A blogbejegyzésem előzménye:
Ezt a kissé „enyhébb” nyári időszakot kihasználva ismét rászántam magam az írásra. Talán azért is, hogy a rózsaszín ködöt eloszlassam a tökéletes „gyógyulással” helyesebben a DBS műtét utáni állapottal kapcsolatban, ugyanis az utóbbi napokban újra iszonyatosan görcsölt a lábam, fájt a fejem és a műtéti hegem, illetve a hangulatom is annyira depresszió közeli, vagy ingadozó, hogy néha már-már úgy érzem, ismét eluralkodik rajtam a „Feladom, nem bírom tovább!” fóbia. (Ezt nem nyafogásnak szántam, hanem ez a valóság, a realitás, ami még mindig messze jobb a műtét előtti tüneteknél)
Persze ilyenkor mindig eszembe jut: a Medtronicnak köszönhető csoda-kütyüm: DBS implantátumom csupán terápia és nem gyógymód, nem is beszélve az „agyi bedrótozás” mellékhatásairól, amelyek persze lényegesen humánusabbak és elviselhetőbbek a korábbi gyógyszereim okozta brutális mellékhatásoknál.
Az egyik oka a depressziómnak - szükséges rossz:
A lelki, pszichés „rosszullétek” , valamint egy kis egyensúlyzavar – főleg egy ilyen időjárási fronthatásokkal teli időszakban - természetes vele járói a DBS műtét utáni állapotnak, amiben a tegnapi egyik nem rég megműtött kedves betegtársammal folytatott telefonbeszélgetés is csak megerősített, hiszen mint azt Anikó elmondta, ő is hasonló pszichés problémákkal küzd.
(Egyébként, ha már szóba hoztam Anikót, nagyon örültem a hívásának, hiszen a hangjából egyértelműen érezni lehetett, hatalmasat fordult jó irányba vele is a világ a DBS műtétje után, valamint tőle tudtam meg azt is, hogy egyik szegedi hölgy sorstársunk is (Rózsa) jól érzi magát.
Persze ezeket a pozitívumokat csupán az tudja teljesen átérezni, értékelni, aki hasonló helyzetbe került már az életébe, aki szinte az egyik napról a másikra visszakapta a mozgásszabadságát, az elveszettnek hitt reményét a normális, emberhez méltó önálló életre, legyen szó bármilyen betegségről is.
Küzdeni márpedig muszáj:
Szóval a lényeg a stratégia helyes megválasztása, ha az néha el is tér a józanész diktálta normális élet törvényeitől. Jelen esetben: ha háborút nem is, de döntő csatákat meg lehet nyerni kellő küzdeni akarással. Harcolni, küzdeni mindig érdemes és kell is, ha a remény legkisebb fénye is látszik valahol a semmiben…. vagy ugyanez a fény felvillan valaki más szemében, akit szeretünk, akiért érdemes….
Tulajdonképpen az élet sem szól másról, mint bármelyik betegséggel folytatott harc: küzdés az életben maradásért, annak ellenére, hogy tudjuk a vége mindig mindenkinél ugyanaz: veszítünk…. de mint, minden más normális esetben folytatott háborúban azt gondolom, ha rajtunk múlik, és nem a gyógyszereken vagy a betegségeken, fontos az emberi alázat, az emberi méltóság és tisztelet megtartása/megadása az ellenféllel és magunkkal szemben egyaránt.
Természetesen többek között a tisztesség is fontos, de egy kis csalás, egy kis rafkó, egy kis csibészség, egy kis humor megengedett minden kórsággal szemben vívott harcban, ám csak úgy és abban az esetben megbocsátható és egyben szükségszerű is, ha más embertársunkban nem okozunk semmiféle fizikai, vagy lelki rombolást, hiszen ez utóbbi a részünkről talán valamilyen formában árulás is az emberiséggel, az emberi fajjal szemben.
A primitív, buta, alpári, rosszindulatú emberekről :
Ez a saját és nem megdönthetetlen etalon-véleményem, a saját életemből merített tapasztalatok alapján.
Azt vallom még, hogy az életben, a mindennapok során is a legtöbb kárt az olyan emberek okozzák a környezetüknek, és ez által önmaguknak is, akik a saját véleményüket úgy adják elő, legyen szó bármiről is, hogy az az egyetlen és megdönthetetlen ősi tudás, igazság, még abban az esetben is, ha a véleményük felületes ismereteken alapul. Ők az emberiség számítógépet nem használó hekkerei….
