Pillanat

Jajj de sötét ez a korom 

Hiányzik a gyermekkorom 

Hollári hollári hó 

Igaz, nem jó a szaglásom, de ennek ellenére még emlékszem az egykori jellegzetes szagokra és illatokra. Mostanában reggel munkába menet., vagy közvetlenül ébredés után rámtalál a múltamat megidéző pillanat, úgy a maga csontig hatoló tiszta valójában, egy-egy szín, hang, mosoly, tárgy vagy helyszín megidézésével. Olyankor szinte minden sejtem - nem csupán a neuronjaim - újra éled és újra átélik velem együtt azt a pillanatot, amit hajdanán éreztem... és ez a gyönyörű érzés teljesen magával ránt, megragad olyannyira, hogy fizikai fájdalmat érzek, amikor visszatérek ebbe a kib@szott, qrva világba...

KÖNYVAJÁNLÓ Császár Alma: Nyuszi

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Császár Alma: Nyuszi

Forrás: internet

Úgy gondolom, nem szabad szó nélkül elmennem (írásban könnyebb, mint élőszóban) Császár Alma, Nyuszi című regénye mellett, már csak azért sem, mert személyesen is ismerem az író-költő, tanár hölgyet. Azt előre leszögezem, hogy Alma könyvének műfaja nem áll hozzám a legközelebb, de kilépve a komfortzónámból mégis azt kell írjam, jó volt olvasni a történetet, annak minden egyes vércseppjével együtt. Alma kifejezés módja, szóhasználata, az emberi érzelmek átélése, bemutatása, a jó és a rossz megtapasztalásai jelen korunknak, kompenzálni tudták azt a sok szörnyűséget, amelynek részese lehettem.

A Nyuszi – talán elsőre hihetetlen – a thriller-horror műfaji besorolást kapta, amely kategóriára a kedvesen hangzó cím ellenére – amint azt megtapasztalhatja az olvasó - maximálisan rászolgál. A történet legelején még kicsit vontatottan keverednek a szálak New Castle városában, illetve lassan bontakozik ki a főhősnő,  Snow Kennedy karaktere, mégis azt mondom, érdemes tovább olvasni, illetve végig olvasni, mert a történet hirtelen átvált a „letehetetlen” szintre. Az izgalmas cselekmény közben szinte látjuk magunk előtt a legapróbb részletekig ábrázolt nagy műgonddal megfestett helyszíneket és szereplőket. (Bár nem szeretném megbántani az írónőt, de véleményem szerint, némely részlet bemutatásánál egy tűhegynyit talán túl is tolta a potmétert.) Azt gondolom a részletes leírásokkal kapcsolatban, hogy a könyv elmenne egy filmes forgatókönyv alapjának is.

Olvasva a hasonlatokat, metaforákat gyakran az az ambivalens érzésem támadt, mintha egy vérfagyasztó thriller-horror történettel állnék szemben művészi, szépirodalmi köntösbe csomagolva.

Nem áll szándékomban elmesélni a történetet A-tól Z-ig, viszont ajánlani tudom minden kedves olvasónak a„Nyuszit”!

Legvégül hatalmas köszönet Császár Almának az élményért amit a regénye nyújtott számomra!

Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi azt hömbölögnyi!

ÜDV! BenMar/Bazsó

"Vissza a jövőbe"

 "Vissza a jövőbe"

(ElMúlt)

Tulajdonképpen a számos bukás, csalódás és katasztrófa - egyszerűbben mondva a sok rossz dolog, ami eddigi életem során megtörtént velem– ellenére, ha most leltárt kellene készítenem az eddigiekről, akkor mindazt mérlegre rakva, ha nem is sokkal, de a mérőműszer nyelve látványosan a pozitív oldal felé billenne. Aztán mindezt a Jóisten irgalmának köszönhetem-e, vagy nem, az megint egy másik kérdés, amelyre a választ, azt gondolom, csak a halálom utáni pillanatokban fogom megkapni.

De nézzük, a teljesség igénye nélkül, csak röviden, a „pozitív oldalnál” mire is gondolok:

A felhőtlen, általam őszintének hitt gyermekkor, egészen az óvodától - az általános iskolán keresztül - a gimnáziumig, amely fundamentum alapjában véve jó alapnak bizonyult. Más szavakkal élve: a szüleim és a közvetlen környezetem által ki volt kövezve előttem az út…

Gyermekfejjel, később ifjú felnőttként részese lehettem szeretett lakóhelyem, Gellénháza úgynevezett olajipari fénykorának, amely maga volt a földre szállt paradicsom. De még ma is hasonló jó érzés tölt el, ha a nagyszüleimnél töltött nyarakra gondolok.

És ebben a Jóisten teremtette, ideális, mesebeli környezetben számtalan alkalommal megtapasztalhattam az élet nyújtotta szépség, a barátság és a szerelem (ovis, diák és felnőtt szerelem) varázslatos, feledhetetlen pillanatait. Ráadásul tehettem mindezt számítógép és mobiltelefonos őrület nélkül. A velem egy ívásúak még biztosan emlékeznek a gondtalan, forró nyári szünetek, a strandidőszak visszahozhatatlan világára; vagy a szerdai és vasárnapi mozik „bensőséges” hangulatára; de ugyanitt említhetném a vándortáborokat, valamint a nyári úttörő táborokat (persze mindenfajta politikai ízesítés nélkül). Ki ne emlékezne azokra a „falusi” bálokra, fergeteges bulikra, melyek szinte minden második héten szebbé tették az unalmas hétköznapokat megjárt emberkéket.

Megköszönöm a sorsnak, hogy ennek a csodának - ami persze nem minden percében volt élvezetes - a részese lehettem! Természetesen mindezen túl hálás vagyok a két jólelkű gyermekemért és a csodálatos édesanyjukért is.

Na egyelőre ennyi! Innyi! Jóberúgnyi, aszt hömbölögnyi!

Jogosan merülhet fel a kérdés: Mire volt jó ez a poszt?

Tulajdonképpen semmi másra, minthogy emlékezzünk egy kicsit letűnt korokról és emberekről. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy megérhettük, átélhettük egy tőlünk fénysebességgel távolodó időszak minden egyes gyönyörű pillanatát, annak minden apró kudarcával egyetemben.

És íme az én intellektuális vérbankom Márai Sándor, könyvéből egy ide illő idézet:

„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

Üdv! BenMar/Bazsó