Hókusz Pók

Hókusz Pók

Eszembe jutott egy cimborámtól H. Pistitől hallott korábbi, valóságos történéseken alapuló – azt gondolom tanulságos - eset, amelyet most megosztanék:

Történetem főhőse anno jól ismert, a maga korában és szakterületén népszerű, kedves arcú, szakállas természetgyógyász. Ez az alacsony, zömök testalkatú, középkorú (no name), magát – minden alapot nélkülözve - nagy tudású távgyógyító szakembernek beállító, valamint átlagon felüli, látványosan – írhatnám, kirívóan - nagy lábon élő úri ember éppen egy kollektív gyógyító-energia-átadási, akkoriban divatos, élő (nem telefonos, de fizetős) szeánszot tartott egy hatalmas, gyógyulni vágyó emberekkel (áldozatokkal) dugig megtelt színházteremben, amikor a nézőtéren ismeretlen okból kisebb fajta riadalom támadt. Ugyanis az egyik, életkorát tekintve fiatalnak mondható úri ember a stroke (agyvérzés) jellegzetes, a nagy közönség körében is jól ismert tüneteit produkálta.

/Megjegyzem, ma is gusztustalannak tartom a gyógyíthatatlan, vagy komolyabb betegségben szenvedő, avagy egyszerűen csak reményüket vesztett emberek (akik úgy érzik, nekik már minden mindegy, ezért próbálnak az utolsó hajszálakba is belekapaszkodni, ezért mindent megadnának saját vagy szeretett hozzátartozójuk gyógyulásukért) lehúzására, átvágására alakult, gyógyítónak álcázott csalók, kuruzslók tevékenységét, illetve ide sorolom az emelt díjas telefonszámokra hajazó csaló jósok, szemfényvesztő boszorkányok, és egyéb megtévesztő mágusok Asztrológia mögé bújtatott áldatlan, kiskapukat kihasználó törvénytelen „közszereplését” is. /

A hirtelen támadt ijedelem az emberek arcán pillanatokon belül reményteljes, szinte nyugodt, várakozó tekintetté alakult, hiszen a publikummal szemben, a jobb időket megért színpadon adva volt a kézenfekvő gyors megoldás, ami nem volt más, mint maga a nagyhírű távgyógyító természetgyógyász Hókusz Pók ( akiről ráadásul, mint utóbb kiderült, rengeteg fehér folt volt még az „emberi anatómia atlaszának” képzeletbeli lapjain).

Szinte az összes jelenlévő ember a színpad felé mutogatott olyan diszkréten sürgető, kíváncsi és őszinte reménnyel telt várakozással, ahogy a csodákra képes Messiásra nézhettek egykor a hívő keresztények. A szóban forgó távgyógyító "sámánunk" hatalmas, hamis önbizalmat sugallva oda is sietett a szerencsétlenül járt agyvérzéses beteghez, ránézett, majd miután egy kósza, szégyenlős gyermeki ám magabiztosnak tűnő, a valóságban ijedt pillantást vetett a körülötte álló csoportra; és ahelyett, hogy azt mondta volna: "Kelj fel és járj!"; odaszólt a rémült asszisztensének: "Hívjon kérem mentőt!" 

Ugye mondanom sem kell, hogy a barátom ezen ominózus „puding próbája” eset után orvoshoz (IS) fordult a migrénjével.

Hókusz Pók - többféle sikertelen próbálkozást követően - derékbetört pályája egészen a zalai jurta életig süllyedt.

Persze a félreértések elkerülése végett, azt is tudni kell, hogy egyébként nem vagyok a hagyományos, különböző ősi természetgyógyászati kezelések és gyógymódok, valamint ezeket becsülettel, lelkiismeretesen alkalmazó, valódi szakemberek megrögzött ellensége. Ám a közel 4 esztendős egészségügyi területen végzett munkám, illetve a (sajnos) Parkinsonos betegségem 11 éve alatt, többek között megtapasztaltam (szándékosan nem használom a "megtanultam" szót), hogy hol vannak a csupán anyagi érdekű kuruzslás; a természetgyógyászat; a speciális szaktudást (doktori végzettséget) igénylő, mesterségesen előállított gyógykészítményeket és műtéti terápiákat is hatékonyan alkalmazó orvoslás; és a nagyon kis %-ban előforduló megmagyarázhatatlan csodák összemoshatatlan határvonalai!

BenMar