„Fiatalság, bolondság”

 „Fiatalság, bolondság”, nem több, csupán ennyi,

mindegy volt akkor hova, csak innen messze menni!"

Visszanézve gyarló fiatalságom filmkockáit, jut eszembe, kétszer is (eltökélten) elhatároztam, hogy elhagyom szeretett országunkat. Egy alkalommal úgy elegem lett a - kisgyermekkorban még hőn áhított, szabadnak hitt - felnőttek idétlen szabályokkal és kötelességekkel teli világából, hovatovább börtönéből, hogy "kisded" álmaimban már Anglia egyik magyar tulajok által üzemeltetett vendégházában mosogattam. Ez a tervem azonban már itt, gondolati síkon megrekedt, mivel magamra maradtam az elhatározásommal. Így, ha kissé nyögve-nyelősen is, de itthon ismét ment tovább minden a maga régi-új, megszokott útján.

Aztán, pár évvel később, "érettebb" fejjel, amikor már lazult a rendszer, egy regényben olvasottak hatására, képtelennek tűnő, merész tervvel próbáltam minden addigi életemet magam mögött hagyni, ugyanis fejembe vettem - "minden mindegy" jelszóval -, meg sem állok a Gallok földjéig és belépek a Francia Idegenlégió kötelékébe. Már kontaktot is szereztem és elkezdtem keményen a testedzést. Félreértés ne essék, nem a bűnüldöző hatóságokkal gyűlt meg a bajom, és nem volt vaj a fülem mögött, hogy menekülésre vegyem a figurát; csupán a lázadó, ismeretlen utáni kalandvágy mozgatta az eseményeket. Természetesen ez az álmom is – mint annyi más - összegyűrve, a kukában végezte.

Itt rekedtem magnak, közben megöregedtem. Kimondom hát, felnőttként is őszinte, kisgyermeki szerelemmel szeretem a hazámat a maga ezerarcú anyaföldjével, sokszínű emberkéivel együtt. Hozzon bármit is ez vészjósló világjárvány, terelje bármerre is Isten utamat, ma már nem hagynám magára huzamosabb ideig semmi pénzért (önként), emlékekkel terhes szülőföldemet, az igazat megvallva el sem tudnám hagyni….

Minden képmutatás és önös érdek nélkül megvallom, jól esett mindezt leírni!

Ennyi, Innyi, Jóberúgnyi azt Hömbölögnyi!

Üdv! BenMar

 

Sorstárs: Parkinson Fater

https://www.facebook.com/ParkinsonFater

"Versenyt futok az idővel, úgy érzem, hogy sok mindent meg kell még tennem...”

"Trinn Tamás a '80-as éves enduro bajnoka 2014-ben tudta meg, hogy Parkinson-kórban szenved. Az 54 éves pécsi férfi motoron próbál egérutat nyerni a betegséggel szemben. Kezdetben nem mert szembenézni a kórral, de amióta fia javaslatára elindította a Parkinson Fater oldalt, ez is megváltozott. Néhány hónapja egy Pécs melletti kis faluba Kátolyba költöztek, hogy a természet közelében egy másik nagy szenvedélyének, a fotózásnak is hódolhasson." (Pécs Aktuál)

""Aztán egyre könnyebb lett, hogy felvállaltam. Ezt csak az érzi, aki egy betegségben, vagy egy gyógyíthatatlan betegségben szenved, hogy nem akarja ezt elfogadni és talán nem akarja látni...."

https://www.facebook.com/ParkinsonFater

https://www.facebook.com/pecsaktual/videos/1411744032509651

 

"Husajókeddi Macskurázás"

 

"Husajókeddi Macskurázás"

"Zala megyében, több faluban, húshagyókedden 'maskurázás' a szokás. Nappal, kora délután a gyerekek maskurának öltöznek, különféle házi készítésű jelmezeket öltenek magukra és járják a falu házait. Az őket fogadó házaktól apró ajándékokat, cukorkát, édességet, pénzt kapnak. Este a felnőttek öltöznek be, olyan módon, hogy függönydarabbal, ronggyal az arcukat eltakarják. A fogadó házaknál igyekeznek kitalálni, kit rejt a 'maskura', kérdezgetik, ugratják egymást némi alkoholfogyasztással oldva a hangulatot" (Wikipédia)

János bátyám Facebook posztjának és Dedi bácsi fotójának köszönhetően megelevenednek előttem a '70-es, '80-as évekbeli, zalai (Szilvágy, Pórszombat, Zalabaksa, Gellénháza) "macskura járások" örömteli - néha kisgyermeki félelemmel vegyült - izgalmas húshagyókeddjei. Sajnos mára ez a télűző, tavaszváró, egykor elmaradhatatlan „húsajókeddi” népszokás egyre jobban feledésbe merül. :')

 

GELLÉNHÁZI HAGYOMÁNYŐRZŐK
A húshagyó keddi maszkákat Dedinszky János, a gyermekbarát főgeológus kapta lencsevégre 1977 körül! (Dr. Jáni János)

Ennyi, Innyi, Jóberúgnyi aszt hömbölögnyi!

Üdv! BenMar

Farsang 2021

 

BenMar: Farsang

Tavasz szólítja a telet,

Hívja maszkabálba;

Amaz táncolni nem szeret,

Elfut kiabálva.

 

Nem jut messze, Farsang várja,

El is kapja végre;

S beöltözik maskarába

Kicsiny falum népe.

 

Gyermek s öreg együtt nevet,

Találgatják egyre:

Az a busó ki is lehet:

Jóska? Ferkó? Endre?

 

Fánkot süt az idesanyám,

lopok egyet tőle;

Kisüstivel kínál komám;

Kortyolok belőle..

 

Dalra hívom asszonkámat,

Énekeljen vélem,

Olvadjon el ma a bánat,

Mint hó a réten!

 

 

 

 

Néha előkaparom és - újra meg újra átélve - nézegetem a régi fotókat... Végül mindig ugyanarra jutok: de jó volna újra kisgyermeknek lenni!:

 

Photo by Elemér Nagyfi (Családi archívum)

Üdv! BenMar

 

"Akkor lesz valakiből valaki, amikor meghal?"

"Akkor lesz valakiből valaki, amikor meghal?"

(Horváth Charlie) 

....Charlie eszembe juttatja egyik barátom Varga Tamás által mondottak: „Legtanulságosabb az volt, mikor jó pár éve finoman számon kértem egy jó barátomat, felesége temetésén, mert a ceremónia igencsak egyszerűre sikeredett. Mosolyogva csak annyit mondott. Tamás, amíg élt, mindent megadtam neki, minden pillanatban, maximálisan és ez a legfontosabb.”

 

Találkozás a gellénházi Bartók Béla Művelődési Otthon vendégkönyvével

Különös, egyben magával ragadó érzés kerít hatalmába, amikor a Bartók Béla Művelődési Otthon patináig sárgult lapjait rejtő vendégkönyvét a kezemben tartva megidézem a letűnt korok ('60-as, '70-es évek) nagyjainak szellemét. 

Az egykor közismert, neves színészek, zenészek,, írók, költők, újságírók, sportolók és humoristák kézírásos bejegyzéseit látván szinte újra megelevenednek előttem a NAGYOK úgy, mint: Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Kovács Kati, Csákányi László, Básti Lajos, Kern András, Korda György, Berek Kati, Béres Ilona, Csoóri Sándor, Papp Laci, Csákányi László, Cseh Tamás, Latinovits Zoltán, Rátonyi Róbert, Rodolfo Mensáros László, Öveges József, Chrudinák Alajos, hogy csak néhányat említsek a rengeteg ismert név közül..

Az egykori olajipari vállalat "– ezzel is támogatván a kulturális életet – az idelátogató művészeknek külön lakást tartott fenn (teljes ellátással) a gellénházi "olajos" lakótelep egyik tömbházában."

Mindezek megvalósításához "kellett egy Tóth Ferenc vállalat igazgató, aki nagy barátja volt a magyar művészetnek, kellett Völgyesi Jenő kultúrház igazgató, aki mindezt nagy lelkesedéssel szervezte. Soha el nem múló tisztelet és hála nekik!"

Részlet Farkas László barátom 2019-es „Gellénháza fejlődése egykori gellénházi szemével” címmel tartott prezentációjából:
„Én akire emlékszem, az Latinovits Zoltán és Latabár Kálmán. Latabár Kálmánnal a kultúrház emeletén álltunk és néztük a színpadot. Fölteszi a cvikkert (csíptetős szemüveglencse) és azt mondja nekem: – Ecsém! Mondd meg, egy ilyen szép kulthurházat meg egy színpádot hogy lehet így elcsehszni? – Latabár azért mondta ezt, mert a színpad oldalfalait – a megszokottal ellentétben – nem kifelé nyílóan, hogy oldalról is lehessen látni az előadást, hanem egymással párhuzamosan alakították ki. Ezt tudomásom szerint egy szovjet építésznő tervezte, akinek ez volt az első és egyben utolsó munkája itt Magyarországon. Latinovits Zoltán előadását pedig mindenki tátott szájjal bámulta.”

 

Üdv! BenMar