Pillanat

Jajj de sötét ez a korom 

Hiányzik a gyermekkorom 

Hollári hollári hó 

Igaz, nem jó a szaglásom, de ennek ellenére még emlékszem az egykori jellegzetes szagokra és illatokra. Mostanában reggel munkába menet., vagy közvetlenül ébredés után rámtalál a múltamat megidéző pillanat, úgy a maga csontig hatoló tiszta valójában, egy-egy szín, hang, mosoly, tárgy vagy helyszín megidézésével. Olyankor szinte minden sejtem - nem csupán a neuronjaim - újra éled és újra átélik velem együtt azt a pillanatot, amit hajdanán éreztem... és ez a gyönyörű érzés teljesen magával ránt, megragad olyannyira, hogy fizikai fájdalmat érzek, amikor visszatérek ebbe a kib@szott, qrva világba...

KÖNYVAJÁNLÓ Császár Alma: Nyuszi

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Császár Alma: Nyuszi

Forrás: internet

Úgy gondolom, nem szabad szó nélkül elmennem (írásban könnyebb, mint élőszóban) Császár Alma, Nyuszi című regénye mellett, már csak azért sem, mert személyesen is ismerem az író-költő, tanár hölgyet. Azt előre leszögezem, hogy Alma könyvének műfaja nem áll hozzám a legközelebb, de kilépve a komfortzónámból mégis azt kell írjam, jó volt olvasni a történetet, annak minden egyes vércseppjével együtt. Alma kifejezés módja, szóhasználata, az emberi érzelmek átélése, bemutatása, a jó és a rossz megtapasztalásai jelen korunknak, kompenzálni tudták azt a sok szörnyűséget, amelynek részese lehettem.

A Nyuszi – talán elsőre hihetetlen – a thriller-horror műfaji besorolást kapta, amely kategóriára a kedvesen hangzó cím ellenére – amint azt megtapasztalhatja az olvasó - maximálisan rászolgál. A történet legelején még kicsit vontatottan keverednek a szálak New Castle városában, illetve lassan bontakozik ki a főhősnő,  Snow Kennedy karaktere, mégis azt mondom, érdemes tovább olvasni, illetve végig olvasni, mert a történet hirtelen átvált a „letehetetlen” szintre. Az izgalmas cselekmény közben szinte látjuk magunk előtt a legapróbb részletekig ábrázolt nagy műgonddal megfestett helyszíneket és szereplőket. (Bár nem szeretném megbántani az írónőt, de véleményem szerint, némely részlet bemutatásánál egy tűhegynyit talán túl is tolta a potmétert.) Azt gondolom a részletes leírásokkal kapcsolatban, hogy a könyv elmenne egy filmes forgatókönyv alapjának is.

Olvasva a hasonlatokat, metaforákat gyakran az az ambivalens érzésem támadt, mintha egy vérfagyasztó thriller-horror történettel állnék szemben művészi, szépirodalmi köntösbe csomagolva.

Nem áll szándékomban elmesélni a történetet A-tól Z-ig, viszont ajánlani tudom minden kedves olvasónak a„Nyuszit”!

Legvégül hatalmas köszönet Császár Almának az élményért amit a regénye nyújtott számomra!

Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi azt hömbölögnyi!

ÜDV! BenMar/Bazsó

"Vissza a jövőbe"

 "Vissza a jövőbe"

(ElMúlt)

Tulajdonképpen a számos bukás, csalódás és katasztrófa - egyszerűbben mondva a sok rossz dolog, ami eddigi életem során megtörtént velem– ellenére, ha most leltárt kellene készítenem az eddigiekről, akkor mindazt mérlegre rakva, ha nem is sokkal, de a mérőműszer nyelve látványosan a pozitív oldal felé billenne. Aztán mindezt a Jóisten irgalmának köszönhetem-e, vagy nem, az megint egy másik kérdés, amelyre a választ, azt gondolom, csak a halálom utáni pillanatokban fogom megkapni.

De nézzük, a teljesség igénye nélkül, csak röviden, a „pozitív oldalnál” mire is gondolok:

A felhőtlen, általam őszintének hitt gyermekkor, egészen az óvodától - az általános iskolán keresztül - a gimnáziumig, amely fundamentum alapjában véve jó alapnak bizonyult. Más szavakkal élve: a szüleim és a közvetlen környezetem által ki volt kövezve előttem az út…

Gyermekfejjel, később ifjú felnőttként részese lehettem szeretett lakóhelyem, Gellénháza úgynevezett olajipari fénykorának, amely maga volt a földre szállt paradicsom. De még ma is hasonló jó érzés tölt el, ha a nagyszüleimnél töltött nyarakra gondolok.

