2012/08/11

Egy borongós, ám mégis vidám augusztusi szombat...


         Arra gondoltam, ha már úgyis ilyen trágya idő van ma, akkor néhány gondolatot „képernyőre nyomkodok” ( azt azért mégsem írhatom, hogy papírra vetek! J ) Sorry a „trágya” jelzőért, de talán megbocsátható nekem ez a kicsit alpárian hangzó szó annak fényében, hogy a minap az általam is nagyra tartott Czeizel Endre Doktor úr, egyik TV-s műsorában többek között azt találta mondani volt: „Az emberek nagy része rühell munkába járni…..” Persze hol vagyok én a híres genetikus doktorhoz képest? Sajnos Sehol!... ám éppen azért bátorkodtam idézni a tanár urat, mert ő az, akit még „megboldogult” gimnazista koromban a példaképemnek tartottam, illetve egyszer egy előadásáról szinte elvarázsolt állapotban távoztam.

       Először egy kis blog-látogatottsági statisztikai adatot (2012. augusztus 11.-i állapot)  mutatnék meg, ami szerintem azért nem olyan rossz, ha azt vesszük alapul, hogy a nagyvilágban hála a jó Istennek csupán kevés magyar Parkinson kóros, vagy netán bármilyen más betegségből kifolyólag  DBS implantátummal élő (vagy arra váró)  beteg ember él. Természetesen az is hozzátartozik, hogy a számok csupán a megjelenítésről, és nem az olvasásról árulkodnak.

( Most mondhatná valaki: meglátszik, hogy sokat dolgoztam olyan teljesítmény és főleg tőke orientált cégeknél, multiknál, ahol a mindennapi munka hatékonyságát a statisztikai kimutatások és különböző színes grafikonok segítségével mutatták be, illetve mérték…. – sajnos vagy nem sajnos, ilyen világot élünk, ahol a kimutatások, a mérések, a közvélemény kutatások, a statisztikák, a grafikonok, stb. stb. végső soron a számok határozzák meg az életünk szinte minden területét  )

      Sokat gondolkodtam anno az első blogbejegyzésem megírását megelőzően, vajon érdemes-e elkezdenem ezt a XXI. századi, modern naplóírásnak is nevezhető, nyilvánosság elé tárt irka-firkát, hiszen sok minden nem biztos, hogy a nagyközönségre tartozik életem néhány Parkinson kórral behálózott eseménye közül.
    
      Ám - talán nem hangzik nagyképűen -,  arra jutottam akkor (ami később be is igazolódott), ha csupán egy sorstársamnak segítek valamelyest közelebbről is betegtársa írásaiból olyan információkhoz jutni, amelyeket sehol máshol a világhálón nem talál (persze az elmúlt egy esztendőben nagyon sok  magyar nyelven íródott információ került fel a  Medtronicos DBS kütyüvel, és magával a műtéttel kapcsolatosan is a netre) és amely testközelből megtapasztalt, átélt információ tartalommal, részemről segítő szándékkal megírt történet, ha csak egyetlen embernek segíthet is a DBS műtét bevállalásának a döntésében, akkor talán már e blog sem volt hiábavaló….. 

     Ezek az adatok csak a 1. rész Bevezető....Fél lábbal itt, fél lábbal odaát címen található blogra vonatkozik:


  
Bejegyzés
Oldalmegjelenítés
Magyarország
1680
Egyesült Államok
95
Oroszországi Föderáció
85
Románia
44
Németország
25
Egyesült Királyság
23
Szlovákia
16
Szerbia
14
Ausztria
5
Kína
5


      Természetesen ugyanazok voltak a szándékim ( a bíztatás, a remény megtartása, az átlagember szintjén megérthető információközlés vagy akár egyfajta „digitális, verses-prózai napló” ) a szintén ugyanebben a Google fiókban létrehozott többi blog bejegyzés megírásaikor is is… amelyek más-más címen, de ugyanitt találhatóak:

   
        Összességében tehát, mint az a fentiekből is kitűnik: nem titkolt szándékom - mint bárki másnak, aki az enyémhez hasonló cipőben botladozik -, a saját blogjaim, legfőképpen a verseim, elbeszéléseim és fotóim népszerűsítése, önmenedzseléses formában, hiszen már régi „titkos” vágyam egyike, a fotóimmal illusztrált írásaim nyomtatott formában való viszontlátása. Ezzel kapcsola.tos segítséget, illetve felajánlást, saját anyagi források hiányában, szíves köszönettel fogadok

http://poet.hu/szerzo/Szabo_Balazs


…és akkor szurkoljunk, nézzük tovább ezt a Magyar sikerekben gazdag 2012-es Londoni Olimpiát! Hajrá Magyarok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése