Eszembe jutottak a nyári szünidei, szilvágyi kocsma udvaron lejátszott, vasárnap délutáni kugli meccsek. Persze játszani gyermekfejjel még nem engedtek a „hétvégi ünneplőbe öltözött" felnőtt, simára borotválkozott, kölni illatú férfiak. (Akkortájt megadták a módját az ünnepnapoknak - falun is -, így a vasárnapoknak is)
Csupán, ahogy akkor egyszerűen neveztük, "állítani" volt szabad. Természetesen összegyűjtött aprópénz is járt az "állításért, amely "munka" abból állt, hogy az eldőlt bábukat a helyükre kellett állítanunk, valamint vissza kellett dobálni a golyóbisokat. Ha jól emlékszem, a kugligolyók különböző méretűek és súlyúak voltak, a deszkákkal szegélyezett kuglipálya döngölt földből készült és két oldalára lejtett. Ha emlékezetem nem csal, dobtak 9, 5 vagy 3 bábura is a kuglizó emberkék. A két megboldogult nagybátyám, Gyula és Jani, többekkel együtt gyakran vitték el az első helyet.
Sosem felejtem el azt az emlékekben gazdag, anyai nagyszüleimnél töltött időszakot, azokat a szilvágyi vidám arcokat, azt az utánozhatatlanul gondtalan hangulatot, amely egy-egy, kuglizással töltött vasárnap délutánt körbeölelt.
ÜDV! BenMar
Fotó forrása: Internet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése