Hókusz Pók
Eszembe jutott egy cimborámtól H. Pistitől hallott korábbi, valóságos történéseken
alapuló – azt gondolom tanulságos - eset, amelyet most megosztanék:
Történetem főhőse anno jól ismert, a maga korában és szakterületén népszerű,
kedves arcú, szakállas természetgyógyász. Ez az alacsony, zömök testalkatú, középkorú
(no name), magát – minden alapot nélkülözve - nagy tudású távgyógyító szakembernek
beállító, valamint átlagon felüli, látványosan – írhatnám, kirívóan - nagy
lábon élő úri ember éppen egy kollektív gyógyító-energia-átadási, akkoriban
divatos, élő (nem telefonos, de fizetős) szeánszot tartott egy hatalmas,
gyógyulni vágyó emberekkel (áldozatokkal) dugig megtelt színházteremben, amikor
a nézőtéren ismeretlen okból kisebb fajta riadalom támadt. Ugyanis az egyik,
életkorát tekintve fiatalnak mondható úri ember a stroke (agyvérzés)
jellegzetes, a nagy közönség körében is jól ismert tüneteit produkálta.
/Megjegyzem, ma is gusztustalannak tartom a gyógyíthatatlan, vagy komolyabb
betegségben szenvedő, avagy egyszerűen csak reményüket vesztett emberek (akik
úgy érzik, nekik már minden mindegy, ezért próbálnak az utolsó hajszálakba is
belekapaszkodni, ezért mindent megadnának saját vagy szeretett hozzátartozójuk gyógyulásukért)
lehúzására, átvágására alakult, gyógyítónak álcázott csalók, kuruzslók
tevékenységét, illetve ide sorolom az emelt díjas telefonszámokra hajazó csaló jósok,
szemfényvesztő boszorkányok, és egyéb megtévesztő mágusok Asztrológia mögé
bújtatott áldatlan, kiskapukat kihasználó törvénytelen „közszereplését” is. /
A hirtelen támadt ijedelem az emberek arcán pillanatokon belül
reményteljes, szinte nyugodt, várakozó tekintetté alakult, hiszen a publikummal
szemben, a jobb időket megért színpadon adva volt a kézenfekvő gyors megoldás,
ami nem volt más, mint maga a nagyhírű távgyógyító természetgyógyász Hókusz Pók
( akiről ráadásul, mint utóbb kiderült, rengeteg fehér folt volt még az „emberi
anatómia atlaszának” képzeletbeli lapjain).
Szinte az összes jelenlévő ember a színpad felé mutogatott olyan
diszkréten sürgető, kíváncsi és őszinte reménnyel telt várakozással, ahogy a
csodákra képes Messiásra nézhettek egykor a hívő keresztények. A szóban forgó távgyógyító
"sámánunk" hatalmas, hamis önbizalmat sugallva oda is sietett a
szerencsétlenül járt agyvérzéses beteghez, ránézett, majd miután egy kósza, szégyenlős
gyermeki ám magabiztosnak tűnő, a valóságban ijedt pillantást vetett a
körülötte álló csoportra; és ahelyett, hogy azt mondta volna: "Kelj fel és
járj!"; odaszólt a rémült asszisztensének: "Hívjon kérem
mentőt!"
Ugye mondanom sem kell, hogy a barátom ezen ominózus „puding próbája”
eset után orvoshoz (IS) fordult a migrénjével.
Hókusz Pók - többféle sikertelen próbálkozást követően - derékbetört
pályája egészen a zalai jurta életig süllyedt.
Persze a félreértések elkerülése végett, azt is tudni kell, hogy
egyébként nem vagyok a hagyományos, különböző ősi természetgyógyászati
kezelések és gyógymódok, valamint ezeket becsülettel, lelkiismeretesen
alkalmazó, valódi szakemberek megrögzött ellensége. Ám a közel 4 esztendős
egészségügyi területen végzett munkám, illetve a (sajnos) Parkinsonos
betegségem 11 éve alatt, többek között megtapasztaltam (szándékosan nem
használom a "megtanultam" szót), hogy hol vannak a csupán anyagi
érdekű kuruzslás; a természetgyógyászat; a speciális szaktudást (doktori
végzettséget) igénylő, mesterségesen előállított gyógykészítményeket és műtéti
terápiákat is hatékonyan alkalmazó orvoslás; és a nagyon kis %-ban előforduló
megmagyarázhatatlan csodák összemoshatatlan határvonalai!
BenMar
