(Az oldalon található fotók, versek, és prózai szövegek non-profit céllal a forrás és a szerző megjelölésével szabadon utánközölhető. Minden más esetben a szerző írásos engedélye szükséges!)
Fél lábbal itt, fél lábbal odaát
Hirtelen nagy sötét lett
eltűntek a fények
görcsös testem mélyéből
elillant a lélek
köröttem a semmiben
szomorú, halk hangok
megkondultak tán értem
szerető harangok
megmutatta az élet
amit ásott: vermet
ledobott a válláról
mint egy nehéz terhet
nem jutottam messzire
a fekete lyukban
szólított a doktorom:
„Gyere haza nyomban!”
Napként sütött rám a fény
szürke ködből zöld lett
a műtőhöz ez a szín
mindjárt jobban illett
nem pihentem sokáig
az árnyékvilágon
visszajöttem életem
amaz meg csak várjon!
bedrótozott agyamba
bevillannak képek
így én már a haláltól
többé sosem félek!
/Szabó Balázs/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése