymással kombinálva alkalmazzák:
1,
Levodopát, (a dopamin előanyaga) tartalmazó szerek (Madopar, Levodopa, Stalevo,
Trilegan, stb).... Ezekből a gyógyszerekből léteznek régebbi és – a
gyógyszeripar fejlődésével - újabb gyógyszerek is kerülnek a piacra. (Tudomásom szerint a Madopar a régebbiek, úgymond
az elavultabbak közé tartozik.) Ezen gyógyszerek hosszútávú mellékhatása
tulajdonképpen, néhányat leszámítva (pl a túlmozgás és egyéb pszichés zavarok),
ugyanolyan tüneteket produkál, mint maga az alapbtegség, a Parkinson kór.
2. Dopamin
agonista szerek, amelyek elméletileg arra hivatottak, hogy utánozzák a dopamin
hatását, levodopa tartalom nélkül (Mirapexin, Pramipexol, Ropinirol, Requip, Rotigotin stb…) A dopainagonista gyógyszereket
elsősorban a Parkinson korai szakaszában alaklmazzák. Ezek a gyógyszerek
viszont, a hányinger mellett, gyakran produkálnak súlyos pszichés
mellékhatásokat (szerencsejáték függőség, hyperszexualitás, egyéb kényszeres
viselkedések). A dopaminagonisták, a levodopa tartalmú gyógyszerekhez hasonlóan
az esetek túlnyomó részében csökkentik a vérnyomást.
3,
A dopamin felszívódását, időbeni jobb eloszlását segítő, a mozgásteljesítményt
fokozó szerek. (Azylect, Pk Mertz, Jumex, stb)
/Ezekből
a gyógyszerekből mindössze a Madoparral (vízben oldható), Stalevoval,
Levodopával, Requippel (forgalomból már kivonva), Mirapexinnel, Azylecttel és PK mertzel és ezen szerek
mellékhatásaival van személyes tapasztalatom. 2011-ben DBS műtéten estem át,
amely terápia (nem gyógymód!) szinte minimálisra visszaszorította a
gyógyszeradagomat. /
Azt
sem szabad elfelejteni, hogy minden egyes Parkinson kóros eset más és más,
ezért minden egyes eset egyénileg beállított, úgymond testreszabott terápiás
módot igényel. Azt gondolom, annak eldöntése pedig, hogy az elérhető terápiák
közül (legyen szó gyógyszeres vagy műtéti terápiáról) melyik alkalmazása hozza
ki a legtöbbet a betegség tüneteinek enyhítéséből, az alapesetben egyedül és
kizárólagosan a hozzáértő, neurológus kezelő doktor dolga. Tehát első és
legfontosabb dolog Parkinson kór esetén (IS) a megfelelően hozzáértő neurológus
szakorvos kiválasztása.
A
gyógyszerek hatóanyagaiból és a komoly mellékhatásokból kiindulva, nem ajánlom
senkinek sem az otthoni, kontroll nélküli gyógyszertitrálást, mint ahogy az sem
marad következmények nélkül, ha netán valaki máról holnapra teljesen elhagyja a
már jóideje szedett antiparkinsonos gyógyszerek bevételét!
Persze
ez nem egy doktor, hanem csupán egy Parkinson kórral 15 éve személyesen érintett,
laikus beteg véleménye, a sok közül; éppen ezért ne vegyétek megdönthetetlen etalonnak!
Üdv!
BenMar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése