Fáj…
Néha
napján
bele
sírnék a kegyetlen világba;
úgy,
ahogy azt
az újszülött
csecsemő is csinálja.
Szeretetért,
nem hasfájással
vagy éh-szomjjal küzdve
-
idegennek
e
„Jaj!” talán fel sem igazán tűnne –.
Bár a
gyermek
hangjától
az erős fal is megremeg;
a
világot
hangos
zokogása mégsem menti meg!
Ha a
kozmosz
netán mégis
néma csendre intene;
az nem
lehet
más,
csak a mindenség igaz Istene!
(2016.
december)
Üdv! BenMar
