Nem szeretném, ha valaki egoizmussal illetne, ám mivel elsősorban (betegtársaimtól kapott mailek hiányában) a saját „nyomorult” életemet tudom csak (remélhetőleg érdekesen és egyben hitelesen is) közzé tenni, éppen ezért leírnám, 2012. augusztus 27.-én, majdnem egy évvel a DBS műtétem (mély agyi stimuláció), a második születésnapom után, milyen állapotnak örvendhetek. (A DBS helyett majdnem MEDTRONIC-ot írtam, valószínű azért, mert a kettő szinte elválaszthatatlan egymástól, mint ahogy az implantátum beültetése is elképzelhetetlen a megfelelően képzett doktorok és teamjük nélkül)
Persze félre ne értsen senki, nem szeretném, ha (pozitív) diszkriminációra adva okot kivételeznének velünk, csupán annyit szeretnék, hogy a megfelelő súllyal kezeljék a krónikus betegek érdekeit, jogait. Gondolok itt elsősorban a munkaképesség korrekt meghatározására, és a különféle szociális segítségnyújtás címén kifizetett összegek elosztására, feltéve, ha beszélhetünk egyáltalán jelen esetben segítő jobbot nyújtó szociális hálóról, ugyanis pl. egy Parkinson kóros (főleg fiatal, nem nyugdíjas fiatal) beteg esetén nagyon kevés az a járható út, ami, öregségi nyugdíj nem lévén, megfelelő megélhetést biztosító pénzösszeggel kecsegtet. Be kell látni, egy öregkori nyugdíj korhatárt elért embernek teljesen mások az élettel szembeni elvárásai, mint fiatalabb sorstársainak ( nem az élet színvonalára vagy a minőségére gondolok), ugyanakkor teljesen más elvárásokat támaszt(ana) az állam, valamint a család is a fiatal, életerős családfővel szemben, mint az idősebb emberekkel, ha csak pl. a mindennapi munkából származó napi megélhetést, a gyermekek jövőjét biztosítva a "koszos anyagiakat" vesszük alapul
Magyarul, ha léteznek is bárminemű segítséget nyújtó lehetőségek, akkor azokat számomra érthetetlen módon, igyekszik a bürokrácia olyan mélyre rejteni, hogy azokat a legszemfülesebb betegek (vagy még azok sem) tudják csak megtalálni.
Gondolom nem kell ezt a témát, illetve a sokak által (hozzá teszem feleslegesen ) megjárt, korrekt munkaképesség megállapításához vezető jogi utat bemutatnom…J
Hogy hol lehet a hiba? Talán az érdekképviseleti szervezetek gyengeségében, talán az ellen oldal agresszív fellépésében, azt nem tudhatom, csupán azt kell lássam, probléma akad itt bőven e téren is….
Bűnözés kontra becsület
1, - A bűnt elkövető ember alapvető emberi joga, mint eleméletileg bárki másnak, hogy megilleti őt az ártatlanság vélelme… mert hát, ugye a bűnöző is addig (rövidebb, de inkább hosszabb ideig) nem tekinthető bűnözőnek, amíg a bíróság őt jogerősen el nem ítéli….
- Ellenben a tisztességes ember, már abban a pillanatban nyilvánosan is megbélyegzett csalóvá válik a politikát képviselő orvosok és bírák által a közvélemény szemében, amikor fél lábbal és fél kézzel „rokkantnak meri nevezni agát ” ….
- Ezzel szemben a becsületes és a „beteg” ember, túlnyomó részt magára maradva, kiközösítve teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül a törvények asztalánál (IS)…
3, - A törvényt megszegő embereket megilleti az emberhez méltó bánásmód, táplálkozás, életmód, szociális ellátás biztosítása, odafigyelés, a kultúrához, a jutalom szabadsághoz, a (tovább)tanuláshoz, a munkához, az egészséghez, a megfelelő orvosi ellátáshoz, és egyéb számos olyan kiváltsághoz való jog, ami sajnos a börtön falain kívül csak álom egyes emberek számára… Természetesen mindez közpénzből, ingyen, magas színvonalon, EU kompatibilisen (nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csupán pl. a rabok élelmezésére, életkörülményeire, pszichés gondozásukra, stb. stb.)
- Ellenben a törvény tisztelő ember szociális, orvosi, mentális ellátása, és minden más alkotmány biztosította alapvető emberi joga, akkora terhet, gondot jelent a mindenkori politika számára, hogy, érthetetlen módon nem képes sem azok nagy részét mindenkinek egyformán biztosítani, de rendbe tenni sem ezeket egyszer már, végre valahára törvényhozással.. (pl. kórházi gyógyszerellátás,vagy élelmiszer adag, vagy közszféra munkabérei stb. stb., csak, hogy néhányat említsek a rengeteg jelenlegi probléma közül)
4,
Amíg teljesen el nem felejtem, befejezésül leírnám, mire (is) számíthatnak a DBS-műtéten átesett Parkinsonos betegek kb. 1 évvel a műtétjük után:
Előfordul néha az, hogy a gépet kikapcsolva is úgy érzem nagyon sok a túlmozgásom, tehát ebből következik, hogy valószínűleg nagy lehet a levodopa adagom. Ilyenkor megpróbálok tej ivásával, vagy más állati eredetű fehérje tartalmú élelmiszer bevitelével kompenzálni, ugyanis egyes fehérjék gátolják a levodopa felszívódását.
Van úgy, hogy több órára is kikapcsolva hagyom a DBS kütyümet, és még akkor is tűrhetően érzem magam.
Ezzel szemben a másik szélsőség, ami ritkábban fordul elő, de mivel az az állapot sem éppen jó érzéssel tölt el, és megnehezíti a munkámat, az az, amikor is maximum (3.00 és 2.60 V) beállítási értékeket használva a kütyümön, rendesen időben bevéve a napi adag Stalevómat, ennek ellenére úgy érzem magam kb. mint egy”Off” lefagyásos állapotban.
Ilyenkor meg azt gondolom, kevés a rendelkezésemre álló maximum "Volt" ugyanis hasonló lefagyásos esetben, amikor pl. nincs már gyógyszerhatás - egy kikapcsolt állapotot alapul véve -, akkor kivétel nélkül minden esetben segít az újbóli bekapcsolás, valamint a kétoldali feszültség "Volt" növelése.
Az időjárási frontokat általában rosszul viselem, ugyanis ilyenkor adódnak általában a fent említett problémáim. Naponta egyébként 4-5 X 125 mg-os tablettát szedek.
Egyébként ebben az állapotban még mindig összehasonlíthatatlanul és mérföldekkel jobban érzem magam, mint a műtét előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése