Véleményem a vadászatról

"Üdv a vadásznak! Tisztelet a vadnak!"

 

 

Igaz, hogy jómagam nem vagyok vadász - bármennyire is szerettem volna anno -, ellenben ismerek jónéhány kedves embert a közvetlen környezetemben (közülük egyikük sem lelki sérült), illetve megfordultam néhány vadászaton (hajtóként, vendégként és fotósként is) és laikusként azt gondolom, a vadászat nem a gyilkolásról vagy annak élvezetéről kell, hogy szóljon még az úgynevezett sportvadászok, hobbivadászok esetében sem. Akinél így van, ott nagy gondok vannak pszichésen és felmerül a kérdés, jó kezekben van-e a vadászfegyver. Bizton állíthatom, hogy az erdész-vadászok túlnyomó része jobban ismeri és szereti az anyatermészetet, az állatokat, az erdőt, mint bármelyikünk, akiknek az - amúgy lélekemelő - erdő-mezőjárás, a vadászat nem tartozik a mindennapi tevékenységei közé, maximum egy pihentető kirándulás erejéig. Mert ugye a vadászat sem kell, hogy minden esetben csupán a vad elejtésével kezdődjön és ugyanazzal is érjen véget. Számtalanszor előfordul, hogy egy vadászat nem jár kézzel fogható eredménnyel, sikerélménnyel; olyankor sem kell „üres kézzel” távozni, hiszen maradandó élményt nyújt a természet közelsége, a maga leírhatatlan nyugalmával és „aktív” csendjével. Nem is beszélve arról az esztétikai kincsről, amit egy végtelenül gyönyörű táj tud adni – állat és növényvilágával együtt - az arra fogékony embereknek.

Vajon milyen káosz lenne ma a mezőgazdaságban vagy egyszerűen a lakott területeken (hogy csak néhányat említsek) szakszerű erdő és vadgazdálkodás nélkül, amely utóbbi szerves, nem elhanyagolható része (a vadetetés, kármegelőzés stb. mellett) a vadállomány egyed számának és nem utolsó sorban minőségének optimalizálása, vagyis konkrétan a vadászat. Vadászni meg már a kezdetektől az ősember is vadászott és a vadász mesterség sem éppen tegnap jött a világra. Azt gondolom, a tápláléklánc vagy táplálkozási piramis sem új keletű dolog, az ember ismeretanyagában.

És ha már az ősemberről esett szó, azt gondolom, hogy a fegyver és a vadászat is eredendően a táplálkozási, a túlélési ösztönök hozadéka, tehát a természet, pontosabban az evolúció (már, ha hiszünk az evolúcióban) eredményei. A vadászat a törzsfejlődésnek, az emberi értelem kialakulásának, illetve fejlődésének köszönhetően ma már mérföldekkel a primitív ősember szintje felett jár, mind technikailag mind pedig erkölcsileg is, akárhogy próbálják visszahúzni. Az egy másik történet, hogy az alkalmassági vizsgálatok ellenére a vadászfegyverek rossz kezekbe is kerülhettek/kerülhetnek.

A vadászatról szóló, szerintem túlzásba vitt és értelmetlen, ugyanakkor parttalan vita csak az utóbbi századokban kezdődött, talán a (túl)buzgó, feltűnési viszketegségben szenvedő, álreformer állatvédők „jóvoltából” (Remélem nem bántottam meg senkit!). Akiknek ráadásul legtöbbször fogalmuk sincs a valódi vadászatról, ahol a vadász (persze itt nem az orvvadászokra gondolok) nem primitív nyereségvágyból vagy beteges élvezetből, hanem hivatástudatból végzi a dolgát. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az igazi vadász a vad elejtését követően minden egyes alkalommal (egy bizonyos szabályok szerint elvégzett rituálé mellett) megadja a végső tisztességet, tiszteletet az elejtett vadnak; még abban az esetben is, ha netán selejtes egyed akad puskavégre. Mindezen felül a vadásznak nem az állatkínzás lebeg a szeme előtt, miközben próbálja úgy elejteni a vadat, hogy annak kilövésével a legkisebb szenvedést okozza.

Persze most mondhatná valaki, hogy minden megszületett élőlénynek joga van az élethez, az embernek - mintegy Istenként - nincs joga ezt felülbírálni… meg az ilyenkor szokott jönni a szokásos, parttalan vitává alakuló állatvédős szöveg. Úgy érzem átesett az állatvédelem a ló túlsó oldalára. Megkérdezném, milyen alapon teszünk kivételeket az állatok élethez való jogai között? (lásd állati eredetű élelmiszerek, vagy akár egy lecsapott légy)

Tisztában vagyok azzal is, hogy ebben a bejegyzésemben semmi újat vagy olyat nem írtam, amiről ne hallottál volna, csupán a saját, laikus véleményemet próbáltam kifejteni. És természetesen tiszteletben tartom az állatvédők a bármilyen okból vegetáriánus vagy vegán életmódot folytató embertársaim véleményét is (bár, mint azt tudjuk, az ember alapvetően mindenevő).

Üdv! BenMar