2015 Húsvét

Éles kontraszt közös nevezővel':

Parkinson kór:
- Adolf Schicklgruber Hiedler (maga az ördög: Adolf Hitler) 1889-1945
- Karol Józef Wojtyła (Isten legfőbb földi helytartója: II. János Pál) 1920-2005
.................

"A személyes történetek írásának, újra írásának ereje - kutatások alapján"

 Forrás:  LINK - FoxFeed Blog

"The Power of Re-Writing Your Personal Story, According to Research"

 (Posted by  Nancy Ryerson, February 06, 2015 - fordítás)

Nem hivatásszerű újságíróként vagy személyes blog írójaként bárki tanúsíthatja, hogy a saját, személyes életről írni megkönnyebbüléssel járó, kiváló terápia. A kutatók azt vizsgálták, hogy akár leírni, akár újraírni a személyes sztorit hasonlóan mérhető hatással van-e a stressz-szintre. 

Számos tanulmányt készítettek oly módon, hogy „személyes elbeszéléseket” vittek bele a tesztbe – írja a New York Times. A személyes elbeszélés olyan, ahol az emberek közvetlenül a saját gondolataikat mondják el, írják le – a tanulmányok pedig azt sugallják, hogy ezek a gondolatok nagy hatással vannak arra, ahogy agyunk feldolgozza az összegyűjtött tapasztalatainkat. Írással felfedezni ezeket a sztorikat, majd később esetleg átszerkeszteni, segíthet felrázni a megkopott emlékeket és tapasztalatokat.

Például, egy tanulmány arra kért házaspárokat, hogy egy régebbi vitát próbáljanak meg más szemszögből megközelíteni:

Más írásos tanulmány pedig arra kérte ezeket a párokat, hogy a saját vitáikat írják le kívülálló szemlélőként. 120 páron tesztelték az elméletet, ami azt mutatta, hogy azok a párok, akik leírták a problémáikat, boldogabban élték meg a házaséletüket.

„Az ilyen jellegű írás képes átformálni az emberek önpusztító gondolkodásmódját, meg tudja erősíteni bennük az optimista irányba való haladást,” mondta Timothy D. Wilson, a Virginiai Egyetem pszichológus professzora, a tanulmány vezető kutatója.

Amikor Natasha McCarty, egy Parkinson kóros, „újdonsült” blogger rögtön a diagnózisa után írni kezdett a Parkinsonról, nem tervezte, hogy megosztja azt valaha is. Úgy gondolta, hogy gépelni egyszerűbb, mint kézzel írni, de továbbra is személyes naplójaként vezette a blogját.

„Amikor befejeztem egy bejegyzést, a megkönnyebbülés sajátos érzése ragadott magával, hogy nem kell többé magamban tartani a gondolataimat, annak ellenére, hogy rajtam kívül senki más nem olvashatta el.” – mondta.

 Azt állítja, hogy sosem módosít az éppen leírt esemény valóságtartalmán, de amikor később visszaolvas egy-egy posztot, akkor gyakran változtatja meg az érzelmi reakciók leírását. „Leírom és úgy hagyom, majd néha csak egy hét múlva térek vissza hozzá hogy átgondoljam, még mindig ugyanúgy emlékszem-e a történtekre, esetleg éppen akkor sokkal negatívabban gondoltam-e rá, mint kellett volna.”- mondja. 

Néhány hónap elteltével úgy határozott, megosztja online blogját azzal a reménnyel, hogy hasonló sorsú, Parkinson kóros emberekkel tudja felvenni a kapcsolatot, akikkel aztán a családról, gyermek nevelésről, vagy akár más hasonló kihívásokról tud beszélgetni.

„Abban az örömben volt részem, hogy olyan emberekkel „találkozhattam” a világ minden tájáról, akik hasonló korúak és hasonló kihívásokkal találkoztak, mint én” – mondja Natasha.

Ha ki szeretnéd próbálni, milyen az írás gyógyító hatása, és annak előnyei, bármikor indíthatsz egy ingyenes online-blogot, vagy egyszerűen nyiss fel egy virtuális jegyzettömböt.

„Leülni, az éppen átlépendő akadályokra fókuszálni és az aktuális életminőséget fenntartani, írni róla; rengeteget tud segíteni abban hogy közös nevezőre hozd az érzéseidet és a gondolataidat pozitív irányban.” – mondja Natasha. „És később, ha visszaolvashatod a sorokat, emlékeztetnek majd arra, hogyan gondolkodtál akkor valamiről, és mit gondolsz róla most.”

Üdv! BenMar

Blogajánló: "Túlélni és győzni!"

 LINK:   "Túlélni és győzni!"

Bejegyzés.... 2015

Az elmúlt heteket - annak ellenére, hogy influenza elleni védőoltást kaptam - szinte végig betegeskedtem influenza jellegű tünetekkel. Előfordult, hogy annyira "OFF" állapotba kerültem, nem bírtam bemenni az újdonsült munkahelyemre sem...