És ebben a Jóisten teremtette, ideális, mesebeli környezetben számtalan alkalommal megtapasztalhattam az élet nyújtotta szépség, a barátság és a szerelem (ovis, diák és felnőtt szerelem) varázslatos, feledhetetlen pillanatait. Ráadásul tehettem mindezt számítógép és mobiltelefonos őrület nélkül. A velem egy ívásúak még biztosan emlékeznek a gondtalan, forró nyári szünetek, a strandidőszak visszahozhatatlan világára; vagy a szerdai és vasárnapi mozik „bensőséges” hangulatára; de ugyanitt említhetném a vándortáborokat, valamint a nyári úttörő táborokat (persze mindenfajta politikai ízesítés nélkül). Ki ne emlékezne azokra a „falusi” bálokra, fergeteges bulikra, melyek szinte minden második héten szebbé tették az unalmas hétköznapokat megjárt emberkéket.

Megköszönöm a sorsnak, hogy ennek a csodának - ami persze nem minden percében volt élvezetes - a részese lehettem! Természetesen mindezen túl hálás vagyok a két jólelkű gyermekemért és a csodálatos édesanyjukért is.

Na egyelőre ennyi! Innyi! Jóberúgnyi, aszt hömbölögnyi!

Jogosan merülhet fel a kérdés: Mire volt jó ez a poszt?

Tulajdonképpen semmi másra, minthogy emlékezzünk egy kicsit letűnt korokról és emberekről. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy megérhettük, átélhettük egy tőlünk fénysebességgel távolodó időszak minden egyes gyönyörű pillanatát, annak minden apró kudarcával egyetemben.

És íme az én intellektuális vérbankom Márai Sándor, könyvéből egy ide illő idézet:

„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

Üdv! BenMar/Bazsó

Idenézz!... Hova?

Már közel fél éve nem írtam ide a blogba. Bár az is meglehet, hogy egyéni szociális probléma fennforgása miatt, senki sem olvassa ezeket a sorokat. Közben - pontosabban az elmúlt néhány év alatt - azért történtek jelentéktelennek nem nevezhető események is (többek mellett egy ismeretlen eredetű, kisebb mikroagyvérzés, amely miatt - legalábbis jobb diagnózis híján - 4-5 naponta, 3-4 napig tartó csuklásrohamokkal, hányingerrel kell megküzdenem).

Na ennyit az önsajnálatról....

Azért születtek új, pozitív dolgok is az elmúlt időszakban. Az egyik ilyen számomra is fontos történés, hogy idén júliusban - hosszú kihagyott évek után ismét - együtt nyaralhattam a családommal. Horvátországban.  Tavaly  nem gondoltam volna, hogy valaha még lesz erőm eljutni az Adriára. Plusz született 2 új versem is. Anno 2002-ben vittem el a családomat az Adriára, pontosabban Rab-szigetre. Még most is libabőrös leszek, ha arra gondolok, hogy milyen érzés volt életemben először a fiammal és a kedvesemmel megpillantani a tengert... na jó bevallom, nem ez volt az első eset, hogy láttam az Adriát, de így közösen egészen más érzést csalogatott belőlem elő a tenger szele.

Korábban írt 2 versem:

Benmar: Vallo-más

Óvatosan ereszkedik a Nap a vízbe, 

megfürdeti sugarait az alkonyat; 

a tengerben még ott a tükörképe,

aztán megfullad a fény egy perc alatt. 

Hallgatom a csobbanás csendjét, 

szememben láng lobog - s rálehel az éjszaka -; 

ülünk egymással szemben, mint két 

szerelmes, én és a varázslatos Adria.

BenMar: Adriai alkony

Egyszer réges-régen

- akár a mesében -,

Föld-közének tengerén;

Adriai alkony

rám talált a parton

s néztük egymást Ő meg én.

Tüzes színű fény-folt,

- átölelt az égbolt -

s dalmát dalt dúdolt a szél;

Pucéran és lassan

jött a halk morajban,

hozzám bújt, mint aki fél.

Szerelmesen csókolt,

- szomjas szája sós volt -,

midőn vízbe fúlt a Nap;

Akár egy szép álom,

ma is reá vágyom…

nem volt több: egy pillanat!

És a két legfrissebb:

BenMar: Bakancs….

Ígérem, nem lesz hosszú lista:

Szeretnék eljutni Párizsba,

sétálni éjszaka a Szajna parton

s egy lopott csókért mondani: „Pardon”.

Megcsodálni az Eiffel Tornyot,

s Calvadosból inni egy nagy kortyot…

Utána elrepülnék Rómába,

a gyönyörtől talán nem esnék kómába.

Az Istenért sem hagynám ki a Pápát,

intenék neki egy hatalmas hívői pá-pát.

És ha már az öreg csizma földjén járok,

megnézném hogy élnek a szicíliai polgárok.

Végül áteveznék az Óperenciás óceánon túlra,

Kiállnék stoppolni a 66-os amerikai útra.