Magyarul ezek a manapság sajnos nem ritka, buta és gyakran erőszakos emberek, azok, akikkel nem érdemes vitába szállni, már ha a letaglózó, nagyképű „enyém az utolsó igaz szó” szindrómában szenvedő emberekkel folytatott beszélgetést lehet egyáltalán vitának nevezni.
Mindezt csak azért írtam, mert sajnos ilyen emberek akadnak szép számmal mindenki környezetében, szomszédságában, családjában, ami önmagában még nem volna veszélyes, ha ezek az emberek nem jutnának vezető pozícióba. Ami tudjuk csak illúzió….
A depresszióm másik oka:
És akkor elérkeztem a második olyan tényezőhöz a DBS implantátum okozta mellékhatás mellett, amely hozzájárul sajnos a gyakori depressziós állapotomhoz. Ez nem más, mint ez a kiszámíthatatlan, undorító, korrupt, pénzközpontú (tovább megyek pénzt istenítő), egyéni érdekeket előtérbe helyező, gyilkos, durva, megalázó, diszkrimináló, önpusztító, rövidtávú (stb. stb.) társadalmi, politikai rendszerhez. Mondom ezt minden politikai állás és felekezeti hovatartozást nélkülözve, és mindezt azzal megfejelve, hogy a megoldással sajnos én sem szolgálhatok, legalábbis egyedül kevés vagyok……
Ám amíg az előbbi ok sajnos kivédhetetlen, addig az utóbb említett tényező már nem tartozik szerintem a szükséges rossz kategóriába, illetve nem kellene, hogy ahhoz tartozzon, ugyanis a közösségi élet normái, csupán azon múlik, kiket, miket tartunk egy közösséghez tartozásra méltónak.
Az adott közösség normái, írott vagy íratlantörvényei csakis azokon az embereken múlik (kellene, hogy múljon) , akik azt a közösséget alkotják. Bár még ez utóbbi is így van manapság, csupán ott a bibi, hogy a normális emberi közösségekbe valamiért, valami számomra érthetetlen, megmagyarázhatatlan ok miatt, nem csak hogy bevesszük az állati fajhoz közelebb álló egyedeket is, akik nem csak hogy bekerülnek közénk, hanem még emberhez méltatlan viselkedésükkel és a butaságukkal még tönkre is tesznek bennünket beteg és egészséges embereket egyaránt. PONT!!!
A depressziós hangulat ellen egy kis temető humor:
Ha netán életem tragikus módon (mint amilyen maga az eddigi életem is) érne véget valahol a nagy magyar sötét pusztában, akkor nem szeretnék egyebet, csupán annyit: ne a színes-fém-kereskedők találjanak meg így a testemben lévő ritka és sokat érő fémmel, hanem a NASA vagy valamelyik humánus, nem csaló karitatív szervezet embere, mint pl. a Medtronic egyik embere, aki aztán normális emberi célokra tudná használni a fémkereskedésben az értem kapott összeget…. pl. beruházna egy újabb Medtronicos életmentő kütyübe…
(legyen gyanús, ha a bolhapiacon olyan TV távirányítót árulnak, ami nem jó semmihez, valamint az is, ha a ruhaszárító kötélnek kinevezett drótkötél csillog és fém létére úgy nyúlik, akár egy rágó….. J
Szóval fel a fejjel kedves sorstársaim! A remény nem vész el, csak átalakul!
Pusztító tűz
Lángnyelv nyalja az eget,
Jajj! A Magyaroknak!
sötét horda fenyeget...
ölnek, csalnak, lopnak
Bűzlavina felfalja
álmok szénné égnek,
s fekete szín zászlaja
lesz ennek a népnek
Hamuvá vált holnapok,
száraz, szomjas vágyak
mondd miért nem olthatok,
s vizet hol találjak?
Tovább így nem maradhat
fogjunk végre össze!
és a kínzó parazsat
fojtsuk el örökre!
Egyszerűek szavaim,
hogy mindenki értse,
Hölgyeim és Uraim,
Árpád büszke népe!
Kedves hazám szeretlek
aggódom is érted,
ahogy most a versemnek,
ne legyen már véged!