Nem rég olvastam valahol egy nagy igazságot, ami szerintem nagyon is megállja a helyét erre a mai, jelenlegi  "ESÉLY EGYENLŐSDI" társadalomra: A sérült embereknek kétszer annyit kell felmutatniuk, mint úgymond egészséges társaiknak, ahhoz, hogy "normális" társként befogadja őket a környezetük (Nem szöveg hűen idéztem). Ehhez még szorosan hozzátartozik az is, hogy ebben az átkozott szinte érzelmek nélküli pénz centrikus elvadult, elvakult verseny-világban még egy fokkal az úgymond "normális" embereknek is sokkal nehezebb a beilleszkedés.

 

Negatívumként tartom számon azt a megmagyarázhatatlan változást, hogy már egy jó ideje az álmaim sem sorolhatók az „álom” kategóriába, ugyanis amíg korábban az éjszakai valótlan világomban kivétel nélkül minden egyes Parkinsonos agyam szőtte történetben „egészséges” (fő)szereplőként voltam jelen, tehát tudtam rendesen mozogni (többek mellett ezért is imádtam álmodni); míg ezzel szemben sajnos kb. egy fél éve az álmaimban is már a realitás talaján mozgok, helyesebben a Parkinson miatt csak nehezen mozgok...

Minden este úgy fekszem le, ez volt az utolsó napom, nem bírom tovább a küzdelmet, elfáradtam, hiszen már az álmaim sem támogatnak. És mit ad Isten minden  reggel mégis felkelek és folytatom ezt a hosszútávon számomra esélytelen háborút... a fiaim és a feleségem szemébe nézve, ha "hadirokkantként" is, de mindig kapok tőlük elég muníciót a folytatáshoz...

Próbálom olvasásba, könyvekbe és nem könnyekbe fojtani és/vagy  kiírni magamból minden feladást sugalló gondolatomat….

BenMar

2014 - 2015 forduló pontján...

Szabó Balázs: Szilveszter

Van egy Csillag fenn az égen,
úgy hívják, hogy Szilveszter;
Egész évben alszik szépen,...
ám a végén útra kel. 

Neve napját ünnepli ő
mindenütt a világban;
Kezében egy habzó pezsgő,
nem pedig szép virág van.

Letűnt óév vérét issza,
amíg múltja meg nem hal;
Erős amaz, jönne vissza
hatalmas nagy robajjal.

Fogadkozom én is néki,
akár egy nagy kisgyerek;
Hazug szöveg még a régi:  

Holnaptól már jó leszek!

Meghallva az éjfél hangját,
naggyá lesz a kis csillag;
Mosolyogva üvölt: „Visz’ lát!”
s másnaposan elballag…

.....

Vidámság és jókedv nélkül
Szilveszter el ne múljék;
Mi jöhetne hát legvégül,
barátaim, hogy BÚÉK!

EGÉSZSÉGBEN, SZERETETBEN ÉS SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN BETEGTÁRSAMNAK ÉS MINDEN KEDVES EMBERNEK!

"2014. december 30., kedd..."?... Nálunk már 31. van!!!! (Nyelvkitolós szmájli!)

Ééééééééés: Ennyi!... Innyi! Jóberúgynyi! Azt hömbölögnyi!

BenMar

2014-es helyzetértékelés egy képzeletbeli grafikonon

Immár 3 esztendeje élek bedrótozott aggyal és ezzel a DBS kütyüvel szimbiózisban itt a szívem fölött. Helyesebben az elmúlt hónapban, egészen pontosan szeptember 8.-án ünnepeltem újjászületésem 3. évfordulóját. 

Ha értékelni szeretném az elmúlt 3 évet, két részre kellene választanom a történéseket. Másképpen szólva - stílszerű szeretnék lenni a két elektródához, ami a szívemtől nyúlik az agyam mélyen található pontjaihoz – ha két görbével ábrázolnám a 2011. szeptember 8.óta eltelt időszakot, akkor egyik vonal az egészségi állapotomat, a másik pedig a közvetlen környezetem hozzám való viszonyát mutatná az eltelt idő függvényében.

Míg az előbbi, egészségi állapotomat ábrázoló folytonos vonal kisebb emelkedés után gyengén, de biztosan lefelé ível, addig az utóbbi görbe, a másikkal ellentétben szakadatlan fölfelé ívelő tendenciát mutatna; amelyeket summázva, az eredmény némiképpen mégis pozitív irányt venne föl. 

Röviden ennyi…. a többit meg már tudjátok... 

Üdv! BenMar

 Szabó Balázs

Fél lábbal itt, fél lábbal odaát

Hirtelen nagy sötét lett
eltűntek a fények
görcsös testem mélyéből
elillant a lélek

köröttem a semmiben
szomorú, halk hangok
megkondultak tán értem
szerető harangok

megmutatta az élet
amit ásott: vermet
ledobott a válláról
mint egy nehéz terhet

nem jutottam messzire
a fekete lyukban
szólított a doktorom:
"Gyere haza nyomban!"

Napként sütött rám a fény
szürke ködből zöld lett
a műtőhöz ez a szín
mindjárt jobban illett

nem pihentem sokáig
az árnyékvilágon
visszajöttem életem
amaz meg csak várjon!

bedrótozott agyamba
bevillannak képek
így én már a haláltól
többé sosem félek!