Azt gondolom, hogy néhány ember (főleg a médiában és a kortárs irodalomban) gyakran művészieskedésből, vagy vélt jópofaságból összekeveri, összemossa a szókimondást illetve a szólásszabadságot a trágársággal, mocskos, alpári szavak használatával!!!!!
Persze
van olyan színész is, aki a káromkodást olyan művészi szinten űzi, ami már nem
zavaró, sőt humoros, vagy éppen adódhat egy történetben olyan helyzet, hogy a
megváltozott értékrendű (szándékosan nem használtam az "egyszerű"
szót), valós körülmények, pl. lelkiállapot vagy a limerick, megkívánják az illetlen
szóhasználatot. De akad olyan is, akinek nem áll jól a szájából ömlő sok mocsok.
Számomra az igazi művészet mégis az - tartsatok bár álszemérmes földhöz ragadt maradi embernek -, ha valaki a kényes 18+-os helyzeteket el tudja mesélni közönséges, vulgáris szavak nélkül is, ugyanis minden obszcén szónak létezik szalonképes szinonímiája a magyar nyelvben.
Tudom, a magyar már ősidők óta káromkodó nemzet!
(Senkit sem szeretnék megbántani, ezért nem írok konkrét neveket!)
Üdv! BenMar/Bazsó