Megnézném mi a helyzet a vad-Nyugaton,

Talán J. F. Cooper is elkísérne egy jó darabon.

A keleti partot is szívesen megcsodálnám,

akármi történjék, bármi is vár rám.

Reggelig tudnám folytatni a bakancs listám,

ha nem érezném magam igen nagyon lustán.

Megmarad számomra a szárnyaló képzelet

a világjáró tortából csupán egy parányi szelet,

ami sajnos ma még nem elég másra:

„németbe”, „osztrákba”, „olaszba”, „horvátba”…

(2024)

BenMar: Emlékkönyvemből

Mikor emlékeim közt

néha, ha kutatgatok,

előbújnak azok a 

falun töltött ,gondtalan, nyugodt vasárnapok.

Visszatartott könnyeim

feláztatnak legbelül;

régmúltamra gondolok,

midőn lelkem legmélyén keserves bánat ül.

A szőlőlugas alatt

lódarazsak döngenek;

imitt-amott napoznak

megfáradt, éber, éhes, fekete döglegyek.

Papa a kerti széken

elnyűtt „Zalát” lapozgat;

mama cirmos cicával

egy öreg padon…, elülnének tán naphosszat.

Tisztán iszom a csendet,

s a visszahozhatatlan 

rátelepszik a vágyra;

olyan a szívem, akár egy felfűtött katlan.

Zokogva izzad a nyár,

és vele sír a múltam,

egykor ki volt kövezve

az út, amin még gyermekfejjel elindultam.

Hova tűnt a nyugalom?

Ma merre jár a béke?

Tán’ nem ment el örökre;

jó volna már megtalálni s elkapni végre!

(2024)

Ennyi, Innyi, Jóberúgnyi aszt Hömbölögnyi!

Előre a jövőbe (könyvajánló)

 Könyvajánló: Michael J. Fox - Előre a jövőbe

Az elmúlt héten (nagy örömömre) megérkezett végre - a 2 esztendővel korábban megrendelt, - az általam nagyra becsült M.J.Fox várva-várt "Előre a jövőbe" című könyve. Így végül ez a magyarra fordított kiadás olvasás utáni változata méltó helyére kerülhetett a könyvespolcomon. A Parkinsonban való érintettség miatt izgatottan fogtam hozzá az olvasáshoz...

A stílusáról (mint laikus) annyit megjegyeznék - minden rosszindulat nélkül -, hogy az elődjéhez (Szerencsés ember) hasonlóan ez a fordítás sem igazán nevezhető szépirodalmi alkotásnak, bár az előbbi eredeti angol nyelvű kiadása egy fordításban jártas szakember szerint teljesen más képet festett. Kövezzetek meg, de néhol úgy tűnt, mintha egy mesterséges intelligencia által lefordított, nyers, kicsit átfésült szöveget olvastam volna. (Ilyenkor bánom, hogy nem tudok angolul!) Persze ez egy cseppet sem von le az értékéből, hiszen tisztában vagyok vele, nem az volt a cél, hogy egy érdekfeszítő, izgalmakkal teli, lírai regény szülessen... Amúgy teljesen rendben van a kudarcokkal, hatalmas küzdelmekkel, élni akarással, realista optimizmussal teli, néhol M.J.Fox humorát, őszinte öniróniáját is megcsillantó, életrajzi ihletésű mű.

Az az igazság, leszámítva M:J.Fox gerincdaganatát, rólam vagy egyik betegtársamról is szólhatna a történet 99"-a. Az az 1% a társadalmi és egzisztenciális különbségek miatt került levonásra! Összegezve: M.J.Fox a sok kudarc ellenére példaértékű elfogadást sugárzó könyve - mint ahogy az első is - némileg átformálta a Parkinson kórhoz való hozzáállásomat, továbbá erőt és reményt adott a mindennapok elviseléséhez. Még a végén kedvet kapok egy önéletrajzi ihletésű könyv megírásához....

Üdv! BenMar/Bazsó

(Photo by BenMar)

"Annak, hogy ennyire vonzanak a retró tévéműsorok, lehet valami köze ahhoz, hogy úgy döntöttem, ennek a világnak szeretnék a része lenni, nem a jelenemnek. Általuk átcsusszanok egy másik valóságba. Ez is időutazás - meglátogatok egy olyan világot, ami azelőtt létezett, hogy megszülettem volna.".... Ahogy a régi műsorok szereplői, egy napon csak az ismétlésekben létezem majd."
/Michael J. Fox: Vissza a múltba (ja, nem!) Előre a jövőbe

2024 első bejegyzése BÚÉK!

