JÓSZERENCSÉT! :)

JÓSZERENCSÉT!

Jó volt hallani az 1893-tól minden bányász számára „szent” szóként használt – ma már egyre kevesebbek ajkát elhagyó – bányászköszöntést, s azokat az emlékeket is, amelyek a hajdani „olajváros”, Gellénháza múltjából, Szabó Balázs ÚTRA FEL … című verseskötetén keresztül elénk tárultak csütörtökön délután. A költészet napján már Gellénházán megismert kötet bemutatását ezúttal Zalaegerszegen, a Magyar Olaj –és Gázipari Múzeum Papp Simon Népfőiskolai Tagozata vette programjába. A családias hangulatú esemény Kovács Gábor fotókiállításának megnyitójával zárult.

/Dr. Jáni János

(A fotókat Farkas László, a Földgázszállító ZRT. nyugalmazott üzemvezetője készítette).

Leírhatatlan köszönettel tartozom Tóth János igazgató úrnak, Laszlo Farkas- barátomnak, János Jáni bátyámnak, akit szintén barátomként tisztelhetek, és kedves alkotótársamnak, Irén Horváthné Bencze -nek, valamint minden kedves érdeklődőnek, akik megtiszteltek jelenlétükkel! Sokat jelentett, jó érzéssel töltött el, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum-ban lehettem együtt - szinte "olajos családi légkörben" - Kovács Gábor barátommal, akinek a színvonalas fotókiállítását ("Gyimesbükk, az ezeréves határ" címmel) minden kedves érdeklődő figyelmébe ajánlom; megtekintését vétek volna kihagyni, ugyanis Gábor fotóinak igen magas a "Hmm!" tényezője!

Üdv! BenMar 

 

Könyvajánló: Fehér György - Utazás Parkinzóniába / elolvasva

/I. rész: Könyvajánló: Fehér György - Utazás Parkinzóniába/

A minap a Libri zalaegerszegi üzletében sikerült beszereznem egy példányt Fehér György: Utazás Parkinzóniába című könyvéből.

„A Parkinson-kór nem egyszemélyes betegség! Nem megfázás, vagy gyomorrontás. Ebbe előbb-utóbb belerokkan a család. De vajon meddig lehet ezt tűrni? Hol van az a pont, ahol a bebörtönzött és saját magánélettel sem rendelkező családtagok felmentést kapnak a napi robot alól? Mikor kaphatják vissza a szabadságukat? Sok ilyen kérdés merül fel a betegség kapcsán. Vajon ki tudja rá a választ?”

/Részlet a könyv Epilógusából

12 éve diagnosztizált, az íróhoz hasonlóan szintén fiatalkori (35) Parkinzonos betegként azt gondolom, felettébb tanulságos, ez a kellő öniróniával, humorral és nem utolsó sorban művészi igényességgel megírt, olvasmányos, valamint szívszorító, napló szerű történet.

Fehér György tragikus sorsának egészét saját életemre és betegségemre kivetítve, döbbenetes néhol a hasonlóság és párhuzam, mind az író ismertetett életútját, mind pedig a betegség lefolyását illetőleg.

Példaértékű, becsülendő az a szeretet és erő valamint az életbe vetett hit, ami a könyv soraiból árad; természetesen nem feledkezve meg a támogató, önfeláldozó családi segítség tiszteletéről sem.

Ugyanakkor tetszett még a - számomra meglepő – ritka őszinte, nyílt és szókimondó stílus is, amely – nagy valószínűséggel az író szakmai múltjának köszönhetően - irodalmi jellegű, értékes köntöst is kapott.

Örülök, hogy olvashattam e valóban nem mindennapi kiadványt! 

Ez úton is – ismeretlen sorstársként – gratulálok a könyvhöz, és további kitartást kívánok a betegséggel folytatott harchoz Fehér Györgynek és kedves családjának!

A Parkinzóniai utazást ajánlom minden kedves érdeklődő számára.

 

Számomra ismeretlen szerzőtől, vagy az is lehet, hogy egy valódi Angyal klaviatúrájából?

"Az Angyalok nem járnak a földön, …de időnként mégis kiválasztanak valakit… Az Angyalt nem láthatod… Egyszer csak észrevétlenül melléd lép és kincset lop a szívedbe: jóságot, békét, szeretetet. Ezt persze nem tudod, csak észreveszed, ha ragyog a nap, hogy a madarak énekelnek, s a természet elbűvöl szépségével, vagy épp megszólít egy vers, egy leírt sor, rabul ejt egy kép, vagy felötlik egy kedves emlék… Aztán visszatérsz a fájdalmas jelenbe, „a förtelmesen iszonyatos, keserű jelen” hétköznapjaiba. Talán úgy érzed, értelmét vesztette a lét, az „élhetetlen, romokkal, kiégett maradványokkal teli, pusztulásra ítélt csatatér”… És mégis, vannak körülötted emberek, bizony, sokan vannak ott,………akikkel naponta találkozol, akiknek odaköszönsz, akiknek segítesz, akikkel jót teszel, akikkel egykor együtt nevettél, akiket szerettél, vagy … akik olvassák verseid, vagy megcsodálják képeid… Ők nem fognak elengedni… És mily sokan vannak ők, ………akik meglátják rajtad, akik már tudják………a szemedbe néznek és egyből látják, ……………hogy Te már találkoztál az Angyallal… " 

További részletek a link alatt: Angyal2013

Könyvajánló: Fehér György - Utazás Parkinzóniába

Nem megszokott módon ebben a blogban, és ugyancsak kivételesen még elolvasása előtt, egy tv-s riport és egy weboldal alapján ajánlom egyik sorstársam, Fehér György újságíró-író, 2015-ben megjelent "Utazás Parkinzóniába" című könyvét....

Az alább linkelt tv riport kicsit sarkít, és számomra kissé fura mód kiemeli - mintegy diszkriminálja a többi Parkinsonost -, tudatosan előtérbe helyezi a riportalanyként megszólaltatott "fiatal értelmiségi" beteget. Ezzel szemben saját megtapasztalásból tudva levő, hogy a Parkinson kór ugyanolyan borzasztó fiatalon, mint idősebb korban, és utóbbi esetén sem természetes, megszokható velejárója a kornak, valamint eme szörnyű kór még csak nem is tesz különbséget a betegek IQ-ja alapján... 

Mindezek ellenére biztosan "érdekes" lehet majd "hiteles beavatottként" olvasni, mára egyik lassan 20 éve Parkinson beteg sorstársunk "naplóját", amely előre láthatólag ördögi módon hasonlít a saját meg nem írt "naplóm"-ra (IS).

(Megjegyezném, 2011-ben, a DBS műtétem után/előtt kapott "Mély agyi stimuláció - Betegtájékoztató" című könyv bevezetőjében, Dr. Kovács Norbert, Dr. Balás István és Dr. Nagy Ferenc neve mellett felbukkan a szóban forgó könyv (Utazás Parkinzóniába) szerzőjének, Fehér Györgynek a neve is...)

FIX TV | FIX Magazin - Kata Könyvespolca - Utazás Parkinzóniába | 2015.06.02. 

lásd még:
 

Fehér György: Utazás Parkinzóniába  

Ez úton is – ismeretlen sorstársként – gratulálok a könyvhöz, és további kitartást kívánok a betegséggel folytatott harchoz Fehér Györgynek és kedves családjának! 

A Parkinzóniai utazást ajánlom minden kedves érdeklődő számára.

Üdv! BenMar

DBS szervíz: IPG csere

Az elmúlt pénteken (216.05.05-én) 5 év hibátlan működést követően újabb 9 évre szereztem "műszaki alkalmassági vizsgát", ugyanis Dr. Balás István tanár úr és kedves csapata sikeres IPG, azaz impulzus generátor cserét kísérelt meg a 69-es évjáratú, recsegő, ropogó "humán-oldsmobile"-omon, amiért ez úton is hálás vagyok nekik és a pécsi PTE ÁOK Idegsebészeti Klinika valamennyi kedves dolgozójának, aneszteziológusának, ápolójának, asszisztensének, takarítójának! Valamint külön köszönet illeti a részemről Takács Katalint és Dr. Kovács Norbert tanár urat!

Ez az új Medtronic által gyártott implantátum "csupán" annyiban különbözik korábbi társától, hogy rendelkezik egy úgynevezett vezeték nélküli, hálózati töltőre köthető antennás újratöltővel, amivel megoldható az IPG elektromos utántöltése, fizikai kapcsolat nélkül, egyszerűen a bőrfelületen keresztül.

Nem tudom, pontosan minek köszönhetem, de úgy érzem... ááá nem szeretném elkiabálni...! Az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok, évek? Azok még - mint bárki másnál - kérdésesek...

Megemlíteném, akárcsak korábban, a kórteremben mellettem helyet kapott, tisztelt fiatal urak (Csaba, Zsolt, Péter) társasága minden szempontból pazar volt! :) 

Üdv! BenMar

BenMar:  Kórházban

Bámulom a vitorlázó fecskéket...

Milyen fukar az Isteni természet!

Hisz' a kis madár kapott hús-vér szárnyat

S ha gondolja, sebtiben haza szállhat.

Idővel ég és föld közé ragadtam:

Fecskék fölöttem s pokol van alattam!

Csupán álmaim sodornak magasba;

Jó volna, néhányuk fönn is maradna!

"Fülesemben" dübörög a "Road to Hell"

- Jobb híján - a zene angyalszárnya kell,

Hogy a fecskékkel szökjek messzi Délre,

Mielőtt rút gondolat utolérne.

2016.05.07

2016 május 2. Hétfő :D

Részlet 1992.09.06-án, Szombathelyen a BDTF kollégiumában íródott levelemből:

Jó lenne, ha már péntek lenne! Tiszta röhej még, csak hétfő van! Erről a hétfőről jut eszembe, van itt a szekrényen egy felirat: „Valahol, valamikor, amikor a legkevésbé sem számítasz rá… beüt egy hétfő!” – alatta – „Van olyan hely, ahol csak hétfő van. Nem érhet meglepetés.” Baromi nem?

Üdv! Bazsó