 |
Forrás: Facebook
|
Rosszul
kezdődött ez az év….
Távozott
ismét egy EMBER (apa, nagypapa, fiúgyermek, férj, testvér, rokon, barát, ismerős...) a Földről, ami alapesetben (az élet szokásos rendje szerint) nem
számítana rendkívüli eseménynek, ám jelen esetben egy kivételes, rendkívül szerény,
határtalan jóindulattal megáldott, ugyanakkor bizonyos körülmények között határozott,
tekintélyt parancsoló, örökifjú, jó kötésű, mindig jó-kedélyű, higgadt
emberkéről, Gellénháza igazi ikonikus alakjának elvesztéséről van szó…
Szeretnék
nyugodt maradni és az írásra koncentrálni, de nehezen megy. Tudom, szavak
nélkül, csupán hallgatva is lehetne gyászolni, ám a lelkem ezt nem hagyja. Úgy
érzem, ennyivel tartozom! Így, ha a könnyeimmel küszködve is, de megpróbálok
méltó módon elbúcsúzni tőled…
Kedves
Tibi!
Már
kora-ifjúságom (ezzel tudom, nem vagyok egyedül) meghatározó, példaképül
szolgáló alakja voltál. A haverokkal nyaranta, tátott szájjal hallgattuk a
strandon - az azóta kivágott fűzfa alatt -, vagy útközben a „kék Roburban” a vidám
történeteidet és bámultuk azt a tudást és szakértelmet, amely nagyban
hozzásegített az audio-hifi-technika, a hangosítás, a rock zene és az órák
világának a megismeréséhez, megkedveléséhez. Nem is szólva arról az önzetlen
szeretetről és odafigyelésről, amellyel oktattad az úszást megtanulni vágyó
gyerekeket, és amely szeretet visszaköszönt a mosolygós tekintetedből, a
tetteidből, egyszóval a humorral teli mindennapjaidból is. (Emlékszem, mindig
olyan szakadt kopott, farmer mellényt, tetkót és muszlikat szerettem volna,
mint a tiéd…).
Nem
nagyon hiszem, hogy akadna ember e Földön, akihez ne barátsággal, jóindulatú
bizalommal közeledtél volna. Te voltál mindannyiunk úszást oktató, szeretett
Tibi bácsija, mindenki által tisztelt strandmestere, abszolút hallású
Hifi-Tibije, igazi Télapója, a motorozást imádó, farmer ruhás rockere tb., stb.... És nem utolsó sorban sokat
köszönhet neked Gellénháza kulturális élete is, hiszen (többek között)
számtalan rendezvény profi hangosítása is a te személyedhez fűződik…
Igazságtalan
az élet.... Döbbenet! Egyik nap még
velünk vagy, beszélsz hozzánk, a következő pillanatban pedig már csak a tegnap
emléke marad belőled. Ezt az emléket próbáljuk a szívünkbe zárni és megőrizni,
mindörökké… A szívem szakad meg! Borzasztó érzés, hogy eztán már nem láthatlak
az unokáddal sétálni… Isten veled Tibor! Köszönöm az életnek, hogy
ismerhettelek! Nyugodj békében!
Soha
el nem múló szeretettel, fájó szívvel gondolok rád! Őszinte együttérzésem a
családnak!
BenMar/Bazsó
 |
| Forrás: Facebook |
