Az elmúlt
hét hétfőjén (2017. október 2.) ismét Pécsre látogattunk
kedves feleségemmel a szokásos, éves állapotfelmérő vizsgálatra. E piros betűs
dátum azért kiemelkedőan fontos a számomra, mert a kontroll napja egybeesett a
24. házassági évfordulónkkal. (A 24 együtt töltött év több mint a felét a Parkinson
kórral együtt – édes kettes helyett „keserű hármasban” - kellett sajnos
leélnünk.)
Mindehhez
csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy (talán az ünnepnapnak köszönhetően) éppen
egy jó napot fogtam ki.
Hogy egy
közhellyel éljek, sajnos gyorsan elszaladtak az évek… Ám ahhoz képest, hogy
2004-ben – immár 13 éve – diagnosztizálták a Parkinson kórt és 2011
szeptemberében volt a DBS műtétem, majd pedig tavaly májusban kaptam egy új
(feltöltős) impulzus generátort, az állapotommal kapcsolatban nincs panaszra
okom; helyesebben a körülményekhez és a lehetőségekhez képest, beleszámítva a
Parkinson kórral járó elkerülhetetlen, folyamatos állapotromlást - amely utóbbi
alól természetesen én sem vagyok kivétel - és a gyakori lefagyásokat,
eleséseket valamint túlmozgásokat is. Ha érdeklődnek az állapotom felől, azt
szoktam volt válaszolni: „Falun szódával
elmegy!”
Mindez
persze nem sikerülhetett volna, elsősorban a feleségem, a fiaim, a közvetlen
családom segítő, szerető támogatása nélkül, amiért leírhatatlan, örök hálát
érzek feléjük!
KÖSZÖNÖM!
Üdv! BenMar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése