Emlékezzünk Varga Imre atyára!
„Imre atya példakép mindannyiunk számára, a hűség
példaképe”
Ma van pontosan négy esztendeje, hogy elhunyt a sokunk
által ismert és tisztelt zalatárnoki katolikus plébános Varga Imre atya
(1920-2016)...
Nekem volt szerencsém egyik nagybátyám (Szabó Antal),
a Don-kanyarban elesett magyar katonák tiszteletére szervezett zarándokút képes
dokumentációjából nyílt fotókiállításának megnyitóján személyesen Imre atya
lenyűgöző előadásában meghallgatni életútjának fontosabb állomásait és a
háborús emlékeit.
"Varga Imre 1941. november 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra . 1942-ben önként jelentkezett a frontra, a gyászos emlékű urivi arcvonalra került, ahonnan nagy megpróbáltatások során tért haza. 1944-45-ben tizedesi rendfokozattal a magyarországi harcokban vett részt, majd a háború utolsó időszakában hadifogságba esett.
Az 1920. november 21-én Zalatárnokon született fiatal tüzér a II. világháború poklában fogadta meg, ha a Don-kanyarból szerencsésen hazatér, életét a papi hivatásának szenteli. Ehhez tartotta is magát, miután 1945. szeptember 3-án szabadult a hadifogságból, beiratkozott a szemináriumba. Felszentelésére 1954. június 20-án került sor, majd Kőszegen kezdte meg lelkipásztori hivatását. 1955-től Kisunyomban volt kisegítő lelkész, innen 1957-ben Bagodvitenyédre, 1958-ban Novára, 1959-ben a zalaegerszegi Jézus Szíve plébániára került. Közben az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően börtönbe is került az Istenbe vetett hite és meggyőződése miatt.
1962-től Csesztregen plébánoshelyettes, majd 1979-től 2000-ig ugyanott plébános. 1979-ben címzetes esperesi, 2000-ben tiszteletbeli kanonoki címet kap. Két templom építését, a zalabaksaiét és a pórszombatiét vezényelte le. Nyugállományba vonulását követően is sokáig aktív maradt, 2006 nyarán zarándokutat szervezett a doni hadszíntér helyére, hogy az ottani pravoszláv pópákkal közösen tartsanak ökumenikus istentiszteletet a keleti fronton elesett katonák lelki üdvéért."
Forrás: Internet - zaol.hu
"Varga Imre 1941. november 13-án vonult be tényleges katonai szolgálatra . 1942-ben önként jelentkezett a frontra, a gyászos emlékű urivi arcvonalra került, ahonnan nagy megpróbáltatások során tért haza. 1944-45-ben tizedesi rendfokozattal a magyarországi harcokban vett részt, majd a háború utolsó időszakában hadifogságba esett.
Az 1920. november 21-én Zalatárnokon született fiatal tüzér a II. világháború poklában fogadta meg, ha a Don-kanyarból szerencsésen hazatér, életét a papi hivatásának szenteli. Ehhez tartotta is magát, miután 1945. szeptember 3-án szabadult a hadifogságból, beiratkozott a szemináriumba. Felszentelésére 1954. június 20-án került sor, majd Kőszegen kezdte meg lelkipásztori hivatását. 1955-től Kisunyomban volt kisegítő lelkész, innen 1957-ben Bagodvitenyédre, 1958-ban Novára, 1959-ben a zalaegerszegi Jézus Szíve plébániára került. Közben az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően börtönbe is került az Istenbe vetett hite és meggyőződése miatt.
1962-től Csesztregen plébánoshelyettes, majd 1979-től 2000-ig ugyanott plébános. 1979-ben címzetes esperesi, 2000-ben tiszteletbeli kanonoki címet kap. Két templom építését, a zalabaksaiét és a pórszombatiét vezényelte le. Nyugállományba vonulását követően is sokáig aktív maradt, 2006 nyarán zarándokutat szervezett a doni hadszíntér helyére, hogy az ottani pravoszláv pópákkal közösen tartsanak ökumenikus istentiszteletet a keleti fronton elesett katonák lelki üdvéért."
Forrás: Internet - zaol.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése