BenMar: Mind-közül a legutolsó
E
földi harcot feladom,
a
küzdelmem véget ért.
Számomra
ultra-maraton,
loholni
az életért.
Irgalmatlan
vessző-futás
versenyezni
a kórral.
Nem
vagyok más, csupán mutáns,
mustjába
fulladt bor-dal;
Mereven
merengő zombi,
ki
elbukik, ha szalad
s
múltjába jár időt lopni,
hisz’
ott és akkor: szabad.
Evolúciós zsákutca,
selejtes
melléktermék,
láncszem,
ami lecsúszna, ha
társai
elengednék.
Néhány
erőtlen, néma szó,
mit
kiköpött már Isten:
„A
csatát megnyerni, gyarló
ember,
tán’ sanszod sincsen!”
