Tegnap
lett volna 83 éves Orbán Ottó (Budapest, 1936. május 20. – Szigliget,
2002. május 26.),
magyar költő, esszéíró, műfordító, egyetemi vendégoktató; a Magyar PEN
Club alelnöke, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja,
aki szintén Parkinson kórban szenvedett.
Idézet
az egyik írásából:
"Az
első lépés közmondásosan nehéz. Különösképp annak, akire Parkinson törvénye
érvényes, mégpedig nem Cyril Northcote Parkinsoné, az íróé és történészé, hanem
Jamesé, a tizennyolcadik század közepén született londoni orvosé, aki a róla
elnevezett betegséget fölfedezte.
Helyzetem
viszonylag egyszerű. Vonz a Föld. Nem kell mást tennem, csak annyi q értékre
kell fölgyorsítanom a bal lábam fejét, mellyel az ki tud törni a Föld
vonzásköréből. Öreg rakétásnak ez rutinmunka. Begyújtom az agyamat, és így
szólok a csontváza kilövőállványán égnek meredő, tehetetlen test sötét
tömegéhez: „Ide figyelj, öreg, most ha beledöglesz is, megmozdítod a bal
lábadat. Nem bánom, segíthetsz azzal, hogy a súlypontodat óvatosan áthelyezed a
jobb lábadra. Vigyázz, el ne ess, reggel van, fejedben még a fiatalság
szédülése. Í-így, las-san, ügyesen. Jól van. És most emeld! Emeld a lábad!
Emeld, rohadt állat! Na! NAA!”
És
emeli. Emelem. A gólem döcögve megindul, közben csal egy kicsit, rátámaszkodik
az asztal sarkára, belekapaszkodik a fotelba, de végül is nem esik el, és eléri
az íróasztal mögött álló karosszéket.
„Az
embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni”, írta mintegy végrendeletéül
egy öreg, alkoholista amerikai író, akkortájt épp divatos világhíresség,
mielőtt szájba lőtte volna magát a vadászfegyverével.
Nem,
egy ilyen konok, korlátolt, megátalkodott lényt soha."
(Köszönet
Moravcsik
Andrea-nak!)
Üdv!
BenMar
