"Arcpoetika"

(Az oldalon található fotók, versek, és prózai szövegek non-profit céllal a forrás és a szerző megjelölésével szabadon utánközölhetőek. Minden más esetben a szerző írásos engedélye szükséges!) "Arcpoetika" Már megannyi leltárt és szánalmas számvetést írtam, s tettem ki a fényre ezerszer érzékeny életem, míg poros polcokon befőttként fortyogott a múltam, a közöny csak nézte, ahogy darabokra szétesem... próbáltam visszanyelni minden feltörő szavamat, ám, mint a forró láva pusztítva a felszínre jött és a félelmetes, vörös, gyilkos, izzó áradat szétterült a papíron, a gyenge betűim között... ha nem forró parazsat, akkor hideg jeget hánytam s ellepték testemet az átlátszó, dermedt gleccserek, a világnak fájdalmától dühösen kiabáltam, mint a bölcsőben felejtett, szomjas, éhes kisgyerek hallottam közelről, midőn felsírt a véres élet, ahogy az anya kidobta magából a magzatot, láttam, ki kínzó kínjainak maga vetett véget s kivel a kegyetlen kaszás kézen fogva ballagott... soha nem henyéltem, harcoltam, küzdöttem keményen, álmaim mögé bújva, húztam az igát szüntelen, ám idővel szertefoszlott mégis minden reményem, s nem úsztam meg én sem sorsom verés nélkül, bűntelen szerepem játszottam, hazudtam, utáltam, szerettem, mint bármely jó vagy rossz színész e Föld nevű színpadon, irigykedve néztem az erős sasokat felettem mint repültek határtalanul, boldogan, s szabadon...

Szabó Balázs