Naplemente a fonyódi mólónál

Legkedvesebb Anyósoméknak köszönhetően, annak ellenére, hogy csak egy rövidke hétvégére ruccantunk le a magyar tenger partjára, ismét felejthetetlen pillanatokkal lettem gazdagabb. Felemelő, léleknyugtató érzés volt hatalmas „tükörben” látni a kora esti, színes ruhájából éppen kibújó, egy pillanatra vörösben izzó, pasztell-pizsamáját magára öltő, Badacsony uralta északi partot, ahol aprócska mesterséges fényfoltok igyekeztek a csillagokat utánozva ragyogni (némelyiknek talán sikerült is). 

Szótlanul sétálni, kézen fogva azzal az emberrel, akit a világon mindennél jobban szeretek. Együtt hallgatni a néma nyüzsgést, a szófoszlányok és az utcazenészek, visszafogott, szerelmetes zenéjét bújtató zajokat. Nézni a tágas vízporondon játszadozó, különleges, alkalmi bulihangulatba öltöztetett hajókat.

Mindez néhány röpke, mesebeli pillanatra maga volt a földi mennyország; melynek köszönhetően kis időre megfeledkezhettem a kiábrándítóan szomorú valóságról.

 

Köszönöm Drága Istenem!

 

BenMar: Retromantika

 

Holdnak rivalda fényében a Balaton,

Medrében csendben csobbannak a csillagok,

Árbócok árnyékában, egy kopott padon

Ülök,… szédülök a széptől, magam vagyok.

 

Elfeledett nyugalmat terelget a szél

Part felé, vízporondon lágyan ladikok

Ringatóznak, tán hallják ők is, amit én:

Csendet,… szebbet eddig ember nem láthatott.

 

Túlpart csalogatja, hívja már, tovaszáll,

Elrepül édes csókokért a gondolat,

Akár az idő, ki átölel, és sétál

A parton,… hallom az öreg fűzfák alatt.

 

Ő az, ki Tisza cipőben szaladgált,

Aki hosszú hajjal rock zenét hallgatott,

Kopott , szűkre szabott Trapper farmerban járt,

Várta,… vágyta a szerelmetes holnapot.

 

 

 

Üdv! BenMar/Bazsó