Sikerekben, szeretetben, egészségben szerencsében gazdag, háborúktól, valamint félelemtől, gyűlölködéstől, rosszindulattól, erőszaktól, diszkriminációtól, tragédiáktól, ármánytól, pártoskodástól és nem utolsó sorban békés, boldog, eredményekben, sportsikerekben gazdag 2024-es esztendőt kívánok minden jóindulatú kedves embernek, rokonomnak, barátomnak, ismerősömnek, sorstársamnak itt az "emberközeli" virtuális térben és az Univerzumunkban egyaránt!

BenMar: Szilveszter

Van egy Csillag fenn az égen,
úgy hívják, hogy Szilveszter;
Egész évben alszik szépen,
ám a végén útra kel.

Neve napját ünnepli ő
mindenütt a világban;
Kezében egy habzó pezsgő,
nem pedig szép virág van.

Letűnt óév vérét issza,
amíg múltja meg nem hal;
Erős amaz, jönne vissza
hatalmas nagy robajjal.

Fogadkozom én is néki,
akár egy nagy kisgyerek;
Hazug szöveg még a régi:
Holnaptól már jó leszek!

Meghallva az éjfél hangját,
naggyá lesz a kis csillag;
Mosolyogva üvölt: „Visz’ lát!”
s másnaposan elballag…

Ui:
//Vidámság és jókedv nélkül
Szilveszter el ne múljék;
Mi jöhetne hát legvégül,
barátaim, hogy: BÚÉK!//

Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi, azt hömbölögnyi!
BÚÉK! 2024

Üdv! BenMar / Bazsó

Karácsony előtti várakozás

Karácsony előtti várakozás 

(igaz még csak - vagy már – november van, de nehogy máááá’ az üzleteknek szabadjon és nekem ne!)

Ma reggel a teljes ébredés előtti, úgynevezett alfa állapotban, megérintett gyermekkorom téli szünet előtti, csodavárással teli pillanatainak érzése. Teljesen átjárta a testem, simogatta a lelkem aztán legvégül beleharapott a szívembe és visszalökött ebbe a hó nélküli, ködös katyvaszba, amiről azt sem tudja már az ember, hogy milyen évszak is van valójában: késő nyár, ősz, vagy tél?

Mert ugye egész évben mindenki valamilyen csodára vár. Ki ilyenre, ki olyanra, ki kisebbre, ki nagyobbra, ki szeretetre, ki vagyonra, de a legnagyobb csodát valójában a valóban fehér Szent Karácsony ünnepe szokta volt meghozni nekünk, kisgyermekek számára. (Sajnos vannak olyan csodák, amelyekre felnőtt fejjel már hiába várunk, hisz a Jézuska sem képes visszahozni elhunyt szeretteinket vagy visszafordíthatatlan betegségeket gyógyítani!) Egy kisgyermeknek még természet feletti  csodát jelent maga a hóesés avagy az őt körülvevő természeti jelenségek, állatok megismerése is. De ugyanilyen csodának számított a feldíszített fenyőfa a rajta lógó díszekkel és szaloncukrokkal, az alatta lévő ajándékokkal együtt. 

(Emlékezzünk csak, milyen meseszerű, csodálatosnál csodálatosabb álmokkal, vágyakkal találkozhattunk kisgyermekkorunkban!)

A téli szünetekben rengeteget szánkóztunk a Parkban, hógolyóztunk az utcákon, de előfordult ovis korunkban az is, hogy egyszerűen csak apa húzott bennünket egy kört az Olajbányász körúton, tesómmal a hátam mögött. (Apa! Ez lesz az első karácsony nélküled! Nagyon hiányzol!) 

Természetesen a Kultúrba’ is eljártunk a matiné jellegű mozi előadásokra. Később, középiskolás fejjel, a mozi helyett a szomszédos korcsmába szaladtunk be egy forralt borra…

A reményteli, csodával vegyített karácsonyi várakozás ma már – és az utóbbi években egyaránt – egyre kevésbé kedves a szívemnek, lelkemnek. Talán azért, mert magasra helyeztem a lécet, így gyermekkorom szeretetteljes karácsonyaihoz viszonyítok, azokhoz a karácsonyi ünnepekhez, amikor még nem volt ilyen fényűzés, sem az üzletekben, sem pedig az otthonokban (persze tudom ennek is megvan a szociál-politikai magyarázata). Csupán a SZERETET a maga valójában és formájában, amely egyet jelentett a szeretteink, barátaink körében eltöltött karácsonyi ünnepekkel. Bárki, bármit is mondjon, a gyermekeim iránt érzett mérhetetlen szeretetem ellenére: manapság egy - jóideje - távolodunk egymástól, de nagyon! Azt is írhatnám, napról-napra egyre többen vagyunk a világon, mégis akár a világegyetem minden irányú
tágulása, egyre távolabbra kerülünk egymástól!  És a legtöbb okot ismerve, azt gondolom, ez nagy baj!

Tisztelettel megköszönöm, hogy elolvastad!

Üdv! BenMar/Bazsó