 |
| Forrás: Facebook |
Rosszul kezdődött ez az év….
Távozott ismét egy EMBER (apa, nagypapa, fiúgyermek, férj, testvér, rokon, barát, ismerős...) a Földről, ami alapesetben (az élet szokásos rendje szerint) nem számítana rendkívüli eseménynek, ám jelen esetben egy kivételes, rendkívül szerény, határtalan jóindulattal megáldott, ugyanakkor bizonyos körülmények között határozott, tekintélyt parancsoló, örökifjú, jó kötésű, mindig jó-kedélyű, higgadt emberkéről, Gellénháza igazi ikonikus alakjának elvesztéséről van szó…
Szeretnék nyugodt maradni és az írásra koncentrálni, de nehezen megy. Tudom, szavak nélkül, csupán hallgatva is lehetne gyászolni, ám a lelkem ezt nem hagyja. Úgy érzem, ennyivel tartozom! Így, ha a könnyeimmel küszködve is, de megpróbálok méltó módon elbúcsúzni tőled…
Kedves Tibi!
Már kora-ifjúságom (ezzel tudom, nem vagyok egyedül) meghatározó, példaképül szolgáló alakja voltál. A haverokkal nyaranta, tátott szájjal hallgattuk a strandon - az azóta kivágott fűzfa alatt -, vagy útközben a „kék Roburban” a vidám történeteidet és bámultuk azt a tudást és szakértelmet, amely nagyban hozzásegített az audio-hifi-technika, a hangosítás, a rock zene és az órák világának a megismeréséhez, megkedveléséhez. Nem is szólva arról az önzetlen szeretetről és odafigyelésről, amellyel oktattad az úszást megtanulni vágyó gyerekeket, és amely szeretet visszaköszönt a mosolygós tekintetedből, a tetteidből, egyszóval a humorral teli mindennapjaidból is. (Emlékszem, mindig olyan szakadt kopott, farmer mellényt, tetkót és muszlikat szerettem volna, mint a tiéd…).
Nem nagyon hiszem, hogy akadna ember e Földön, akihez ne barátsággal, jóindulatú bizalommal közeledtél volna. Te voltál mindannyiunk úszást oktató, szeretett Tibi bácsija, mindenki által tisztelt strandmestere, abszolút hallású Hifi-Tibije, igazi Télapója, a motorozást imádó, farmer ruhás rockere tb., stb.... És nem utolsó sorban sokat köszönhet neked Gellénháza kulturális élete is, hiszen (többek között) számtalan rendezvény profi hangosítása is a te személyedhez fűződik…
Igazságtalan az élet.... Döbbenet! Egyik nap még velünk vagy, beszélsz hozzánk, a következő pillanatban pedig már csak a tegnap emléke marad belőled. Ezt az emléket próbáljuk a szívünkbe zárni és megőrizni, mindörökké… A szívem szakad meg! Borzasztó érzés, hogy eztán már nem láthatlak az unokáddal sétálni… Isten veled Tibor! Köszönöm az életnek, hogy ismerhettelek! Nyugodj békében!
Soha el nem múló szeretettel, fájó szívvel gondolok rád! Őszinte együttérzésem a családnak!
BenMar/Bazsó
 |
| Forrás: Facebook |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése